Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Pacsai Imre: A kun–magyar kulturális és nyelvi kapcsolatok feltételezett nyomai a frazeológiai párhuzamokban
TISICUM XXL - NÉPRAJZ ES NYELVTUDOMÁNY A tatár khh yTbipy (TaPC 262) 'eltölti az estét (szó szerint: estét ül)’ szókapcsolatban szereplő yTbipy (TaPC 596) ’ül, leül’ ige a magyar nyelv lakodalmat ül, tort ül kifejezéseiben is szerepel. Az ül ige és tatár megfelelője az adott esetben a „valamely eseményen részt vesz” jelentést hordozza. A sajátos természeti képződmény, a jég, mely az ideiglenes szilárdság, biztonság, a veszélyt hozó hirtelen változás megtestesítője, számos magyar frazeológiai egységben szerepel. A Jégre metszett kép nem sokáig ép. (ONG 316/71); A Jégre metszi a képet (ME 375), Jégre Írták a kötelezvényt (ME 375) szólásunk tatár megfelelője a 5o3 ocmeHÖa r?3y moprviac (TaPC 701) ’a jégre írt dolog nem állandó’. Figyelmet érdemel, hogy a magyar és tatár szólás is a nomád népek szóbeli egyezségének tradíciójával szemben az írásba foglalt szerződés biztosabb voltát hangoztatja, ami a megváltozott történeti-társadalmi viszonyokra utal. A jég a becsapás, a ravaszság színterének szimbóluma is, amit a magyar Jégre csalták.; Jégre vitték (ME 375) szólásokban jól megfigyelhetünk. Az említett relációt fejezi ki a tatár 6032a ymwpy (TaPC 76) ’becsap (szó szerint: jégre ültet)'. Az ymbipy (TaPC 596) 'ülni, leültetni, felültetni’ jelentésű igéhez hasonló jelentést hordoz aaan am/ra amnaHdbipy (TaPC 22) ’becsap (felültet a falóra)’ szólásban szereplő amnaHdbipy (TaPC 44) 'lóra ültet’ ige. (A tatár nyelv amnaHÖbipy, valamint az amnany (TaPC 22) 'lóra ül’ igéje az am ’ló’ szóból képződött. Maga a jelzett cselekvés viszont a „felül” képzettel kapcsolatos). A Lóra ültet szólásunkban is a becsapásra utal az ültet ige, amit a felültet igénk is igazol. Igen érdekes párhuzamot alkot a tatár Kbi3bin Kap nyaan (TaPC 227) ’soha, mikor piros hó esik’ és a magyar Majd ha piros hó esik ’sohasem’ jelentésű, azonos képből álló szólás, mely egyetlen magyar frazeológiai gyűjteményben sem szerepel. A szólást pedig jóformán mindegyik adatközlőm ismeri. Kérdés, hogy mikor és honnan került a magyar nyelvi hagyományokba. A tatár szólás megfelelőjét megtaláljuk a baskír frazeológiában is: Kbi3bin Kap nyaac (EPC 349) 'soha, mikor piros hó esik’. A természeti jelenségekhez kapcsolódik a Mi szél hozta? (BPC II/783) s tatár megfelelője a huhóu mnnep mauwadbi (TaPC 399) ’mi szél hozta magát?’, mely azonos jelentésű. A mellérendelő összetételre épül a tatár ymHbi-cyHbi Kuuy (TaPC 399) 'sok megpróbáltatást megélt, tűzön-vízen átment' és magyar tűzön-vízen át követi ’minden veszélyt, megpróbáltatást vállalva követi’ jelentésű frazeológiai egység. 5) Család, rokoni kapcsolatok A családi viszonylatokat illetőleg fontos fogalmakat jelöl a házas (BPC 986)'; házasság; házasít, házasodik szavunk, mely a ház szóval kapcsolatos, s egyben sajátos szemléletet tükröz. Az európai nyelvektől többnyire idegen ez a szemlélet, amit az adott fogalmak eltérő jelölése igazol. A tatár nyelv eünamaH (TaPC 737) ’nős, családos’, eün3HÖepy (TaPC 737) ’megházasít; házasság’; eünaHeuiy (TaPC 737) ’megházasodik, házasságra lép, házasságkötés’; eünaHy (TaPC 737) ’ házasság, házassági’ szava etimológiailag az eü (TaPC 737) ’ház’ szóhoz kötődik. Igen lényeges a világ nyelvi képének a magyarral azonos szemléletű megjelenítése. A magyar népnyelv jellegzetes szava a fiúgyermek, illetve a leánygyermek, mely a gyermek nemének megjelölésén kívül nyomatékosítani kívánja az illető személy életkorát is. Az adott esetben sajátos szemlélet tükröződik, amit a török nyelvekben is megfigyelhetünk. A tatár up dana (TaPC 54) ’kisfiú < fiú + gyerek’, Kbi3 Sana (TaPC 