Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Cseh János: Gepida település régészeti nyomai Kengyel–Kiss-tanya mellett – 1990. Függelék: a gót nyelv házra vonatkozó szavainak köréből
CSEH JÁNOS: GEPIDA TELEPÜLÉS RÉGÉSZETI NYOMAI KENGYEL-KISS-TANYA MELLETT - 1990. FÜGGELÉK: A GÓT-GEPIDA NYELV HÁZRA VONATKOZÓ SZAVAINAK KÖRÉBŐL Az A objektumnak hat cölöphelye volt, mindazonáltal ebből csupán öt tartható alapvető konstrukciós elemnek. A két rendes, masszív ágason kívül a vázszerkezet nyomai sorakoztak (hiátussal bár) a hosszanti oldalak mentén, mondhatni „harmadolva” azokat - következésképp nem a tipikus, dominószerű három-három cölöpös megoldást reprezentálják. Ilyesféle konstrukciókkal a római kori felvidéki, morvaországi és csehországi keleti és nyugati germán (vandál, kvád, markomann) településeken találkozhat az ember, mégpedig viszonylag gyakorta. Persze ez a párhuzam csak abban az esetben jó, ha elfogadjuk, hogy a kengyeli ház valóban ilyen volt. Az F objektumon belül nyolc oszlopgödröt lehetett konstatálni, a sarkokban és az oldalfalak felezőpontjában vagy annak közelében. (A nagyméretű külső beásást csak kérdőjelesen vehetjük a házhoz tartozónak.) Valamennyi a fal-, illetve a tetőszerkezet váz- és tartóeleme volt; gödrükben pár esetben a gömbfa helyét, elszíneződését is megfigyeltem, ahogyan azóta több korai népvándorlás kori faluásatáson (az újabb ásatások közül pl. Tórökszentmiklós-Kenderparton). Az egykor erős, szilárd építmény benyomását keltő lakóház mellé ha állítunk is hasonlókat, ténylegesen csupán egyet-kettőt, per exemplum Malomfalváról (More§ti) és Bihanól (Biharea). Langobard földön Balatonlelléről hozhatunk föl párhuzamot. Nyugati germán vidékeken - frankok, alamannok, bajuvárok - ugyancsak ácsoltak a Meroving-korban efféle nyolc oszlopon nyugvó gödörház tetőket, ennélfogva a közép-európai térségben szélesen elterjedt típusról van szó. A kengyeli földbe- vagy félig földbeásott kunyhók tárgyi anyaga a szórványokkal kiegészülve - a gondosabb gyűjtés eredményeként - kifejezetten bőségesnek és talán változatosnak is mondható. Szám szerint ezer körüli nagyságrendű együttesekről beszélhetünk, az edénytöredékektől kezdve a legkevésbé figyelemre méltó dolgokig. Ennek nagy részét a kerámia adja, döntően korongolt, kisebb százalékban kézzel formált kivitelben. Eme utóbbi alacsony előfordulási aránya jellemző a Kr. u. VI. század középső évtizedeire, házaink korára. Ezt a datálást valójában az összesen kilenc darab, különböző edényhez köthető bepecsételt díszítésű lelet nyújtja, melyek egyike több részletből (volt) rekonstruálható, tetszetős kis bögre az F objektumból. A lelőkörülményeket tartva elsődlegesnek (ti. gödörházi lelet) egy tiszafüredi (Morotvapart), úgyszintén körte alakú díszedényt említhetünk analógiaként, amely annak a településnek is vezérlelete. A kereszt és kör formátumú mintához csatlakozik a többi cserép zömmel rombuszos, hasábos, kerek, hálós mezejű variánsa, melyeket talán egy ékvéséses (Keilstich) darab kerekít ki. Föltétlenül szép sorozat ez a helyi fazekasság korongolt produktumaiból. Mint ahogyan az ékvéséses cserepek egyike inkább Árpád-kori, úgy a besimított ékítésű kollekcióban is vannak más korú, Kr. u. Il-V. századi leletek. Közel tucatnyi eme vonalas mintás finomkeramika száma, nagyrészt kisebb töredékekben, úgyhogy edényformára belőlük nem tudunk következtetni. Több fragmentumon hálós mustrát figyelhetünk meg, valamint függőleges vonalkötegeket, zeg- zug líneát és nehezen kivehető köröcskés változatot. Ez az általában filigránabb módon fölvitt besimított díszítés a pecsételéshez társulva a szóban forgó évtizedeknek is sajátossága. A sok száz töredékben ránk maradt korongolt szemcsés, szürke kerami- ka valójában igen kevés edénytípust mutat föl. A skála nem túl széles: a fazékdarabok (vagy bögrék maradványai) mellett úgy fél-fél tucatnyi füles korsóból és nagyméretű hombárból származó cserepet tudtam számba venni. Más típus (esetleg pohár?) azonosításával hiábavalóság próbálkozni, lehet ugyan, de csekély elfogadható eredménnyel. Nem