Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Néprajz és nyelvtudomány - Örsi Zsolt: A darumadár

TISICUM XXI. - NÉPRAJZ ÉS NYELVTUDOMÁNY

Hortobágyi pásztorok darutollas kalapban (a szerző felvétele)

így ír a darufogásról: „A darut a szegény ember nem lőtte, hanem elverte. Ebben a hortobágyi csikósok voltak a nagy mesterek. Ők is az ólmos időket, vagy a darvak vérzését használják fel darufogásra. Ha ilyen időben észreveszik, hogy a daru valahol meghál, lóháton körülveszik, és elkezdik üldözni. Az első időben a daru még lassan repül, később már kifárad és szalad. Ők lóháton nyomukba vannak, ostoraikkal még jobban hajszolják a darut addig, míg elérik s az ostor a nyakukra csavarodik, a hurokkal elfogják. Megtörténik az is, hogy kötélhurkot vetnek feléjük, hogy így fogják el. A daru nem adja meg könnyen magát, hátára fordul, lábával és hosszú hegyes csőrével védekezik a támadó ellen. E végső tusában vagy agyonverik, vagy pedig a csikós leugrik lováról, rádobja szűrét és a szűr alatt összekötözi a lábait, majd megfogja a nyakát és így emeli ki. (...) 1926 tavaszán a Hortobágyon egy délelőtt hat darut vertek el a csikósok, ebből kettőt holtan, négyet elevenen kerítettek kézre. A bátor vadászokat a hatóság megbüntette.”’49 Egykoron árkánnyal is vadásztak a darvakra,

ódát ma is turnadzsinak nevezik, a vezetőjét pedig turnadzsi basinak. Az ódában jelenleg is foglalkoznak agártenyésztéssel. De már nem járnak a padisahhal [vadászatra], és a palotában is vannak dogandzsik, ezért nincs többé szükség a madraikra.” FODOR Pál 2001.74.

149 ECSEDI István 1933.88-89.

amelyet ugyan elsősorban szarvasmarha vagy lovak elfogására alkalmaztak, de vadászeszköznek sem volt utolsó.150 A Hortobágyon a nádudvariak voltak a leghíresebb tollcsiszárok. Ők verték fel toliakért, darufiókáért a folyó menti ősnádasokat.151 A mocsarak, rétek, nádasok fogyása együtt járt a madarak számának megcsappanásával. Már csak a tavaszi és őszi vonuláskor lehetett vadászni rájuk. A pá- kászok, darvászok felcsaptak daruvadásznak, fegyvert vettek kezükbe, és madárvonuláskor útrakelve a kunsági pusztákon meg a Hortobágyon várták a darvakat. A pihenő csapatot legelésző gulya közé vegyülve vagy konda közt megbújva közelítették meg, s onnan lőttek rá. Akadt olyan is, aki szekérkereket görgetett maga mellett, s e mögé húzódva férkőzött hozzájuk. Az őrdaru csak a sebesen forgó kereket figyelte, és nem vette észre a vadászt.152 A puskázás másik módja a hajnali vadászat, ahogyan az egykorú tanú leírja. „A daru legalább még minden évben megfordul nálunk. Tavasszal és ősszel, mikor költözés alkalmával átvonul. És sajátságos, hogy kiszabott útvonala van. Debrecenhez közel például a szováti határon feltétlenül átvonul és megszáll minden évben. Pedig ott ugyancsak

150 MNL 1.1977.138.

151 KOMJÁTHY István 2006.35.

152 SZŰCS Sándor 1999.53-54.

86