Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Örsi Zsolt: A darumadár
ÖRSI ZSOLT - A DARUMADÁR értenek az üldözéshez. A szováti hivatásos puskások alkonyatkor a határ egy-egy magas dombjáról színházi messzelátóval kémlelik ki, hogy melyik vízhez vonulnak a darvak éjjeli szállásra. Ezt a helyet óvatosan megközelítik, három négyszáz lépést hason is csúsznak, és a darvakhoz közel jutva, hason töltik az egész éjszakát, s csak hajnalban kezdenek a darufalkára puskázni."'® Orbán Bálint és Füredi Imre konyári pásztorok a XIX. században elismert darulövők voltak.153 154 Egy érdekes darufogási módról számol be Bálint Sándor Szeged környékéről: „Az abszolutizmus idején - amikor tilos volt a fegyverviselés - a darvakat fogóvassal próbálták megkaparintani. Ehhez először is ki kellett kémlelni azt a helyet, ahova reggelenként leszállottak, és előtte az éjszaka sötétségében fölállítani a vasakat. A daruseregnek ugyanis az a különös szokása volt, hogy amelyik árpaföldről este háborítatlanul elszállhatott, reggel biztosan odaszállott vissza. A fogóvasakat a darvászok lerakták, majd az árpavetésen kukoricaszemekből egy-egy lépésre vonalat szórtak. A daru ugyanis éppen akkorát lép, mint az ember. Ha aztán a leszálló darufalkából valamelyik csak egyetlen kukoricaszemre is rátalált, akkor végighaladt a soron. Fölszedegette az útjába eső szemeket, végül azonban eljutott a porhanyós földdel betakart fogóvashoz, amelynek pöckére szintén egy szem kukorica volt fölhúzva. Ebbe is belevágott és már fogva is volt. Amikor a vas rácsapódott a csőrére, a zajra a többiek szétrebbentek. Azonnal odasietett a lesben álló ember, mert a daru sokszor ki tudta magát a fogóból szabadítani: hanyatt vágódott, és lábait nekivetette a különben is elég kezdetleges szerszámnak. Ha ideje volt rá a darvász odaér- kezéséig, mindig lerúgta. Sokszor még a csőre is beleszakadt a vasba, de megmenekült. Olykor előfordult az is, hogy a daru a vassal szállt föl. Hosz- szú erőtlen nyakán azonban a nehéz terhet sokáig nem tudta fönntartani, bukfencet vetett, majd kimerülve és halálra rémülve alázuhant. Különös, hogy az elszakított csőrű daruk mind megéltek. Az ilyeneknél a megmaradt csőr végén dió nagyságú bunkó forrott ki.”'55 De ez már egy más világ volt, amelynek hamarosan vége szakadt.156 „A középkor költészetétől Pósa Lajosig hányán, de-hányan énekelték meg a darumadarat! Szerepel a közmondásokban, népdalokban, Petőfinél, Tompánál, Aranynál, Thaly Kálmánnál, és szárnyára vette a műdal is. Ha egy madár ennyire beleolvad a nemzet irodalmába, ez biztos jele annak, hogy évszázadokon át benne élt a nemzet lelkében. Mintha csak betetőzése volna a magyar tragédiának: ez a népünknek oly kedves madár ma már csak átvonul csonka hazánk földje fölött: fészket nem rak. Márpedig ugyan melyik nemzethez van a darumadárnak annyi köze, mint éppen a magyarsághoz? (...) Trianon elszakította tőlünk a darvak fészkelőhelyeit - a darumadár is hűtlen lett ahhoz a néphez amely a legjobban a szívébe zárta az egész földkerekségén" - összegezte Lambrecht Kálmán 1933-ban a darvak miatti fájdalmát.157 153 SIMON István 1927. 51. Hasonlóan írja le a daruvadászatot OSVÁTH Pál 1976.; SIMON István 1927.; SŐREGI János 1936.116.; MÜLLER Géza 1988. 7-8. 154 PAPP József 2008.64. 155 BÁLINT Sándor 1971.126. 156 Lásd NYÍRI Antal 1948.214. 157 LAMBRECHT Kálmán 1933. Irodalom BALASSA Iván 1975. Lápok, falvak, emberek. Bodrogköz. Budapest. BÁLINT Sándor 1971. A régi szegedi pákászok és madarászok. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1971/1. (szerk.: TROGMAYER Ottó) Szeged. 119-137. BANKOVICS Attila 1986. A daru (Grus grus) különös repülésmódja. In: Aquila, XCI. 292. BANNER János 1911. A békési magyarság népi építkezése. In: Néprajzi Értesítő XII/2-3.129-143. BARACZKA István 1972. Győr-Sopron megyei adatok a XVI. század derekáról a Nádas- dy-számadásokban (1544-1554) In: Soproni Szemle XXVI/1. 55-66. BARTHA Júlia 1999. A török sírjelölés történeti áttekintése. In: Tisicum. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (szerk.: H. BATHÓ Edit-KERTÉSZ Róbert-TOLNAY Gábor-VADÁSZ István) 169-192. N. BARTHA Károly 1953. Tyukodi népéleti és népnyelvi adatok az Ecsedi-láp idejéből. In: Magyar Nyelvőr 77. évf. 3. sz. 235-241. BÉL Mátyás 1984. Csongrád és Csanád megye leírása. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980-1981/2. (s.a.r.: ZOMBORI István) Szeged. BELLON Tibor 1974. Pásztorok jelvényei. Tollviselet. In: Szolnok megye néprajzi atlasza 1.1. Szolnok. 193-197. BENKŐ Loránd (főszerk.) 1967. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Budapest. BÉRES András 1982. Arra van egy kőhíd rakva... Budapest. BÉCZY Tamás-MÓSANSKY Arisztid-STERBETZ István-SZLIVKA László 1974. A Kárpát-medencei daruvonulás időszerű kérdései. In: Aquila LXXVIII-LXXIX. 11-43. BIRTALAN SZILÁGYI János 1920. Bihar vármegyei Sárrét leírása. In: Aquila XXVII. 60-70. BODNÁR Bertalan 1924. Daru télen. In: Aquila XXX-XXXI. 300. BOROS Marietta 1954. A Néprajzi Múzeum nádvágó-gyűjteménye. In: Néprajzi Értesítő XXXVI. 173-193. CSAJÁGHY György 1998. A felgyői avar síp és történeti háttere. Budapest. CSATH András 1938. Békés vármegye madárvilága. Gyula. CSIFFÁRY Gergely 2001. Az Északi-középhegység ritka állatfajainak zoológiái adatai a történelmi dokumentumokban. In: Mátrai Tanulmányok (szerk.: HORVÁTH László) Gyöngyös 129-150. 87
