Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Zsolna László–Gecse Annabella–Szebenyi Nándor: „Nagy Isten kedvében – örök dicsőségen” Gondolatok a Templomok művészete című kiállítás kapcsán
TISICUM XXL - MŰVÉSZETTÖRTÉNET tartoztak, tehát vallásuktól függetlenül is az egri püspök, majd érsek főis- páni hatáskörébe. Ezek a területek vegyes vallásúak, s legfőbb területét képezték az egri püspökök rekatolizációs törekvéseinek. Egy-egy település vallását meghatározta birtokosainak vallása, s ahol ezeknek módjában állt, vallásuknak és anyagi lehetőségeiknek megfelelő templomot is építettek. Találhatók itt püspöki (Tiszaörs, Besenyszög, Tiszapüspöki) és káptalani birtokok is (Nagyiván) a katolikus kisbirtokosság kezén lévő falvak mellett (Kőtelek, Nagykörű). Más a helyzet a Nagykunságban, mely teljes mértékben református vallásé a XVIII. században. A Nagykunság, mint a Hármas kerületek része, közjogilag független volt az egri püspököktől. 1702-ben Lipót császár az egész Jászkunságot eladta a Német Lovagrendnek. 1731-ben tőlük a Pesti Invalidusház vette át a birtok jogát, akiktől a Jászkunság 1745- ben váltotta meg saját magát, ezzel visszanyerve régi privilégiumait. A török időkben református hitre tért Nagykunság újra saját kezébe vehette sorsát, egyetlen urukként a király mellett a mindenkori nádort ismerve el. Részlet a kiállításból Részlet a kiállításból Az egri püspökök törekvései sokáig eredménytelenek voltak katolikus plébániák létesítésére a Nagykunságban: a XVIII. században csak néhány kisebb kápolnát sikerült építeni. Jelentősebb katolikus népesség, amely komolyabb templomot tudott állítani, csak a XIX. századra alakult ki, s így a többi terület főképp barokk templomaival szemben a Nagykunság katolikus templomai klasszicista (Túrkeve, Kunhegyes) vagy még későbbi, historizáló stílusban épültek (Karcag). Harmadik területünk a Jászság, szintén a Hármas kerületek része. A jász települések - az egyetlen Jászkisért és Jászberény kisszámú református lakosságát leszámítva - katolikusok. A Jászság a török időkben nem nép- telenedett el, a települések közül többnek működtek plébániái is, főként a gyöngyösi és jászberényi ferenceseknek köszönhetően. A Lipót-féle elzálogosításból ők is saját pénzen váltották meg magukat privilégiumaikat visszanyerve. Elöljáróikat, papjaikat maguk választották. Templomaikat szinte teljes mértékben a maguk költségén építették, közadakozásból és bizonyos községi jövedelmekből, pl. a révek szombati jövedelméből. Főként XVIII. századi barokk stílusban épített és berendezett, nagyméretű templomaik méltán büszkeségei ma is a jász településeknek. A fentiekből láthatjuk, hogy történelmi, közjogi és földrajzi okok is meghatározzák egy közösség templomának korát, stílusát, de még méretét is. A tiszaörsi istenháza nagyságát meghatározza, hogy a falu a püspök birtoka volt, Nagykörű szerénységébe belejátszik, hogy helyi kisbirtokosok adták össze az építési költségek java részét. A független jászok - a környékhez viszonyítva jelentős anyagi eszközökkel rendelkezvén - díszes, nagy templomokat építettek. A kunok későbbi templomai stílusukban is mások. Különbségeket fedezhetünk fel a művészetföldrajzban is. A XVIII. században a Tisza menti területeken szinte kizárólag az egri püspökök építőmesterei, szobrászai, festői dolgoztak. A püspöki építészeti iroda jelentős mestereket tömörített. így az építészeti munkákat főként Francz József végezte, a szobrászok között találjuk Halblechner Vencelt és Steinhäuser Antalt, s a festők között a kor egyik festőóriását, Johann Lucas Krackert. A Jászságban főként gyöngyösi művészek dolgoztak. E kötődés a kereskedelmi kapcsolatok, a földrajzi közelség mellett a ferencesek itteni jelenlétének is köszönhető. így épített a Jászságban a gyöngyösi Rábl Károly, de Pestről is találunk építészt a Jászságban Jung József személyében. Egerből a legkiválóbbak kaptak felkérést a jász közösségektől, mint Kracker, oltárképek festésére. A XIX. századtól már változatosabb a művészek köre. így dolgozott a Nagykunságban a szolnoki Homályossy Ferenc késő klasszicista stílusban, majd a historizáló stílus idején, a XX. század fordulóján megjelentek a szinte kizárólag pesti műépítészek. A szobrok és festmények a XVIII. században egri és gyöngyösi ízlésűek, felismerni egy-egy mesternek a keze nyomát, amely különbséget tesz a templomok között a barokk stíluson belül. Különös darabjai a megfogalmazásukban bájos, ám művészi kvalitásaikban gyengébb, helyi mesteremberek által készített műtárgyak, amit ’parasztbarokk’ névvel illetnek a műtörténetírásban. A XIX. század végétől, s különösen a XX. század elején megjelennek az egységes szellemiséget és művészeti megformálást mutató templombelsők (Fegyvernek, Törökszentmiklós, Karcag, Jászkisér, Tiszagyenda). Ekkor már erre a feladatra szakosodott cégek bízhatók meg egy új templom berendezésével, így ezek egységesek, művészeti értékük állandó, bár gyakran már magukon viselik a tömegtermelés uniformizáló jegyeit. Napjainkig láthatóak a templomokban annak jelei is, hogy a közösség sajátjának érzi a szent teret, és - a liturgikus előírások szabályain belül 270
