Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Kókai Magdolna: Az emberélet fordulóihoz fűződő hiedelmek a Jászságban (születés, házasság, halál)
TISICUM XXII. - NÉPRAJZ szeplős lesz a gyermek. E hiedelem feloldása a keresztelést követő első főzésű tejbekása volt.29 A csecsemő egészségét és szépségét különböző analógiás eljárással próbálták elősegíteni. A nagymama vagy a rokonok szép piros almával vagy egy tojással „megkerekítgették” a baba arcát, hogy olyan gömbölyű legyen, mint a tojás és olyan szép piros, mint az alma. A csecsemő első fürdővizébe különböző tárgyakat helyeztek, melynek mágikus hatást tulajdonítottak: szenteltvizet, faszenet, tisztesfüvet szemverés ellen, fürjlábat, hogy fürge legyen és kulcsot, hogy olyan erős legyen, mint a vas.30 A szoptatáshoz, az anyatej védelméhez is fűződött néhány hiedelem. Idegen előtt nem volt szabad szoptatni, nehogy ellopják az anya tejét. Ezért preventív céllal a férj gatyamadzagját bele kellett fűzni a pendely nyakkivágásába és a mell alatti korcába. A megmaradt tejre is nagyon kellett vigyázni, nehogy a földre csöppenjen, mert a hangya elviszi. Ezért a megmaradt tejet tűzre kellett önteni.31 Az anya nem adhatott másnak a tejéből, mert elapadt volna, valamint nem szoptathatott három nagypénteken át, mert az olyan csecsemőnek később ártott a szeme. Ha az anyának nem volt teje, pirított kenyérre anyatejet kellett fejni és azzal etették meg.32 Az avatásig nem mehetett ki a házból sem, mert a hiedelem szerint elveri a jég a határt. Kutatásaim során néhány kereszteléshez kapcsolódó hiedelmet is sikerült lejegyeznem. A keresztanya keresztelés alkalmával a csecsemő fejét hozzáérintette a templom kerítéséhez, hogy erős legyen. Egy árokszállási adat szerint, ahol keresztelő volt, az ajtóhoz vágtak egy nagy füstös fazekat, hogy vigyenek ki az utcára állóknak is az ünnepi étkekből. Ha ezt nem tették meg, a néphit szerint beteg lett a fekvőasszony.33 Az ótvaras csecsemő mágikus úton történő gyógyítását célozta a méretlen vörös szalag, melyet a keresztanyának kellett megvásárolnia a boltból. A csecsemő keresztelés alatti viselkedéséből bizonyos következtetéseket vontak le a gyermek jövőjére vonatkozóan. Ha pl. sírt, amikor a pap a fejére készült önteni a keresztvizet, akkor úgy vélték, hogy nem lesz hosszú életű. Amennyiben a keresztvíztől kezdett sírni, akkor a hiedelem szerint az anyának odahaza megeredt a teje.34 II. Házasság A Jászság hagyományos paraszti társadalmában is a férfi és a nő csak házassága, illetve gyermekei révén tudott megfelelni a közösség által felállított követelményeknek, ezért az eladósorban lévő fiatalok igyekeztek minél előbb párt találni maguknak. Ismerkedés, szórakozási alkalmak, szerelmi kötések A munka mellett a 15-16 éves lányok és fiúk számára egyre fontosabbá váltak azok az alkalmak, amikor találkozhattak, ismerkedhettek. Az ismerkedés alkalmai a XIX. század második felében és a XX. század elején 29 CSETE Balázs gyűjtése - JMA: 309-81. Nyíri Andrásné közlése 30 SZAPU Viola gyűjtése, Jászfelsőszentgyörgy - JMA: 159-79.; TERJÉKI János gyűjtése, Jászjákóhalma-JMA: 200-79. 31 TERJÉKI János gyűjtése, Jászjákóhalma - JMA: 200-79.16. 32 FÜVESSY Anikó gyűjtése, Jászberény - JMA: 129-68. Váci József közlése, sz.1891. 33 FARAGÓ Jánosné gyűjtése, Jászárokszállás - JMA: 437-88. 