Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Zsolna László–Gecse Annabella–Szebenyi Nándor: „Nagy Isten kedvében – örök dicsőségen” Gondolatok a Templomok művészete című kiállítás kapcsán
Zsolnay László-Gecse Annabella-Szebenyi Nándor „Nagy Isten kedvében - örök dicsőségben” Gondolatok a Templomok művészete című kiállítás kapcsán Szolnoki Galéria, 2010. november 22. - 2011. január 30. A 2010-es évben hónapokig jártuk megyénk katolikus templomait, abban reménykedve, hogy kellő számú és minőségű műtárgyat tudunk összegyűjteni és kölcsönözni ahhoz, hogy megvalósítsuk azt a kiállítást, amiről már oly rég beszélgettünk a múzeumi kutatószobánkban. Bemutatni a környék egyházi művészetének stílusait, megismerni a kedvelt szenteket, azok megformálását, felfedezni az esetleges lokális ízeket, s persze megismerni a templom és közösség mai viszonyát: van-e hatása az embereknek a templomra, s a templomnak az emberekre? Nagyon kétséges volt nyilván az is, hogy a helyiek hogyan fogadják céljainkat. Előfordult, hogy gazdag közösségek, akiknek igazán lenne dicsekednivalójuk egy ilyen kiállításon, mereven elzárkóztak még a kiállítás gondolatától is. Máshol szeretettel osztották meg velünk szegényes, lázáros, szomorú nincseiket. Izgalmas volt a harc egy-egy műtárgyért, ami olykor törvényszerű kudarccal végződött, s megható máshol, ahol mindent adtak volna abból a kevésből is, amijük van. A kiállítás rendezése azon ritka örömök egyike volt számunkra, ami kevésszer adatik meg egy muzeológusnak. Szép anyag jött össze, s a tárlat is úgy sikerült, ahogy szerettük volna: saját gyűjtésből, jól kivehető irányvonalak mentén. Most, régi fotóinkat nézegetve, emlékeket keresgélve a múló napok útvesztőjében állítunk emléket - felidézve a hajdani tárlatot. Jász-Nagykun-Szolnok megye két katolikus egyházmegyéhez tartozik. A Szolnoktól északra eső terület az Egri Főegyházmegyéhez, a délre eső részek Szolnokkal együtt a váci egyházmegyéhez tartoznak. Kiállításunk az Egerhez tartozó templomok művészetét mutatta be. Sokan a kiállítás címének hallatán talán drágakövekkel díszített aranytárgyakra gondolnak, múzeumok díszhelyére kívánkozó reneszánsz festményekre, hallatlan gazdagságra. A templom azonban más, mint egy kincsestár. Szellemiséget tükröz egy évezredes hazában, lelkiséget, mely segített rossz korokban, s szerénységre intett jó sorunkban. Többnyire falusi, kisvárosi templomok tartoznak területünkhöz, az ódon aranyozás néhol már igencsak megkopott, s a falak is a vizes salétrom mintáját mutatják. Néhol a művészeti stílusok véletlenszerű keveredése mutatkozik a berendezésben, máshol egységes, egy ízlés szerinti az igényes műtárgyak sora a gyönyörű templomban. A Jászság nagy, többnyire késő barokk templomaival szemben ott vannak a Tisza mente piciny templomai vagy a Nagykunság kései építésű épületei. Kicsiny az általunk vizsgált terület, mégis találhatunk különbségeket tájegységei között úgy stílusban, mint a tisztelt szentek sorában. S persze felfedezhetünk általánosítható hasonlóságokat is. A kiállítás ezeket a mozgató és meghatározó tényezőket próbálta feltárni, gyakran már repedező faszobrok, megfakult festmények mellett felvonultatva a jelen fontos tárgyait, magas művészi színvonalú alkotásait is. Részlet a kiállításból Részlet a kiállításból A különbségek és hasonlatosságok feltárásához a múltba kell tekintenünk. A török elnyomás alól felszabadult településeken a lakosság a XVIII. század második felére új építési feladatokkal nézett szembe. A régi templomok kezdetben még némi reparációval elégnek bizonyultak a hitélet folytatására. Az egyre szaporodó népesség azonban hamar kinőtte a kis középkori templomokat. Lázas építkezés indult meg megyeszerte. A települések anyagi erejük és egyéni becsvágyuk szerint kezdték meg új templomaik építését, hol a közösség, hol a birtokosság, hol pedig az egri püspökök hozzájárulásával. Megyénk egri egyházmegyei területét három jól elkülöníthető területre oszthatjuk: a Tisza menti részekre, melyek 1876-ig Heves megyéhez 269