ritka a fazekak - és a nagy tárolóedények - befésült ékítése (a peremen is, kuriózumként), vízszintes vagy hullámvonal-köteges megoldásban, egyenes líneák formájában. Jellemző az agyagkészítmények széles sávban történt barázdálása; ez ismét csak az emlékanyag megállapított időrendi helyét erősíti. A főzőedények természetesen eltérő, kisebb-nagyobb változatban és arányokkal öblös, gömbös testű, kihajló szájrészű (néha fedőtartós), levágott fenekű fazekas termékek voltak. Mindkét házból említhetjük méretesebb fölső profildarabjaikat. Végezetül itt van rendje ismételten utalni (Id. még följebb is) a durva, kézzel formált, fazékszerű készítményekre - néhányuk korábbi, római kori (szarmata?). Igazából a kora népvándorlás kori, gepida töredékek, már csekély számuk okán is, épphogy azonosíthatók (pl. egy hordó vagy tojástestű fragmentum (edényrekonstrukciók: 36. kép A-FI). A házak gödörrészéből a keramikán fölül magától értetődően számos egyéb lelet, szokás mondani „kistárgy” is fölszínre jutott; ezekből elsőként a fémeket soroljuk elő. A sorozat élén két viseleti darab áll: fibula (F objektum) és tű (az A objektum környezetéből szórványként), mindkettő bronzból. A ruhakapcsoló tű római provinciális forma késői, kvázi retardáló példánya. Kéthurkos, fölső ívvezetésű, magas kengyelű, oldalt lehajlított lábú, illetve tűtartójú típus - olcsóbb Kr. u. VI. századi áru. Nem jelent semmi többet, minthogy kikerekíti a gepida emlékanyag ilyenfajta leleteinek a körét. Az egyszerű haj- vagy ruhatű, amennyiben kora népvándorlás kori (vonatkozik ez egyébként a fibulára is), ugyancsak jól illik a kor igénytelenebb „vásári portékái” közé. A két lelethez Id. Baráthely/Bratei és Malomfalva/More§ti, továbbá pl. Szentes-Berekhát és Békésszent- andrás-Sirató emlékanyagát! Egy aprócska bronzlemezről nem lehet mit mondani. Vasakat csak az F objektumban leltem, összesen négy darabot. Elején áll a kollekciónak az a nyitott karperec, amely felnőtt női vagy gyermeki csuklóra való (analógiák: pl. Flódmezővásárhely-Kishomok és Szentes-Kökényzug). Töredékes tű, ár és lemez sorolandó még ide. A régészeti ásatás egyetlen kétsoros csontfésűt eredményezett, amely az A objektumnál két részletben, különböző helyen került elő. Egyik merevítőlécét poncolt duplasorok díszítik. A kis telep lakóinak testápolási szokásaira, viseleti habitusára vet némi fényt. Az agyagból készült, kiégetett (azaz cserép) és nyers tárgyak csoportját egyrészt az orsónehezékek, másrészt a szövőszéksúlyok adják. A jellegzetes korai népvándorlás kori bikónikus pereszlenekből az A objektum föltárása során egész széria, közel tucatnyi jött napvilágra, zömükben díszítetlen példányok (egy árkolt díszű azért mégiscsak akad köztük). Az F objektum néhány ilyen lelete ugyanakkor egyáltalán nem látszik gepida készítménynek (közelebbről császárkori és bronzkori-vaskori hovatarto- zásúak). Az orsógombok viszonylag nagyobb száma elég intenzív, kiterjedt fonómunkába, szövetkészítésbe enged bepillantanunk, ahogyan a sok - mindent egybevéve jó kéttucatnyi - szövőszéknehezék is. Jellemzi őket a kúpos forma és a perforáció. Eme utóbbi leletek kétharmad része viszont az F objektum emlékanyagát szaporította. Egynéhány az imént tárgyalt régiségek közül a házak padlóján maradt, felejtődött a kunyhók fölhagyásakor, azt követő romba dőlésekor - egyféle in situ jelenségként. A kő anyagú tárgyak a különböző eszközök fenésével/élesítésével és a gabonaőrléssel vannak összefüggésben. Flomokkő (vagy olyanszerű) fenőkőből négy darabot gyűjtöttem össze, közülük csak kettő bizonyosan Kr. u. VI. századi, az A objektumból. Malom-/őrlőkő fragmentum is négy került elő, tehát nem sok, fele-fele arányban a két földbemélyített házból. Részletekbe menő információt a szerkezetre vonatkozóan nemigen nyújtanak. Ezt az egész kollekciót majdnem tucatnyi jellegtelen kő/kavics egészíti ki, valamint egypár őskori obszidián és egyéb pattinték, penge az elsőként kiásott házalapból. A salakrögökről valóban csupán említést tudunk tenni. Az építmények vesszőfonatos-tapasztásos falából való a 103
