Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Prohászka Péter: Néhány X. századi abonyi leletről
TISICUM XXI. - RÉGÉSZET éppen ebben az évben fogant, majd született meg fia, a későbbi kiváló régész és az őskort kutató Márton Lajos.'1 A Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának aktái között azonban semmiféle irat, levél vagy feljegyzés nem található az abonyi leletekkel kapcsolatban. Mivel Márton Ferenc igen szoros szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt a múzeumból segítségére küldött Csetneki Jelenik Elekkel, akivel közösen folytatták a régészeti kutatásokat 1876-ban a tószegi őskori telepen,11 12 ezért az ő hagyatékának átnézése eredménynyel kecsegtetett. Szerencsére Csetneki Jelenik levelezése és személyes iratai az Országos Széchenyi Könyvtárba kerültek. Márton Ferenc egyik 1879-ben kelt levelében éppen a bolhásparti lelőhelyről és az ott előkerült leletekről számol be Csetnekinek, mely levéllel együtt a tárgyakat is Budapestre küldte:13 Kedves Öcsém! Itt küldök a nemzeti Muzeum számára 2. db - ősrégi réz karpereczet, - és egy sodrony nyaklánczot 4. darabra törve. Ezek múlt év November havában, az abonyi határban Báró Weigelsperg Ede úr földjén az úgynevezett Bolhásparton szőllőültetés alkalmával sárgásszürke homok talajban lelt öt darab csontváz egyikén találtattak. - Báró Weigelsperg úr kérésemre szíves volt a Múzeumnak ajándékozni. Pulszky Ő Méltósága az ősrégészet terén a sárga réz leleteket, hazánkat illetőleg külön fontosságuaknak állítván, azt hiszem e szerény tárgyakat - ez okból - figyelemre méltóknak fogja találni. Más egyébb tárgy az ásatásoknál nem találtatott, - a koponyák nem voltak sem egészek, sem épek. Tavaszon a szöllö ültetést folytatni fogják, koraként megtékintem, ha valamit találnak, vagy valamit tapasztalok tudósítani fogom Önt. - Múlt őszön ígérete szerint vártam Önt, s hogy nem jött inkább sok elfoglaltságának tulajdonítottam, mint neheztelésének, melyre okot nem adtam. - így kell gondolnom annak körülményit is, hogy két rendbeli levelemre nem válaszolt. - Pedig szerettem volna - a többi között - sok mindenről beszélni Önnel. Óhajtottam volna az ősrégészeti társulatba is beiratkozni, - de sem a programmal nem lévén ösmerős, - sem a kötelességeket előnyöket nem tudván, nem mentem vakon neki, - azt sem tudván hol és hova. S annak sem örömest tenném ki magamat, hogy meghírdettessék mit keres Saul e próféták között. - Hát a tószegi halom már csak itt marad? Én félek a becsomagolás és elküldés felelősségét ily unikumnak magamra válalni. Mit csináljak vele? Hacsak egyszer az életben még valaha rá nem gondolja önmagát e vidék meglátogatására. Kiöntések az idén sokkal nagyobbak mint ?876tol. Az ár apadása után azonnal megyünk Tószegre Nejppel és Oholocsányi urakkal. Széli is eljön. Szép lenne ha Ön is kirándulna Pestről. Inkább majd az Ön jöhetésének idejére tűznénk a határidőt. Csak van önnek is valaha ünnepe, - vagy is talán csak csinálhat, ha akar. Magamat további szives jó hajlamaiba ajánlom. Maradtam mindnyájuk szíves üdvözlésével. rekonstrukciója és a rá vonatkozó iratanyag önálló kötetben kerül kiadásra. 11 BÓNA István 1980.83-85. 12 BÓNA István 1980.83-85. 13 Országos Széchenyi Könyvtár (Budapest), Levelestár: Márton Ferenc (Abonyi Lajos) Csetneki Jelenik Eleknek Tisztelő báttya Márton Ferenc Abony 1879. Mart 7. U. i. Levelem vivője nem találta Önt, - ezért a tárgyakat elválasztom a levéltől. Levelemet külön Önnek küldöm a postán s a tárgyakat alkalommal fogom." A tárgyak szerencsére később eljutottak a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol leltározásra kerültek: Az Abony-bolhásparti leletek. Die Funde aus Abony-Bolháspart 1. ) Bronz nyakperec négy darabra törve. A három bronz drótból font nyakperec egy vége hurokban, míg a másik visszahajlított kampóban végződik. Az egyik drót a kampó alá tekerve. Átm.: 9,3x11,2 cm. (MNM 22/1879.3). 2. ) Bronz karperec, nyílt hegyesen végződő végekkel, gömbölyű átmérőjű bronz huzalból. Átm.: 6 cm. (MNM 22/1879.4a). 3. ) Bronz karperec, nyílt hegyesen végződő végekkel, gömbölyű átmérőjű bronz huzalból. Átm.: 6,6 cm. (MNM 22/1879.4b). Ugyan Márton Ferenc levelében ígéretet tett arra, hogy figyelemmel kíséri a bolhásparti szőlőtelepítést, azonban a későbbiekben nem számolt be újabb leletek, illetve sírok előkerüléséről a lelőhelyen. Közel egy évszázaddal később - 1965-ben - értesítették a Magyar Nemzeti Múzeumot arról, hogy a Bolhásparton homokbányászás közben sírok kerültek elő.14 A helyszínre dr. Patay Pál régész 1965. június 22-én szállt ki, és a következőképpen számol be a lelőhelyről és az előkerült leletekről: „Először Győré Pált kerestem fel, aki bemutatott nekem a lelőhelyről származó 1 db S végződésű hajkarikát és egy sima, nyitottvégű bronzkarperec töredéket. Ezután kimentem a lelőhelyre, amely a községtől D-re, a Bolháspart dűlőben, az „Uj Világ” TSz központjától Ny-ra, mintegy 200 m-re van. Egy természetes dombból mintegy egy évvel ezelőtt homoktermelést kezdett a TSz, amely azóta elég nagy ütemben folyt, úgy hogy, mintegy 55 x 45 m-es területet bányásztak eddig ki. A kitermelés elég rendszertelenül és alkalomszerűen folyt, úgyhogy vannak közben kihagyott foltok. A 14 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár XX.277/1965. 28
