Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Néprajz és nyelvtudomány - Pacsai Imre: A kun–magyar kulturális és nyelvi kapcsolatok feltételezett nyomai a frazeológiai párhuzamokban

PACSAI IMRE - A KUN-MAGYAR KULTURÁLIS ÉS NYELVI KAPCSOLATOK FELTÉTELEZETT NYOMAI A FRAZEOLÓGIAI PÁRHUZAMOKBAN

az sHxe ’gyöngy’ és a nam ’virág’ komponensek alkotják. Az említett tatár, valamint a baskír uhun cacirea (5PC 572); a török incicigegi (TyPC 454) virágnév etimológiai kapcsolatban áll egymással. Az európai nyelvek, így az orosz naHdbiui, a szlovák konvalinka, a lengyel konwalia (< latin Convallaria), a német Maiglöckhen, a francia muguet másképp jelöli a „gyöngyvirág” növényt.

A román nyelv a läcrimioarä ’gyöngyvirág’ <lacrimá ’könny’ botanikai név mellett használja margáritár (MRSz 248), szót is a gyöngyvirág elnevezésére. Az utóbbi etimológiai kapcsolatban áll a perzsa morvärid (Í1PC 156) ’gyöngy’ szóval. Figyelmet érdemel, hogy a perzsa nyelv gol-e estekani (Í1PC 248) ’gyöngyvirág’ szava nem a „gyöngy”, hanem az estekani (Í1PC 676) ’pohár (melléknév)’ jelzőt alkalmazza a virágnévben. További figyelmet érdemel, hogy a perzsa helyett az üzbég nyelvben találtunk a román botanikai név etimológiai kapcsolatára a mpeapud ayn (yaPC 250) ’gyöngyvirág’ szóban, mely a perzsa eredetű Mapeapuö < morvärid és az ugyancsak iráni eredetű ayn ’virág’ komponensből épül fel.

A bolondgomba szó szerepel a Nem ettem bolondgombát (ONG 95), valamint a Bolondgombát evett (ME 72) szólásunkban. A bolondgomba (régi helyesírás szerint bolond gomba), mely halálos mérgezést okoz, sajátos képpel adja vissza ártalmas jellegét. Az európai nyelvek az említett jelzőt nem alkalmazzák, helyette a „mérgező” jelentésű jelzővel illetik az adott gombát. A lengyel grzyb trujqcy (SWP 142); az orosz ndoeumbiü apud] a román ciupercá veninoasá; a német Giftpilz ezt igazolja.

A török nyelvekben találunk példát a mérgező jellegű növény nevében szereplő „bolond” jelző használatára. Az oszmán-török delice mantar (TyPC 216) 'mérgező gomba’ szókapcsolatban a delice (TyPC 216) 'bolond, őrült’ jelzőt alkalmazza. A török delice (TyPC 216) ’Loliurn temulentum’ önmagában is botanikai névként szerepel, mely a magyar szédítő vadóc, illetve részegítő fű elnevezésére szolgál Az orosz aonoeonoM, ’fejfájdí- tó’ elnevezése ugyancsak utal a növény káros hatására. A tatár nyelv mune őodaű (TaPC 539) ’Loliurn temulentum (szó szerint: bolondbúza)’, valamint a mune aKŐaui (TaPC 539) ’Achillea millefolium’ botanikai neve ugyancsak a mune (TaPC 539) ’bolond, őrült’ jelző segítségével fejezi ki a jelölni kívánt tartalmat. A csuvas nyelvben is használatos a „bolond, őrült” jelző a mérgező, ártalmas növény elnevezése során, amit az ywax KypáKé (MPC 520) ’beléndek (szó szerint: bolondfű)’ elnevezés igazol. A türkmén őenuaexene (TypuPC 300) ’Merendera’ szóval jelölt növénye szintén a denu (TypuPC 300) ’bolond, őrült’ jelzővel illeti az sejtosztódást gátló colchicin nevű anyagot tartalmazó mérgező növényt.

Sajátos képi és tartalmi párhuzamot képvisel az ostoba embert jelentő KaőaK 6auj (TaPC 197) jelzős szerkezet, melyet a /raőa/r (TaPC 196) ’tök' és a őaui (TaPC 197) ’fej’ komponensek alkotnak. A magyar nyelv tökfej (ME 723) szava, valamint a Tökkel ütött fejű (ME 723) Tökkelütött (ME 723) kifejezései jól szemléltetik a párhuzamot.

Fokos F. Dávid (1938) az ősi mellérendelő összetételeink közé sorolja tősgyökeres összetételűnket. Margalits gyűjteményében a Gyökerestől- tövestől kiszakít (ME 725) frazeológiai egységre találunk. A tatár men- maMbip (TaPC 578) mellérendelő összetétel is a men (TaPC 578)’ tő, alap’ és a maMbip (TaPC 514) ’gyökér’ jelentésű alkotórészekből épül fel. A meöeH-maMbipbiH Kopbimy (TaPC 578) ’tövestül megsemmisíteni, kiirtani (mindenkit megölni)’ frazeológiai egység a magyar megfelelőjével azonos jelentést hordoz.

