Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Egri Mária: Szirt Oszkár
EGRI MÁRIA - SZÍRT OSZKÁR fokozottabban a természet, a plein-air felé fordult. Szlányi, a „szolnoki tájképfestő triásznak" nevezett Mihalik, Olgyay, Szlányi hármas kétségtelenül a legfinomabb tehetségű tagja volt, Párizsban is járt, onnan hozta magával világos színskáláját, amely alkalmas volt Szolnok és az Alföld párás, opálos atmoszférája színeinek, hangulatának megfestésére. Hatása különösen észrevehető Szírt Oszkár első szolnoki képein, pl. a Búzakeresztek címűn, ez a hatás elsődlegességénél fogva volt elementárisabb. Lyka Károly Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig című könyvében a szolnoki művészteleppel foglalkozva egy Szid Oszkár képet említ meg cím szerint is, a szolnoki Tiszaligetről festettet.... (rövid átvezető és megemlékezés a rajzvázlatokról) Sokat ígérő tehetség volt, hogy tehetsége mivé fejlődhetett volna, azt sajnos nem tudhatjuk. Talán művészi céljait a konstruktívizmuson keresztül érte volna el, képein fellelhető néhány momentumból erre is következtethetünk, mindenesetre félbemaradt életműve is érdemes figyelmünkre, az itt látottak is művészi élményt nyújtanak. ” A kézirathoz tűzött cédulán későbbi, kézzel írott szöveg: „A kiállítást Kaposvári nyitotta meg és Rideg Gábor17 rendezte. Jászapátié a Vágó házban, illetve Tiszafüreden is kiállították az anyagot. ” A verniszázs napján megjelent a megyei napilap ünnepi számában Kaposvári Gyula kiállítást méltató cikke is. „Szírt Oszkár festőművész emlékkiállítása ma délelőtt 11 órakor nyílik a szolnoki múzeum I. emeleti kiállítótermeiben.28 Nehéz és fájdalmas feladat egy ilyen emlékkiállításnak a rendezése, hiszen ez a tárlat egy fiatal művész lezárt, de ígéretes életművét mutatja be. Ifjúsága virágában, 25 éves korában az I. világháború poklában veszett el 1915-ben. Róla és a vele elhunyt többi fiatalról írta Lyka Károly Kossuth-dijas művészettörténész: „...Ez az ifjúság nagyon megérdemli a külön megemlékezést. Keserves balsors sújtotta elsősorban azt a részét, amely éppen akkor jutott katonasorba. Ezeket kivitték a harcterekre, ahonnan sokuk nem is tért vissza. Egy részük idegen földön alussza örök álmát, korhadó fakeresztek alatt... ” Szirt Oszkár festőművész 1889. december 22-én született Budapesten. Különleges rajztehetségére már a Barcsay gimnáziumban felfigyeltek. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Balló Ede és Ferenczy Károly voltak a mesterei. A kiállításon bemutatott főiskolai tanulmányai, szénrajzai, portréi mutatják, hogy milyen biztos kézzel karakterizál, típusai mennyire emberiek. Festészetére igen erős hatással volt Ferenczy Károly stílusa. A Favágó című markáns férfiábrázolás jó példa erre. De a szabadban való festés, a plein air gyakorlatával a szolnoki művésztelepen, a főiskolai hallgatók részére rendezett nyári tanfolyamokon ismerkedett meg, ahol Fényes Adolf az emberábrázolásra, Szlányi Lajos a tájképfestésre és Zombory Lajos az állatfestésre oktatja a főiskolai növendékeket 1911-től 1914 nyaráig. Művészettörténetileg érdekes és értékes korabeli fényképfelvételek mutatják be a kiállításon a főiskolai hallgatókat festés közben. A tárlaton szereplő Férfi ásóval című állókép is a szolnoki művésztelep parkjában készült. Ragyogó napsütés csillog át, a fák lombja alatt álló, meztelen felsőtestű férfira. Egy fényképes levelezőlapon, amely 1911. augusztus 7-én kelt, ezt olvashatjuk: „Üdvözletem küldöm a plein air műteremből... Tűrhetetlen meleg van, azért vagyok ilyen kellemes, könnyed öltözetben’’. S a fényképen látszik, hogy Szirt Oszkár és egy másik fiatal festő éppen ezt a képet festi. Más fotón Szlányi Lajos látszik a fiatal festőkkel, amint 27 RIDEG Gábor művészettörténész, kritikus (1940-2001). 