Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Régészet - Cseh János: Gepida telepleletek Kengyel határából (Újabb adatok a mikrorégió Kr. u. V–VI. századi kerámiájához)

TISICUM XXII.-RÉGÉSZET

csak a másik fele tartozik a „rendes” szürke kategóriába. Ez a barnás szín - miként a finomkerámiánál - vagy oxidációs edényégetéssel vagy pedig azzal magyarázható, hogy a keramikát utólag is érte tűz. A 0,3-1 cm körüli falvastagságú cserepek törésfelülete esetenként réteges. Fazekat, bögrét és hombárt, valamint tálat tudunk rekonstruálni; ha előfordul, akkor barázdált díszítéssel, illetve a korongolás nyomaival, vízszintes vonalak formájában. A 8-9 cm átmérőjű fazékaljaknál egyenesen vágott vagy kissé domború töredékeket említhetünk, s kihajló peremformát. Ezekre az edényekre a kónikus váll a jellemző, ezzel együtt az öblös, hasas profil. Egy kisebb fazék, lehet mondani bögre kb. 10 cm magas, 6 cm peremátmérőjű és úgy 4 cm fenékátmérőjű lehetett, határozottan gömbös testtel. Két hombártöredék fordul elő 0,8-1,5 cm közötti falvastagsággal; egyszerű oldalrészek csupán, belőlük további következtetést nem tudok levonni. A kerámiaanyag ismertetésének legvégére került/maradt egy, ebben a korszakban különleges edényforma bemutatása, melynek VI. századi da- tálása, éppen egyedi jellegénél fogva, nem is egészen egyértelmű. A rekonstrukció öt töredékből összeállított, perem nélküli edényrész alapján készült. Anyagában, készítési technikájában stb. egyébként megfelel az V-VI. századi gepida házi kerámiának. Mély, kónikus tál egyenesen vágott (?) aljjal - magasságát 13-14 cm (15 cm) körülire, szájátmérőjét talán 20 cm fölöttire, talpátmérőjét durván 8 cm-re tehetjük.

Az A lelőhely kora Meroving-kori telepobjektumának anyagát egy malomkő egészíti ki, mint említettem volt. Az őrlőszerkezet felső, forgó korongja volt, melyet alapjában véve világosabb árnyalatú barnás színű, fehéres alkotórészeket is tartalmazó kőzetfajtából faragtak. Az eredeti tárgynak fele-harmada maradt meg. Fölső része domború, oldala függőleges, egyenesre vágott. A munkafelület homorú, likacsos. Középen a tengelyszerkezet és az őrlendő gabona beöntésére szolgáló lyuk részlete figyelhető meg, amely (max.) 6-7 cm átmérőjű volt. A korong vastagsága 7-8 cm, eredeti átmérője úgy 40 cm lehetett.

B lelőhely (1. kép és 9. kép 1-5.)

Az a hely, amelyhez ez a kis leletegyüttes tartozik, az előző részben ismertetett A lelőhely szomszédságában, attól északra, nem több mint 100 méter távolságra, a Gyepmester-telep túlsó oldalán van. A tereprész, legalábbis északi irányból tekintve, határozott kiemelkedés a magas fekvésű parton. A lelőhely úgy 100x100 méter nagyságrendű. A mostani kerámiadarabok 1983. és 1992. évi (utóbbi esetben télvégi) felszíni gyűjtések eredményei.

A leletegyüttes legfontosabb darabja az a két cserép, amely bizonyosan (illetve nagy valószínűséggel) ugyanabból a bepecsételt díszítésű nagybögréből származik; ez felszíni gyűjtőmunkánál ritkábban fordul elő. Finom agyagból gyorsan forgó korongon készült keramika. Világosabb, illetve középszürke (galambszürke) színű és polírozott felületű. A töredékek, mindenesetre a nagyobbik, épp a vállrészből törött ki, amelyet fölül vízszintes borda határolt. A díszítést „álló háromszög” (vagy fordított? - ellentmondásos jelenségek miatt) alakzatba rendezett, ovális-szögletes benyomkodások alkotják (a legnagyobb mérete 0,5x0,4 cm). Ugyancsak finom anyagú kerámia az a terjedelmesebb profilrészt adó cserép, mely egy sötétebb szürke árnyalatú, fényezett felületű, szabályos kettős kónikus edényből való. Ha nem is kora Meroving-kori, de bizonyosnak látszik, hogy a közvetlenül megelőző korszak, a IV-V. század emlékanyagába tartozik. Két korongolt, szemcsés anyagú, szürke házikerámiát tudunk még bemutatni. Fazekak lehettek befésült hullámvonalas és egyszerű vízszintes vonalköteges díszítéssel.

