Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Prohászka Péter: Néhány X. századi abonyi leletről
Prohászka Péter Néhány X. századi abonyi leletről1 Bevezetés A honfoglalás és államalapítás kori emlékanyag közreadása a korszak kutatásának fontos és alapvető feladata. Míg a beruházásokhoz kapcsolódó leletmentések során előkerült leleteket néhány éven belül igyekeznek feltáróik bemutatni, addig a régi - a XIX. században és a XX. század első felében - napvilágra került és a múzeumok raktáraiban őrzött leletek esetében ez még sok esetben várat magára. Ennek egyik oka az előkerülési körülményekre, a leletösszetételre vonatkozó korabeli források hiányossága, sokszor teljes hiánya. Az esetek legnagyobb részében meg kell elégedni a leltárkönyvek meglehetősen szűkszavú bejegyzéseivel. Pedig ezek a régi leletek is kínálhatnak olyan adatokat, melyek egy vidék X. századi benépesülése mellett a honfoglaláskor leletanyagának művészeti illetve régészeti összehasonlító vizsgálatához is hozzájárulhatnak. A források hiányával a Kárpát-medence X-XI. századi leleteinek megyénkénti felvételére és közreadására életre hívott ún. Honfoglaló-corpus sorozat munkatársainak - köztük e tanulmány szerzőjének - is szembesülnie kellett. E hiányok pótlását részben lehetővé teszik a levéltárakban, könyvtárakban és adattárakban található levelezések, iratok, beszámolók és tudósítások, melyek eddig többnyire elkerülték a kutatók figyelmét. Hogy milyen lehetőségeket kínálnak ezek a források, azt két olyan lelet példáján keresztül szeretném bemutatni, melyek Abony területén kerültek elő, azonban szakszerű közreadásuk mindeddig nem történt meg. X. századi lelőhelyek Abony területén. Fundstellen des 10. Jahrhunderts auf dem Gebiet von Abony 1 A tanulmány elkészítését az OTKA K 84159 pályázat tette lehetővé. Itt szeretném megköszönni dr. Révész László, dr. Szende László és Debreczeni- Dropán Béla (MNM, Budapest) és dr. Madaras László (DJM, Szolnok) segítségét, melyek nélkül ez a tanulmány nem készülhetett volna el. A Szolnok és Pest megye határán fekvő Pest megyei város területéről számos X—XI. századi lelőhely és lelet ismert, melyek sorát az Abony- Bolhásparton megbolygatott sírok nyitották meg.2 Ezekből azonban mindössze egy sodrott nyakperec, valamint két egyszerű huzalkarperec-pár jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba.3 Sokkal érdekesebbek azonban azok a leletek, melyeket 1910-ben a Beöthy-kas- tély kertjében találtak.4 A harmadik lelőhely Abony belterületétől keletre, a Piócáspartnak nevezett határrész déli részén található, ahol 1977-ben homokkitermelés során egy temetkezést bolygattak meg.5 A munkások elmondása szerint egy háton fekvő, nyújtott helyzetű, K-Ny-i tájolású csontvázat találtak, melynek bal keze külső oldalán volt egy szablya, további leletekről viszont nem számoltak be.6 A szablya a ceglédi múzeumba jutott, és 1980-ban Benkő Zsuzsanna közölte.7 Bár a területen hitelesítő ásatás történt, mégsem sikerült tisztázni, hogy egy honfoglalás kori temető egyik sírját vagy csupán egy magányos temetkezést bolygat- tak-e meg a homokbányában. Bár mind a bolhásparti, mind pedig a Beöthy-kastély kertjében talált leletek a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába kerültek, közlésük mindeddig nem történt meg.8 Ezt szeretné e tanulmány pótolni, méghozzá olyan források bevonásával, melyek számos felvetődött kérdésre magyarázatot kínálnak. A bolhásparti köznépi temető mellékletei Az Abony-bolhásparti leleteket elsőként Tergina Gyula említette az Archaeologiai Értesítőben az alpári ásatásokról megjelent cikkében:9 „Ugyancsak az abonyi határból (Bolhás part) Abonyi Lajos (Márton Fe- rencz) földbirtokos küldött be a múzeumnak egy bronz-torquest, bronz karperecét, nyílt sima gömbölyű sodronyból, mely tárgyak csontvázak mellett fordultak elő." A Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvében két őskori kerámiát és a X. századi nyakperecet és karpereceket leltározták egy számon, mellettük csupán azok lelőhelye, illetve az ajándékozó Márton Ferencz (Abonyi Lajos) neve található. Az Abonyi Lajos írói művésznéven alkotó tószegi földbirtokos Márton Ferenc küldte be a leleteket 1879-ben. Személye két okból is nagy jelentőséggel bír a magyarországi őskor régészete szempontjából, ugyanis egyrészt ő értesítette Römer Florist a Tószeg-laposhalmi lelőhelyről, és kezdeményezésére kezdett ásatásokat a Magyar Nemzeti Múzeum Csetneki Jelenik Elek irányítása alatt az őskori településen.10 Másrészt 2 FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962.20. 3 FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962.20.; MNM 22/1879. 4 FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962.20. 5 BENKŐ Zsuzsanna 1980.235. 6 BENKŐ Zsuzsanna 1980.235. 7 BENKŐ Zsuzsanna 1980. 8 FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962.20.; MNM 186/1910. 9 TERGINA Gyula 1884.160. 10 Lásd erről: BÓNA István 1980. 83. Az 1876-os tószegi ásatások 27
