Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Régészet - Cseh János: Gepida telepleletek Kengyel határából (Újabb adatok a mikrorégió Kr. u. V–VI. századi kerámiájához)

CSEH JÁNOS: GEPIDA TELEPLELETEK KENGYEL HATÁRÁBÓL - (ÚJABB ADATOK A MIKRORÉGIÓ KR.U. V-VI. SZÁZADI KERÁMIÁJÁHOZ)

középen is. Az edény illetve az agyagkészítmény rekonstrukciója ebből a töredékből alig lehetséges.

F lelőhely (1. kép és 10. kép 5-10.)

Ez a kora népvándorlás kori régészeti-topográfiai pont a szóban forgó lelőhelyrészlet-sor legnyugatabbi láncszeme, amely a Kiskengyel-lapos/ Nagykengyel-lapos mederíve két ágának összefutásánál elhelyezkedő promontóriumszerű terepalakulaton, illetve annak közelében található. Nagyobb felületről szórványosan került elő a bemutatandó féltucatnyi edénytöredék.

Valamennyi tipikus szemcsés agyagból korongozott edényből származik. Döntő többségben szürkés színűek, világosabb vagy sötétebb tónussal. Egy nagyobb fragmentum füles korsó fogórésze volt; vaskos, aszimmetrikus, kívül mélyített keresztmetszetű. Az a részlet maradt ránk, ahol az a vállhoz tapadt. A többi cserépen barázdált díszítést és befésült hul- lámvonalköteget vehetünk ki. Egy markánsan ívelődő oldaldarab alapján öblös, hasas fazékformára gondolhatunk. Az edénytöredékek vékonyabb és vastagabb falúak voltak.

C-D-E-F lelőhely

(1. kép, 10. kép 11-15., 11. kép 1-10. és 12. kép 1-2.)

Erről a nagy, jelen dolgozatban C-D-E-F-fel jelölt lelőhelyegyüttesről további régészeti tárgyak is vannak, részben pontosabb, részint kevésbé pontos adatával a találás helyének. Mindet a telepnyomok keleti felén gyűjtöttem (pl. a pecsételt és a besimított cserepeket, továbbá az orsógombot a régi, 1983-1984. évi 6. számú kora népvándorlás kori lelőhely közelebbi-távolabbi térségében, a malomköveket ettől még keletebbre). A díszkerámiát négy edénytöredék reprezentálja, melyek finom, tiszta agyagból gyorsan forgó, valószínűleg lábbal pörgetett korongtányéron lehettek fölhúzva. Két besimított ékítésű fragmentum sötétes szürke („fekete”), a másik kettő világosabb szürkés. Egy részük meglehetősen kopottas. Falvastagságuk 0,3-0,6 cm. Mindenképpen legfontosabb közülük a bepecsételt díszítésű bögretöredék, még szinte teljesen elkopott mintáival is. (Ennek rekonstrukciójánál, tanulván egy ugyaninnen való cserép díszítésének utóbb pontatlannak bizonyult helyreállításából, amely már korrigálásra került, nagyobb gonddal, illetve óvatossággal jártam el.) A bepréselések mozaikszerűen sorakoznak, rombusz alakúak, 1,7x1,2 cm méretűek, és négy-négy bordácskával hálóhoz hasonlatosan díszítettek. A besimított ornamentika a vállon elhelyezkedő függőleges vonalak sorából áll, egy harmadik esetben pedig hálószerű. Az egyik cserép bikónikus edényből törött ki.

A szemcsés anyagú, érdes tapintású keramika együttesében perem-, oldal-, fül- és aljtöredékek egyaránt előfordulnak, melyek nyomán bögrére és fazékra, s füles korsóra lehet következtetni. Korongolt szürke és barna színű (tehát mindkét, redukciós és oxidációs technológiával kiégetett) edények voltak a standard, vékonyabb és vastagabb oldalfallal. A peremdarabok kihajlók, a fenékrészek egyszerű, egyenesen vágott formát mutatnak (átmérő pl. 9 cm), ugyancsak egyenes vagy ívelődő fallal. A két fültöredék közül az egyik a finom anyagú díszkerámiához is tartozhatna - illetve lehet, hogy inkább oda is sorolható. Átmetszetük ovális és kívül hornyolt, valamint laposabb, szalagszerű, külső oldalán középen bordával. Az edényfelület díszítését tekintve három- (esetleg négy?) fogú, fésűszerű eszközzel bekarcolt hullámvonalköteget/-kötegeket és horizontális vonalnyalábokat figyelhetünk meg.

