Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Cseh János: Gepida település régészeti nyomai Kengyel–Kiss-tanya mellett – 1990. Függelék: a gót nyelv házra vonatkozó szavainak köréből
TISICUM XXII. - REGESZET 22. Kerámia. Kihajló, hornyolt száj- és nyakrészlet. Fazék. Ismeretlen forma. Kevésszemcsés agyag. Korongolt. Füstös-kormos és érdes felszínű. M: 7,1x2,4 cm. FV: 0,7 cm. Rekonstruálható SZÁ: 13 cm. Réteges törésfelületű. Előfordulási helye? (34. kép 8) 23. Kerámia. Domború oldalfal fragmentuma. Fazék. Ismeretlen forma. Soványított agyag. Korongolt. Szürke. Szokásos módon érdes. Díszítés: sávokban finoman befésült vonalnyalábok. M: 6,2x5,8 cm. FV: 0,7-0,5 cm. VI. szelvény. (34. kép 9) 24. Kerámia. Kihajló perem és nyak-/válldarab. Fazék. Ismeretlen forma. Tisztább agyag. Korongon készült. Sötétesre színeződött. Finoman érdes. M: 5,3x4,3 cm. Rekonstruálható SZÁ: 11 cm. Előkerülési helye ismeretlen. (34. kép 10) 25. Kerámia. Oldalfal részlete. Meghatározhatatlan típus és forma. Szemcsés agyag. Korongolt. Sötétesre színeződve. Érdes felületű. Díszítése: befésült hullámvonalkötegfek?). M: 2,4x2 cm. FV: 0,5-0,4 cm. V. szelvény. (34. kép 11) 26. Kerámia. Oldalfal fragmentuma. Ismeretlen típus és forma. Finomszemcsés agyagból. Korongolt. Barna. Érdes. Díszítés: karcolt hullámvonalkötegfek?). M: 2,8x2,7 cm. FV: 0,7-0,6 cm. V. szelvény. (34. kép 12) 27. Kerámia. Domború oldalrész. Fazék? Testes, öblös. Szemcsés agyag. Korongolt. Szürke és érdes. Díszítés: barázdált, ráfésült hullámvonalkö- teggel. M: 7,1x4,6 cm. FV: 0,7-0,5 cm. Réteges törésfelületű. V. szelvény. (34. kép 13) 28. Kerámia. Sík alj és oldalcsonk. Meghatározhatatlan típus és forma. Soványítatlan agyagból. Korongon készült. Szürke színű. Finoman érdes. M: 4,4x3,5 cm. FV: 0,4-0,3 cm. Rekonstruálható TÁ: cca. 5 cm. Előkerülési helye ismeretlen. (34. kép 14) 29. Kerámia. Kifelé törő perem és válldarab. Bögre (kisfazék). Testes forma. Soványított agyag. Korongolt. Sötétesre foltosodott. Finoman érdes felületű. Díszítés: a nyaktól lefelé barázdált. M: 4,9x3,6 cm. FV: 0,5-0,3 cm. Előkerülési helye ismeretlen. (34. kép 15) 30. Kerámia. Kihajló perem és oldalrészlet. Fazék. Gömbölyded forma. Szemcsés agyagból. Korongolt. Szürke. Tapintásra érdes. Díszítés: a vállon halványan barázdált sáv. M: 9,4x6,8 cm. FV: 0,7-0,5 cm. Rekonstruálható SZÁ: 11 cm. V. szelvényből. (35. kép 1) 31. Kerámia. Homorú vállrészlet. Ismeretlen típus és forma. Finomabb agyag. Korongon készült. Szürkés-barnás. Kissé érdes. Díszítés)?): széles bordákkal-árkokkal tagolt. M: 5x4,2 cm. FV: 0,6-0,4 cm. Belül markáns korongolási nyomok. Előkerülési helye ismeretlen. (35. kép 2) 32 32. Kerámia. ívelődő oldalfal fragmentum (nagyobb darab). Tárolóedény (hombár). Ismeretlen forma. Finomabb agyagból. Korongolt. Szürkésbarna. Simább felszínű. M: 10,4x9,5 cm. FV: 1,3-1 cm. Rétegzett törésfelületű. Két darabból áll. IV. szelvény. (35. kép 3) 33. Kerámia. Sík talp és oldalcsonk. Fazék? Ismeretlen forma. Kevéssé szemcsés agyag. Korongolt. Szürke. Finoman érdes és „facettált”. M: 7,2x6,1 cm. FV: 0,6 cm. Réteges