Sajátos párhuzamot képvisel a magyar ördögszekér (Eringium campestre) nevű, pusztában növő szúrós növényünk és török nyelvi megfelelője a LuaümaH apöa 'nepenaTM none’ luaűmaH apöahbi (BPC 761) ’száraz szúrós pusztai növény’ (Eringium campestre), /raiwaaK (BPC 344). A csuvas nyelv

iuyümmaH ypanu (MPC 621) ’6om. nepetam-none' jelentésű botanikai neve a uiyümmaH (MPC 621) 'ördög, sátán’ és az ypana (MPC 515) ’szekér’ frazeológiai egységet ugyancsak az említett pusztai szúrós növény elnevezésére alkalmazza. Az említett növény az oroszban a nepeKamu-none ’fuss a mezőn’ nevet kapta, amely azonos tapasztalat révén alakult ki. Az elszáradt, a tövestől kiszakadt, kerek, tüskés növényt az őszi vihar végiggörgeti a pusztán. Az egymás után guruló növények messziről a ló nélkül száguldó kocsi képzetét keltik, mely képet József Attila is megörökít versében: ...Ördögszekéren jár a szél... (Nyár).

4) Természeti képződmények, jelenségek

Az ördög jelző a természeti képződmények elnevezése során gyakori. Az Alacsony-Tátra két földrajzi neve, így az Ördög lakodalma-hágó és az Ördög lakodalma-hegy is hordozza az adott jelzőt. Az említett földrajzi nevek régóta ismeretesek, amit a régi térképek adatai bizonyítanak. A tatár frazeológiában figyeltünk fel a nepu myűe (TaPC 443) ’hóvihar, hóförgeteg (szó szerint: az ördög lakodalma)’ szókapcsolatra. A baskír LuaümaH myübi (BPC 761) 'vihar (szó szerint: az ördög lakodalma)’ frazeológiai egység szinte teljes jelentésbeli azonosságot mutat. A magyar földrajzi munkák az Alacsony-Tátra topográfiai elemzése során utalnak arra, hogy a hágó az erős északkeleti szél betörésének a színtere. A hágó és a hegy területén gyakori a lavina. Mindezek ismeretében az említett földrajzi nevek találó módon jelzik a legkevésbé sem kellemes, nyugodt körülményeket. A tatár és baskír nyelv frazeológiai egységei épp a magyar földrajzi képződményekkel kapcsolatos legfontosabb körülményre, a viharra, hóviharra utalnak.

A hajnal hasad kifejezésünk, mely a magyar költészet és a népdalok sajátos szóképe, amely a „hajnal hasad, fényes csillag ragyog..." népdalszövegben szerepel. Az adott kifejezés képszerűen ábrázolja a szép természeti jelenséget. A kora hajnalban az égen megjelenő első fény szinte éles késként hasítja szét az éjszaka sötét leplét. Ugyanez a kép található a tatár man npy (npbiny) (TaPC 525) ’hajnalodik (szó szerint: hajnal hasad)’, valamint a maw npbina (TaPC 526) ’hajnalodik’ kifejezésben, ami a közös látásmódot, az azonos képalkotást jeleníti meg. A npy (npbiny) igék „hasad, szétszakad” jelentése a magyar kifejezés hasad szavának jelentésével egyezik meg.

A magyar nyelv régi eleme az égtájat jelölő napkelet és napnyugat szó. A tatár Konuu nbizbiuibi (TaPC 289) ’kelet (szó szerint: a nap felkelte)’ és a Konuj öaeuibi / műi öambiLUbi (TaPC 289) ’nyugat (szó szerint: a nap lenyugvása)’ azonos szemléletű képhez kapcsolódik. A mai magyar nyelv napkelte, napnyugta napszakot jelölő szavai elsődlegesen a természeti jelenség folyamatjellegét hangsúlyozzák, a fenti szavak „égtáj” jelentésével szemben. A tatár struktúrák mindkét jelentést megőrizték.

A maholnap mellérendelő összetételünk a közeljövőre utal. Hasonló jelentéssel bír a tatár öyseHMe-upmeaeMe (TaPC 94) ’hamarosan, (szó szerint: ma-holnap)’ szó, mely teljesen azonos jelentést mutat a komponensek, illetve az összetétel szemantikai vonása alapján.

Az „egész évben” időtartam fogalmát kívánja jelölni a télen-nyáron ösz- szetételünk, melynek a tatár xaen-muibiH (TaPC 775) 'egész évben, télen-nyáron’ jelentésű mellérendelő összetétel a teljes megfelelőjét alkotja. Hasonló fogalomjelölésre találunk az éjjel-nappal, valamint a tatár koh- mOH I K0He-m0He (TaPC 327) 'teljes nap, nappal-éjjel' esetében.

A magyar nyelv egyúttal kifejezése a „valamivel egyszerre, egyidejűleg” jelentéssel bír, ami a tatár nyelv öep lonbi (TaPC 694) ’valamivel egyszerre, egyidejűleg’ kifejezésében is jelen van.

111