Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Prohászka Péter: Római és bizánci aranyérmek Tiszafüred környékéről
TISICUM XXI. - RÉGÉSZET miatt viselték, és a solidusok hasonlóképpen státuszszimbólumként játszottak szerepet, vélhetően a vezető rétegnél.13 Mint arra már a tanulmány elején utaltunk, a császári kormányzat aranyérmeket elsősorban a hadsereg számára veretett, illetve a barbár népeknek fizetett zsold, évpénz és ajándék tárgyi emlékeinek tekinthetjük őket.14 15 Ezek funkciója azonban az ékszerként viselt érmek esetében megváltozik, és rangjelző szerepük lesz. A Kárpát-medencéből ismert III. századi aureusok közel fele volt lyukasztva vagy fülezve. Megfigyelhető azonban az is, mint az osztrópatakai királysír Herennia Etruscilla aureusa esetében, hogy az ékszert a lyuk betömésével visszaalakítják éremmé, és halotti obolusként helyezik a sírba.16 A Kárpát-medencei barbaricumból ismert, a Tetrarchia időszakát megelőző aranyak azonban római császárok veretei (Id. a táblázat és 1. térkép), így egy galliai ellencsászár verete mindenképpen figyelemreméltó, mivel igen ritkának számít. Postumus az egyik Germania tartomány helytartójaként és hadvezérként magas ranggal bírt a nyugati tartományokban, így a törvényes császár, Gallienus a szaszanidák elleni háborúba vonulva rá és társaira bízta a tartományok védelmét és fiát Saloninust.16 Egy frank támadás visszaverése után szerzett zsákmány elosztása során került összetűzésbe Postumus a császár fiával és annak környezetével, ami Colonia Agrippina ostromához és elfoglalásához, valamint Saloninus meggyilkolásához vezetett. Katonái ezt követően kiáltották ki császárrá 260-ban. Uralkodásának kilenc éve alatt törekedett a rajnai határt és a tartományokat a germán támadásoktól megóvni, ugyanakkor ezalatt uralmát fokozatosan kiterjesztette Hispániára és Britanniára. Gallienus több támadását sikerrel verte vissza, azonban ő is katonái mohóságának esett áldozatul, amikor 269-ben katonáinak megtiltotta az ellene fellázadt Laelianus legyőzése után Mogontiacum kirablását. Az érem Kárpát-medencébe kerülését éppen a különféle hadmozdulatokkal magyarázhatjuk, melyekbe mind Postumus, mind pedig Gallienus és utódai bizonyosan bevontak barbár zsoldosokat és segéderőket. Erről utódjának, Victorinusnak a História Augustában megjelent életrajzában a következőket olvashatjuk: „Noha jelentős számban vonultattak fel germán segédcsapatokat, hosszas harcok után alulmaradtak."'7 Tehát mind Postumus, mind utódai igyekeztek hadseregüket germánokkal megerősíteni. A segédcsapatok egyre nagyobb fokú bevonása, valamint a barbaricumi elitek megnyerése valóságos aranykorszakot hozott a határokon túli egyes vidékeken, melyre elsőként Joachim Werner hívta fel a figyelmet az Elba-vidéki és thüringiai leletekkel kapcsolatban.18 Az Elba vidékéről ismert 33 darab III. és IV. századi aureusból 25 a 251-282 közötti időszakból való.19 Ráadásul jó pár ezek közül III. századi fejedelmi temetkezések mellékleteként került elő.20 Néhány sírban Postumus különféle típusú aureusai voltak, mint az emerslebeni 2. sírban21 vagy a 13 BURSCHE, Aleksander 1998.221-228. 14 KÖNIG, Ingemar 1981.85. 15 PROHÁSZKA Péter 2004/b. 71. 16 A korszak eseménytörténetéről részletesen Id.: KÖNIG, Ingemar 1981. 17 SHR Tyrani triginta VI.2. „Cumque adhibitis ingentibus Germanorum auxiliis diu bella traxissent, victi sunt.’’ Az idézett hely magyar fordítása: Trebellius Pollio: A harminc trónbitorló. Szűcs Tamás ford. In: Császárok története (História Augusta) Debrecen 2003.431. 18 WERNER, Joachim 1973.6-7. 19 WERNER, Joachim 1973. 15.; LASER, Rudolf 1980. 28.; BURSCHE, Aleksander 1996.85. 20 WERNER, Joachim 1973.; LASER, Rudolf 1980.28. 21 WERNER, Joachim 1973.9.; LASER, Rudolf 1980.28. krottorfi női temetkezésben, melyben 5 átlyukasztott aureusa volt.22 A hasslebeni temető 4. férfisírjában Victorinus,23 a fejedelemasszonyéban (8. sír) pedig Gallienus aranya volt.24 Az ellencsászárok aranyai azonban távolabbi területekre, mint a Przeworsk és Wielbark kultúráké (Lengyel- ország és Nyugat-Ukrajna) is eljutottak, ahonnan szintén ismert néhány aranya Postumusnak.25 Az Elba-vidékhez hasonlóan a Kárpát-medencében is a III. század közepétől jelennek meg ismét a római aureusok, azonban a legtöbb Aurelianus és Probus verete. Elterjedésük súlypontja a Felső-Tisza vidékre és a Tiszától keletre esik, amely az itt élt nép/népek egyre intenzívebb szerepét jelzi a római politikában. Sajnos mindössze az osztrópatakai királysírból ismerünk aureust, amely Herennia Etruscilla befoltozott aranya.26 Postumus aureusa így nagy valószínűséggel a galliai ellencsászárok által toborzott helyi harcosé lehetett, aki azt átalakítatva státuszszimbólumként viselte és vesztette el valamikor a III. században, a mai Kócsújfalu területén. Heraclius császár solidusa Tiszafüredről A tanulmányban bemutatásra kerülő másik aranyérem már a népvándorlás korából származik, és a VII. századi bizánci diplomácia sajátos eszköze volt. A Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában végzett kutatás során került elő Weiszmann Ignác tiszafüredi órás és ékszerész levele, melyben egy bizánci érem meghatározása és értéke után érdeklődött, melyet a leveléhez mellékelt; „Tiszafüred. 1914. május 15. A magyar nemzeti muzeum nagyságos igazgatóságának Budapest Mellékelve küldök egy régi arany érmet. Kérem szíveskedjenek tudomásomra adni, hogy mi az tulajdonképpen? Mennyi ennek régiség értéke? Használhatja e a muzeum? Ha igen mennyit hajlandó érette adni? Szívességükért előre is köszönetét mondok, s jegyzek teljes tisztelettel Weiszmann Ignácz Mellékelve egy arany érem.”27 Gohl Ödön, az Éremtár őre a következő sorok kíséretében küldte vissza az érmet: „Tekintetes Weiszman Ignácz Órás és ékszerész urnák Tiszafüred 22 WERNER, Joachim 1973.9.; LASER, Rudolf 1980.165-166. 23 WERNER, Joachim 1973.9. 24 LASER, Rudolf 1980.245-245. 25 Ld. BURSCHE, Aleksander 1996.85-86. 26 PROHÁSZKA Péter 2004/b. 71. 27 MNM Éremtár 179A/1914. 36