54) ’kisleány < leány + gyerek ’ valamint a baskír a up dana (BPC 69) ’kisfiú’, Kbi3 dana (BPC 69) ’kisleány’, a kirgiz yyn dana (KuPC 102) ’kisfiú, fia’, Kbi3 dana (KhPC 102) 'kisleány, leánya’ szókapcsolat a magyar fiúgyermek, illetve a leány- gyermek szavakhoz hasonlóan épül fel. A török lexikai egységek hasonló szerkezetet, egyben hasonló szemléletet tükröznek A család témaköréhez tartozó szólásaink, Lányomnak szólok, de menyem is értse (ME 549), Lányomat szidom, menyem is értse (ME 549) megfelelőire találtunk a krími tatár Kbbi3biM, cawta aűma/w, KenuHUM, cen duHbne (AC104) ’neked mondom, lányom, menyem értse’, az üzbég ku- 3UH cérna aümtviaK, KenuHUM, ceH euuum (Y3PC 28) ’u. a.’ frazeológiában. Igen érdekes képet alkalmaz a kirgiz nyelv azonos tartalmú frazeológiai egysége, mely a „meny” helyett a Kepeae (KhPC 377) 'a kerek jurta farácsa’ elemet szerepelteti: KepeaeM, ca«a aümaM, KenuHUM, cen y/r (KhPC 377) 'neked mondom, kerege, te pedig, menyem, érts belőle’. Összefoglalás A bemutatott több tucat azonos jellegű frazeológiai egység, mely a szókincs belső magvához, a legjelentősebb szemantikai mezőkhöz kötődik, szoros kapcsolatban áll a világ nyelvi képének problémakörével. Nyomárkay István és Bariczerowski, Janusz professzorok a metaforikus képek azonosságát fontos tényezőnek tekintik a párhuzamos nyelvi alakulatok esetében. A tükörszó jellegű képek azonossága, nagybani hasonlósága a nyelven kívüli valóság tükrözésének azonos szemléletére utal, s intenzív, hosszan tartó kapcsolatot feltételez az egymással rokoni kapcsolatban nem álló, s tipológiailag is eltérő nyelvek esetében. A tanulmányunkban bemutatott egymáshoz igen hasonlító, azonos tartalmat gyakran azonos metaforikus képpel megjelenítő frazeológiai egységek létrejöttét nehéz megmagyarázni. Különösen érvényes ez a tatár és magyar frazeológiai párhuzamokra. A tükörfordítás jellegű egyező képek nem magyarázhatók a két nép huzamos kulturális és nyelvi kapcsolatával. Bár történelmünk fájdalmas korszaka a tatárjárás, illetve a török hódoltság idejére eső tatár betörések - elsősorban Erdély területére, az említett háborús események nem kedveztek sem a kulturális, sem a nyelvi kapcsolatok kialakulásának. A magyarság Kárpát-medencében való letelepedését követő történelmének vannak olyan máig is kevésbé elemzett mozzanatai, amit a magyarsághoz csatlakozott besenyők, úzok, majd kunok asszimilációja képvisel. Az említett népek és a magyarok kulturális és nyelvi kapcsolatai a magyar nyelvtörténet viszonylag kevéssé elemzett területét képezi. A tatár-magyar párhuzamok egy közvetítő nyelv révén alakulhattak ki, melyet a honfoglalás után a Kárpát-medencébe betelepült besenyők, kunok nyelve jelenthetett. Mind a tatárok, mind a besenyők, mind a kunok a törökség kipcsák-török ágához tartozó népek, ez a közvetlen rokoni kapcsolat képezheti alapját a magyarban meglévő, a tatárral azonos képi rendszert mutató frazeológiai egységeknek, közmondásoknak. A besenyő népcsoporttal kapcsolatos nevek szinte a történelmi Magyar- ország egész területét átfogják, bár nem alkotnak olyan összefüggő régiót, mint a kunok lakta alföldi földrajzi egységek. A Kiskunság, valamint a Nagykunság földrajzi nevünk tükrözi a kunok tömbszerű letelepedését, egyben a kun-magyar kapcsolatok jelentős voltát. Az asszimiláció nyelvi vonatkozásban viszonylag gyorsan végbement. A szászok, cipszerek, akik ugyancsak XIII. században települtek be Magyarország területére a XX. századig megőrizték nyelvüket. A XVI. század elejéről nem kapunk olyan információt, miszerint nyelvileg elkülönülő török etnikumok léteztek volna hazánkban. Az asszimilációt valószínűleg a magyar kulturális hagyományok keleti mentalitásra utaló jegyei is befolyásolták, amit a 112
