Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Fodor István: Sámánizmus és a magyar régészet
FODOR ISTVÁN: SÁMÁNIZMUS ÉS A MAGYAR RÉGÉSZET 2. Ismeretes, hogy a kereszténység felvétele előtt a magyarság is sámánhitű nép volt, s hitvilágát keletről hozta magával a Kárpát-medencébe a IX. század végén. Ennek az ősi hitvilágnak az elemei sokáig megmaradtak a magyar néphitben, egészen a XX. századig.26 A magyar néprajzkutatók 5. A galicsi „idol” (In. Artamonov 1974.23. kép) és régészek hosszú ideig a honfoglaló magyarság hitvilágát a XVIII-XIX. századi szibériai népeknél megfigyelt sámánizmus alapján rekonstruálták, még néhány évtizeddel ezelőtt is. így vázolta fel a magyar hitvilágot a kiváló magyar régész, László Gyula is a honfoglaló magyar nép életéről írott, máig sokat forgatott, 1944-ben megjelent könyvében,27 de a sámánizmus nemzetközi hírű néprajzkutatója, Diószegi Vilmos még 1971- ben is ezen az úton járt.28 Ugyanakkor László Gyula az 1950-es évektől eltérő álláspontot képviselt. Azt hangoztatta, hogy a magyar társadalom fejlettsége sokkal magasabb színvonalon állott a X-XI. században, mint a sámánhitű, elmaradott szibériai népeké a XVIII-XIX. században. A hitvilág fejlettsége pedig lépést tart a társadalom fejlődésével. Rámutatott, hogy a IX-X. századi magyar hitvilág állapotát jól tükrözi a magyar nyelv ekkori szókészlete, amelyre az egész bibliát is le lehetett volna fordítani.29 A honfoglalás kori magyar hitvilág mibenlétét azonban részletesebben 26 DIÓSZEGI Vilmos 1958. 27 LÁSZLÓ Gyula 1944. 28 DIÓSZEGI Vilmos 1971. 29 LÁSZLÓ Gyula 1976. nem fejtette ki. László Gyula egyik kiváló tanítványa, Dienes István jutott közelebb az ősi magyar vallás lényegének megragadásához. Hangsúlyozta, hogy a korabeli írott források (Menandrosz, Theophylaktusz Simokatta, Rubruk) egyértelmű vallomása alapján kétségtelen, hogy a türk, az avar és a mongol uralkodók udvarában különleges hatáskörrel felruházott sámánok teljesítettek szolgálatot, akik részt vettek a birodalom ügyeinek intézésében, szerepük messze túlnőtt a közönséges, csak egy-egy nemzetség, vagy település szakrális életében tevékenykedő sámánokén. Dienes a nomád államokra jellemző, udvari sámánokat sámánarisztokráciának nevezte, akiket a Kék Ég urának (Tengőnek) a földi helytartója, a kagán vagy kán bízott meg feladatuk ellátásával.30 (Németh Gyula korábban hasonló szerepkörű sámán létét látta igazolva a hunoknál is. Úgy vélte, ezek az udvari sámánok az uralkodó melletti miniszterek, tisztviselők, követek voltak.)31 A vallástörténet a korai nomád államokban kialakult sajátos vallási struktúrát tengrizmusnak nevezi.32 Dienes igen valószínű feltevése szerint hasonló vallási rendszer lehetett a magyar nagyfejedelemség korában is (a IX—X. században), amikor kazár hatásra és mintára náluk is kialakult a nomád típusú államszervezet (az ún. kettős fejedelemség).33 A kiváló orosz sámánkutató, L. P. Potapov nagyjából ugyanebben az időben mutatta ki, hogy az altáji népek hitvilágában megőrződött egy olyan sámánkategória emléke, amelynek tagjai jelentősen különböztek a közönséges sámánoktól. Ezek a „fehér sámánok” nem használtak dobot és dobverőt, nem a helyi közösségi kultusz vezetői voltak, hanem magát az uralkodót szolgálták. E sámánkategória emléke egészen a türk kaganátusok koráig nyúlik vissza.34 (Sajnos, az ő alapvető dolgozatát Dienes István már nem ismerte meg, s nem figyeltek fel arra korábban a sámánizmus történetével foglalkozó hazai néprajzkutatók sem.) Ezt követően vált ismertté a magyar történettudományban egy olyan arab forrás, amely kétségtelen bizonyítéka a honfoglalás előtti magyar sámánizmus mibenlétének. A XI. századi spanyolországi arab geográfus, al Bakrí 1086-ban befejezett művében a magyarokra vonatkozó passzust a koraszáni Dzsájháni 920 körül írott, ám a középkorban elveszett művéből emelte ki. Dzsájháni forrásai a 870-es évek állapotát tükrözik, amikor a magyarok még az etelközi szállásterületen, a Kárpátoktól keletre éltek. Nos, al Bakrí a következőket írja Dzsájháni nyomán a magyarok hitvilágáról: „Ők egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. Az Ég Urában hisznek és ő az egyetlen Hatalmasság.”35 30 DIENES István 1982.; 1985. - IX. Lajos francia király követe, Rubruk, aki 1255-ben eljutott a mongol kán udvarába Karakorumba, így írt e különleges, magas rangú sámánokról: „A sámánok mindig Mengü vagy más gazdag udvara előtt tartózkodnak; a szegényeknek nincsenek sámánjaik, csak azoknak, akik Dzsingisz nemzetségéből származnak. És amikor szekerezniök kell, a sámánok mennek elől, miként Izrael fiai előtt a felhőoszlop, ők vizsgálják meg a táborozásra kiszemelt helyet, elsőnek állítják földre a maguk jurtáit, s azután követi példájukat az egész udvar... ” (GYÖRFFY György 1986. 271.) Rubruk ugyan azt állítja, hogy a szegényeknek nincsenek sámánjaik, azt azonban biztosan tudjuk ezernyi más forrásból, hogy nem így volt. A közrendűek orvosló, dobbal révülő sámánjaival azonban Rubruk a kán fővárosában nem találkozhatott. 31 NÉMETH Gyula 1930. 137-138.; 1976. 300.; 1991.113-114. és 124. - A hunok sámánizmusáról Id. még: POTAPOV, L. P. 1991.310-311. 32 RÓNA-TAS András 1999.812-813. - E fogalomról: POTAPOV, L. P. 1991.18. 33 GYÖRFFY György 1983. 34 POTAPOV, L.P. 1978. 35 KMOSKÓ Mihály 2000.258. - Dzsájháni szövegét a legnagyobb mértékben 193