Az egyéb telepleletek sorában akad egy aszimmetrikusan bikónikus, barnás színű agyag orsónehezék, amelynek mérete 2,5x1,5 cm. Négy malomkőtöredék is van az emlékanyagban, vaskosabb és vékonyabb fragmentumok, simára csiszolódott munkafelülettel. Ezek közül a tömörebb kőzetből faragott szerkezetrészek közül egy bizonyult rekonstrukcióra alkalmasnak. A felső, forgó, munkavégző korongból tört ki, a középső lyuk maradványával. Az őrlőszerkezet kb. 40 cm átmérőjű lehetett, durván 5 cm átmérőjű átfúrással.

G lelőhely (1. kép és 13. kép 1-2.)

Az ehhez a településnyomhoz kötődő két cserép az F régészeti-topográfiai ponttól déli irányban, hozzávetőleg egy km távolságra, a Tisza-meder- nek úgyszintén a belső partján került elő, markáns római kori (szarmata) telepnyomok területén. Az 1990 augusztusában gyűjtött edénytöredékek tipikus V-VI. századiaknak látszanak ugyan, ennek ellenére azonban nem vehetjük egészen bizonyosra, hogy létezett itt gepida telep (vö. a régebben az átellenes parton talált pecsételt edénytöredék ugyancsak minden egyéb kísérőlelet nélküli voltát!).

Leleteink egyike korongolt finomkeramika, sötétebb szürke tónussal. Bordákkal-hornyokkal tagolt, homorú nyak- és válltöredék - eme utóbbi edényrészen, matt felületen függőlegesen besimított vonalak vehetők ki. (Kérdéses, a nyakon is volt-e ilyen díszítés.) Bögre vagy csésze lehetett. A másik cserép egyszerű szemcsés, barna fazékoldal.

H lelőhely (1. kép, 13. kép 3-18. és 14. kép 1-9.)

Az itt lokalizált gepida település egyike a legkorábban fölfedezett Kengyel környéki kora népvándorlás kori telepeknek. Baghymajortól nyugatra, a Ti- sza-meder külső, déli oldalán helyezkedik el. A most közlésre kerülő markáns emlékanyag egy hosszabb periódus (1983-1990) gyűjtőmunkájának az eredménye.

A régiségek között mind a három alapvető keramikára (korongolt finom, korongolt szemcsés és durva kézzel formált) van példa. Az asztali edényeket összesen négy fragmentum képviseli (ezek a 13. kép 3-4. és 10-11 alatt láthatók). Valamennyi szürke színű, s jellemző rájuk a bordás felülettagolás. Falvastagságuk 0,4-0,6 cm. Kettőnél besimított díszítést figyelhetünk meg. Az egyik igen hevenyészett, mintának is alig mondható, viszont a másik annál pregnánsabb. Vízszintes borda alatt finom, filigrán zegzug/ cikcakk vonalak sorakoznak egymás alatt, az egyik oldalon függőleges be- simításokkal (lezárva?).

A kaviccsal-homokkal kevert agyagból korongozott edényanyag szinte kizárólag fazék vagy ahhoz hasonló forma. Színük szürke, csupán egyetlen esetben konstatálható az oxidációs égetési technológia. A közel féltucatnyi peremtöredék alaktani szempontból eléggé változatos - vastagabbak-vé- konyabbak, lekerekedve vagy szögletesen záródók, az egyik vízszintesen kihajló. Az edények aljrészei (a korongról) egyenesen levágottak vagy zsineggel lemetszettek, belőlük az ívelődő oldalfal meredeken vagy kevésbé meredeken emelkedik. Rekonstruálható átmérő csak eme utóbbiaknál adódott (6,5 cm és 8 cm). A döntő többségükben fazekak felületére, díszítésére a barázdáltság és a befésülés a jellemző. Előfordul egy négy vonalból összetevődő hullámköteg. A bekarcolás nagyobb edényfelület-zónákat borít, de van példa a két barázdából álló fésülésre is.

A dolgozatunkban közölt V-VI. századi telepanyagok közül csupán erről a lelőhelyről tudok kétséget kizáróan e korbeli durva kerámiát bemutatni.

147