34 CSETE Balázs 1993.12. a fonók, pendzsomok, kukoricafosztások, a jeles napokon és vasárnapokon megrendezett táncmulatságok voltak. A XX. század első negyedétől egyre gyakrabban rendeztek szüreti, aratási, karácsonyi, szilveszteri, farsangi bálokat. A házasságkötés szempontjából elsődleges volt a vagyoni helyzet, de a lányok esetében a szorgalom, a tisztaság mellett nem volt elhanyagolható a szépség és egészség sem, melyet megpróbáltak mágikus úton is elősegíteni. Ezek a mágikus cselekmények elsősorban a téli és a tavaszi jeles napokhoz kapcsolódtak. A szerelmi jóslások szempontjából kiemelkedett Borbála, Luca napja és karácsony böjtje. Borbála napján egy gyümölcsfaágat tett vízbe a lány, s ha karácsonyra kizöldült, a hiedelem szerint az hamaros férjhezmenetelt jelentett. Luca napján almát varrt a lány a zsebébe, amit karácsonykor felfejtett. A hiedelem szerint olyan nevű férfi lett a párja, amilyen nevű éppen arra ment. A másik jóslat szerint, ha a lány ezen a napon szótlanul százszor megfordította a párnáját, megálmodta jövendőbelijét. Egy országszerte ismert szokás szerint ezen a napon 13 cédulára 13, a lány által ismert férfi nevét kellett ráírni, és minden nap elégetni egyet. Amilyen név utoljára maradt, olyan nevű lett a férje.35 Egy másik közismert szokás szerint a lányok cédulákra férfineveket írtak, és belegyúrták egy-egy gombócba. Amelyik a főzéskor legelsőnek feljött a víz tetejére, az rejtette a jövendőbeli nevét. András napkor Jászdózsán a lányok férfinadrágot tettek a fejük alá, hogy megálmodják jövendőbelijüket. Karácsony böjtjén a lányok ólmot öntöttek. A megolvasztott ólmot hideg vízbe csorgatták, és amilyen formát felvett (pl. üllő vagy kalapács) olyan foglalkozású lett a férjük (ez esetben kovács). Ugyancsak ezen a napon a lányok mákos csíkot vagy almát ettek a kapujukban, és azt tartották, hogy amerről a kutya ugat, arról fog jönni a kérőjük. A három karácsonyi misére is elvitték az almát, a miséről kijövet beleharaptak, és amilyen nevű férfi jött velük szemben először, olyan nevű férfi lett a párjuk.36 A tavaszi ünnepkörben elsősorban a víz tisztító, termékenység- és egészségvarázsló erejébe vetett hit adta a mágikus cselekvések alapját. A lányok szeplő ellen márciusi hólében mosták meg az arcukat. A nagypéntek hajnali mosakodást, vagy a folyóban, patakban fürdést, valamint a húsvéthétfői öntözködést is termékenység- és egészségbiztosító céllal végezték. Ha a kiszemelt legény nem akart a lánynak udvarolni, akkor a lány bűbájossághoz folyamodott. Az egyik ilyen praktika volt, amikor a lány hajfonatából néhány szálat belefűzött a legény gatyamadzagjába. Hasonló céllal történt az ún. megétetés is, amikor a lány „bájolót” kevert a legény ételébe, italába. Ilyen volt a pogácsába sütött szeméremszőrzet vagy a menstruációs vér. A hiedelem szerint ezzel a legényt a lány úgy magához köthette, hogy állandóan csak utána koslatott.37 Egy jászalsószentgyörgyi írásban is olvashatunk egy ilyen bájoló ital összetételéről. „Híres bájital keverő volt Erzsa Franci, Csinger András koldusnak a felesége. Ő cukros vízbe belefőzött leander levelet, vízikendert, cickafarkát, mirhát, és még egy növényt, de annak a nevét nem árulta el senkinek, az volt a legényfogó.”36 Ha a legény rájött a rontásra, és nem szerette volna a lányt elvenni, tudóshoz, javasasszonyhoz fordult. 35 SZABÓ László 1982.250. 36 GULYÁS Éva 1973.125. 37 Gulyás Éva-Szabó L. 2003.255. 38 LUKÁCSI László-LUKÁCSI Lászlóné-RUSVAY Lajos 1984.262. 324