C lelőhely (1. kép, 9. kép 6-11.)

A lelőhelysor, amely a mostanival kezdődik, a falutól északkeletre kb. 1,5- 2 km távolságra indul, a Tisza-meder belső partvonulatán. A féltucatnyi korai népvándorlás kori edénytöredéket az 1990 nyarán végzett terepbejárás során gyűjtöttem össze egy hosszabb, 150-200 méter kiterjedésű és jó 50 méter széles partszakaszon.

A szerényebb kerámiaegyüttes, nem tekintve egy korsófület, kizárólag fazekak és bögrék fragmentumait foglalja magában. Fazekaskorongon készültek, szürkés és barnás színárnyalatúak (utóbbihoz tartozik a peremrész és egy hullámvonalköteg-díszes cserép). Anyaguk - a barna fragmentumok kivételével - szemcsés agyag. Jellegzetességük, hogy felületükön „bekarcolt” (talán helyesebben a korongozásnál bekarcolódott) horizontális barázdák futnak körbe kötegekben vagy szélesebb sávokban. Kisebb méretű, bögreszerű agyagkészítményre utal a befésült, finom hullámvonalkötegekkel ékített töredék. Az edényszáj-darab, mely vízszintesen kihajló perem, ugyancsak szerényebb űrtartalmú fazék lehetett. A tisztább agyagból készült korsófül széles, lapos - talán nem annyira gyakori az V-VI. századi kerámiában.

D lelőhely (1. kép, 9. kép 12-16.)

A leletszóródás pontja az itteni nagy, maximálisan közel 2,5 km kiterjedésű, hiátusokkal jelentkező keleti germán településnyomok nyugati harmadában fekszik, a C lelőhelytől 700-900 méter távolságra. 1990 augusztusában a part közelében, kb. 30-50 méter nagyságú felületen figyeltem meg leletsűrűsödést. Az összegyűjtött kerámiából alig féltucatnyi az olyan edénytöredék, amely közlésre érdemes.

A díszkerámiát csupán egyetlen fragmentum képviseli. Jól iszapolt anyagú, barnásszürke árnyalatú edény (csésze?, bögre?) volt, természetesen korongolt, s kettős csonkakúp alakú. Némi érdekesség, hogy a váll megduzzadva, a falsík kiemelkedésével fordul az edény öble felé. Ez utóbbi fényezett, míg a váll zónája besimított ferde vonalakkal díszített, mely azonban nem rekonstruálható teljes egyértelműséggel. A fazekat, mint edénytípust két-három cserép képviseli finomabb és szemcsésebb anyagból. Színük szürkés és barnás. Egy oldaldarab befésült (hármas?) hullámvonal-köteggel ékített, egy perem jellegzetesen duzzadt, kihajló, egy aljtöredéken koncentrikus körök futnak körbe. További, nagyságrendileg 1,5 cm vastagságú, mészkőszemcsés, szürke fenéktöredék valószínűleg nagyméretű tárolóedény, hombár alja volt.

E lelőhely (1. kép és 10. kép 1-4.)

A lelőhely, illetve részlete az előzőtől 50-100 m-re nyugatra található, és kiterjedésében hozzávetőleg 50 méter. Az adatokat és a régészeti leleteket, miként az előbbi régiségek esetében, 1990 nyarán gyűjtöttem.

A reprezentatívabb leletek szám szerint kevesebbet tesznek ki, mint az előző ponthoz kapcsolódók. Valamennyi korongolt keramika, érdes tapintású és szürkés (barnás) színű. Előfordul két, szokásos 0,5 cm körüli vastagságú, barázdált felületű fazéktöredék. (Egy aljrészt fölvettem ugyan, de végül is lemaradt a rajzos tábláról.) A korsófül fragmentuma aszimmetrikusan ovális - kívül hornyolt - átmetszetűként írható le. Különös figyelmünkre tarthat számot egy sötétszürke fenékrész, mely anyagában, szemcsézettségében a korongolt konyhai kerámiához sorolható, azonban durvább kivitelezésű. Korongos, alul (kívül) homorú, 6,5 cm átmérőjű. Tórésfelület nemcsak az oldalfal indulásánál van, hanem belül

146