törésfelületű. Előkerülési helye ismeretlen. (35. kép 4) 34. Kerámia. Egyenes talp és oldalcsonk. Meghatározhatatlan típus és forma. Kavicsszemcsés agyagból. Korongon készült. Szürke. Érdes-likacsos felületű. M: 5,6x3,2 cm. FV: -. Előkerülési helye ismeretlen. (35. kép 5) 35. Kerámia. Nyak- és válldarab. Fazék? Ismeretlen forma. Durvább agyag. Kézzel formált. Szürkésbarna színű. Egyenetlen felületű. M: 4x2,8 cm. FV: 0,9-0,8 cm. Előkerülési helye ismeretlen. (35. kép 6) 36. Bronztű. A tárgy mindkét végén töredékes fragmentuma, L-alakban meghajolva. Kör átmetszetű huzal (Á: 0,2x0,1 cm). Jó megtartású. M: 3,5x2,2 cm. I. szelvény környékéről. (35. kép 7 és 38. kép 12) 37. Fenőkő. Fragmentum a tárgy középső? részéből. Hasábszerű forma lecsiszolódott munkafelületekkel. Homokkő. Drappos színű. M: 3,4x3,2 cm. Kora népvándorlás kor? V. szelvény. (35. kép 8) 38. Fenőkő. A tárgy kétharmad-háromnegyed része. Hasábos forma, lecsiszolódott oldalakkal. Tömör homokkő. Barnás. M: 7,6x4,5 cm. Kora nép- vándorlás kori lelet? II. szelvényből. (35. kép 9) Rövidítések: Á = átmérő, FV = falvastagság, H = hosszúság, HÁ = hasátmérő, M = méret, MA = magasság, MÉ = mélység, NYÁ = nyakátmérő, SZ = szélesség, SZÁ = szájátmérő, TÁ = talpátmérő, V = vastagság. A kengyeli Kiss-tanya közelében napvilágra került (s a föltárást megelőzően ismeretlen lelőhelyen elhelyezkedő) két kora népvándorlás kori lakóház - határozottan, bátran mondhatjuk így - önmagában egyfajta laza struktúrájú, szerkezetű településformára enged következtetni. Áll ez a megállapítás abban az esetben, ha több objektum nem rejtőzik még a föld alatt; mindenesetre erre utaló kétségtelen nyomokat nem találtam (legalábbis egykorút nem: a 2003. évi gepida ház korábbi), egyébként azok is kibontásra kerültek volna. A legközelebbi Kr. u. VI. századi (sajnos csak szórvány) leletanyag kb. 150 méterre délre, a Gyepmester-telep mellett fekvő magaspart-szakaszon fordult elő a kutatások során. A két helyet különben egy sekélyebb horhos, „süllyedék” választja el egymástól. Ezen okok miatt a most publikált építménymaradványokat bizonyos értelemben önálló kis településnek is vehetnék, sőt magam úgy is veszem. Az eddigi vizsgálódások nyomán úgy tűnik, ilyen jellegűekkel számolhatunk, mintegy láncszerűen, tovább déli irányban (Baghy-homok lelőhely két, sőt három kora népvándorlás kori településblokkja stb). A dokumentált gödörházakról azt lehet leszögezni, hogy eléggé különleges, kivételes helyet foglalnak el nemcsak a szűkebb környék, Kengyel határa, de a Közép-Tisza vidék, s az egész gepidák lakta térségben is csak néhány párjuk akad. Mind a kettő alapterülete meghaladja a 15 m2-t: a lakóházak többsége ennek alatta marad. Formájuk (négyszögszerű) és tájolásuk (nyugat-keleti), mélységük tekintetében ugyan nem sajátságos, ilyeneket építettek a Kr. u. V-VI. század germánjai a Kelet-Kárpát-medencében. Ha azonban szemügyre vesszük a faszerkezet maradványait, a vázat adó oszlopok nyomait, számát, elrendezését, tüstént előttünk áll az az egyediség, melyre utaltam. Sokcölöpös konstrukciók, ahogyan a szakirodalom jellemzi a hasonlókat. 102
