Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Egri Mária: Szirt Oszkár
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET Szírt Oszkár katonaruhás képe vásárolta meg. Számos olyan képet is alkotott, amivel a munkásosztály nehéz sorsának állított emléket. Az Építkezés c. festményt és a Munkanélküli c. vázlatát a Legújabbkori Történeti Múzeum vásárolta meg. Tanárai Balló Ede, Fényes Adolf és Ferenczy Károly voltak. 1959. ápr. 10-én a Képzőművészeti Alap lektorátusa mellett működő zsűri tekintette meg a hagyatékát, s a jegyzőkönyvben kifejezett véleménye szerint az anyag megérdemli, hogy foglalkozzanak vele. Éppen ezért javasolta, hogy a Nemzeti Galéria is tekintse meg az anyagot, és művészet- történeti szempontból értékelje. A Galériának a hagyatékból átengedett Cibakházi templom c. festményéről a Nemzeti Galéria Főigazgatója11 úgy nyilatkozott, hogy „az első világháborúban fiatalon hősi halált halt festőnk reményteljes művészetét méltón képviseli a Galériában a magyar művészet kincsei között.” Lényegében ezeket az adatokat közük a lexikonok is, minden valószínűség szerint szintén Szírt Gizella tájékoztatása alapján.12 Mi is erre az életrajzra alapoztunk elsősorban, ennek alapján kutattuk fel Szírt Oszkár rövid pályájának publikus emlékeit. Kortársi alapdokumentumként kezeljük Szász Menyhért saját kutatásaival kiegészített írását, amelyet a művész halála után két esztendővel a Múlt és Jövő folyóiratban közölt, sok képillusztrációval, a művész katonaportréjával. 11 Pogány Ödön Gábor 12 ÚJVÁRI Péter (szerk.) 1929. 854.; ÉBER László (szerk.) 1935.; ZÁDOR Anna-GENTHON István (főszerk.) 1968.462. „Szász Menyhért: Szírt Oszkár Festőművész volt és 25 éves korában karddal kezében hősi halált halt... Ecset és kard! Az élet különös tragikuma. Ki ecsetével békés tájak, csendéletek, nyugodt arcok mását festette vászonra, ki a tavaszt, a zengést, az életet dalolta vásznain, aki szemével az élet színeit, fülével az élet himnuszait fogta el-az karddal kezében élet- tiprásban, borzalmak borzalmaiban bukott arccal előre, halálosztás közt, golyótól találva. Az életben kiváltságos szerep jutott osztályrészéül: művész volt. Halála méltó volt életéhez. Századával egy a Búgon történt átkelésünket fedezte, miközben a hősiességnek, a hazaszeretetnek és a kötelességtudásnak legnagyszerűbb példáját mutatta, 20.000 emberünk kelt át a túlsó partra, s ő századával feláldozta magát. 25 éves volt, és a legtöbbet érte el, amit e korig elérhetett. Előtte ragyogó pálya állt, s múltja egy lelkes, tanult és ízig-vérig tehetséges művész rajongó fiatalsága volt. * 1889. december hó 22-én született Budapesten. 1907-ben érettségizett a Barcsay utcai főgimnáziumban. Fiatal korában ügyes rajzaival tanárai élénk figyelmét hívta fel, akik őt a művészi pályára serkentették. Érettségi után az Orsz. Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Tehetsége itt is gyors és biztató elismerést nyert. Iskolai pályázatokon lett első. 1912- ben festőművészeti és középiskolai rajztanári oklevéllel indul a művészi pályának. Festményei nemsokára a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain keltettek méltó feltűnést. Sokat és kedvvel tartózkodik a szolnoki művésztelepen. A Belvárosi templom című képével megnyeri az Alpár-díjat. 24 éves csak, amikor a József Királyi Műegyetem segédtanárnak hívja meg. Közben leszolgálja önkéntesi évét az I. honvéd-gyalogezredben. A katonaságtól, mint hadapródjelölt kerül ki. A műegyetemen közmegelégedéssel tölti be hivatását a fiatal művész, kinek már saját műterme van, s kiállított képeiről a sajtó nagy elismeréssel ír. (Műcsarnok: A favágó.) Az élet jogos reményekkel kecsegteti, midőn 1914-ben kitör a háború. Bevonul ezredéhez és a szerb harctérre kerül. November 16-án megsebesül, hazahonák, és a Szent-lstván kórházban megoperálják. 1915 februárjában már a Kárpátokban harcol, mintzászlós- segédparancsnok. Itt megbetegedik, a XVI. sz. helyőrségi kórházba kerül, majd rövidesen visszamegy az orosz frontra. Sok ütközetben vesz részt. Megkapja a Szignum Laudiszt és a III. oszt. katonai érdem keresztet. 1915. július 21-én, a sziktornyai ütközetben királyáért és hazájáért hősi halált hal. Haláláról álljon itt Kún László, tábori lelkész levelének néhány pontja, melyet a gyászbaborult család fejéhez intézett: Igen Tisztelt Uram! Dr. Blarich Manó főorvoshoz intézett levelére Szid Oszkár bajtársunk hősi halálát illetőleg én válaszolok, med dr. Blarich időközben orosz fogságba jutott. Szid Oszkár ezredben hadnagy bajtársunk f. év július 21-én esett el. Ez- redünk akkor a Búgon kísérelt meg átkelést. Ez sikerrel is jád, de a túlsó pádon nagy orosz erők ellentámadásba mentek át, mely elől kénytelenek voltunk eredeti állásunkba, a Búg innenső padjára visszajönni. Ez alkalommal Szid hadnagy azt a parancsot kapta, hogy századával egy felvételi 242