1963-67 között a Szolnok Megyei Néplap munkatársa volt, 28 A meghívón „földszinti kiállítótermei” szerepel. a Tisza-partján „témakeresést” végeznek. Szolnokról minden nyáron kirándultak festeni Cibakházára is, ahol a Cibakházi templom című képét festette, amely jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Szirt Oszkár reményteljes pályája lezárult még a kezdés időszakában. A testvére tulajdonában maradt számtalan rajz és olajfestmény, amelynek csak töredékét tudjuk kiállítani, mutatja, hogy milyen tehetség tört derékba. Hiszen képei 1913-14-ben már feltűntek a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain. 1914 júniusában a főváros architektonikus szépségeinek megörökítésére kitűzött Alpár Ignác díjat-nyerte el. Ugyanabban az évben egyéves olaszországi tanulmányútra készült állami ösztöndíjjal. 1923-ban az Ernst Múzeumban mutatják be néhány munkáját. A szolnoki kiállítás munkásságának teljes keresztmetszetét igyekszik bemutatni. Az Országos Múzeumi Hónap keretében megnyíló új kiállításunkra szeretettel várjuk Szolnok város és megye művészetszerető közönségét.”29 A megyei lap két nappal később közölt rövid hírt a megnyitóról. „Szolnokon, a Damjanich Múzeum emeleti termeiben vasárnap délelőtt szépszámú érdeklődő közönség jelenlétében nyitotta meg Kaposvári Gyula, a múzeum igazgatója a korán elhunyt, tehetséges festőművész, Szirt Oszkár műveiből rendezett kiállítást.” Mellékletén egy látogató látható a művész önarcképe előtt.30 Ezt követte azon ritka alkalom, amikor egy fővárosi napilap is hosszabban írt egy szolnoki eseményről. Horváth György elemzését adta közre a Magyar Nemzet. „Kaposvári Gyulának, a szolnoki múzeum igazgatójának, aki a szolnoki Szirt Oszkár-emlékkiállítást rendezte, igaza volt, amikor arról beszélt, hogy nehéz és fájdalmas feladat hárult rá az emlékkiállítás rendezése közben, hiszen ez a tárlat egy fiatal művész ígéretesen indult, de végérvényesen lezárt életművét mutatja be. Szirt Oszkár, akinek neve és művei most - igen helyesen - előkerültek a feledés homályából, az első világháborúban pusztult el. Alig került ki a Képzőművészeti Főiskoláról, alig tűntek fel képei a tárlatokon, melyekkel elismerést keltett és díjakat nyert, máris derékba tört élete, nagy ígéretű festői pályája. A szolnoki művésztelepen, ahol mindössze négy nyáron át dolgozott, Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombory Lajos voltak példaképei, de Ferenczy Károly és Balló Ede is hatott művészetére. Végeredményben azonban nem volt utánzója senkinek; fiatalon eljutott egyéniségének kibontakozásához. Piktúrája és rajzai egyaránt eredeti tehetségről vallanak. Természetszemlélete, mozgásábrázolása a monumentalitás szolgálatában áll. Tájképein kifejezésre jut a hangulatok iránti érzékenysége is. Hogy néhány képére hivatkozzunk: A jégpálya - bravúros technikával jeleníti meg a jégpályákon megnyilvánuló tömegmozgást. A boxolók - részben az izmok játékát, részben a két különböző síkban álló alak egybehangolását oldja meg a legnagyobb igényeket kielégítően. A favágó című képe - a táj és a figura egybeolvadásának problémáját törekedett megoldani, mégpedig úgy, hogy a monumentális alak maga is az őstermészet részévé vált. Szirt Oszkár kiállításának anyagát Szolnokról rövidesen Jászberénybe és Karcagra viszik. Reméljük, hogy a hagyaték Budapesten is a közönség elé kerül."31 * A kiállítás Szolnok megyei vándoroltatása két évig tartott. Ez alatt az idő alatt a megyei napilap, a megye tudományos-kulturális folyóirata, a 29 KAPOSVÁRI Gyula 1962. 30 N.N. 31 H. (=HORVÁTH György) 1962. - A szolnoki kiállítást Jászapátiban és Tiszafüreden mutatták be 255
