Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET P. Bak János: Ebéd után. Olaj kiállítás után nem nagyon tükröződik. Művészeink egy része még mindig gyakran keresi fel az elhanyagolt külsejű tanyákat, rozzant utcarészleteket, a múltnak e tipikus szomorú emlékeit előszeretettel festik le ezeket az úgynevezett ’festői hatású’ helyeket. Tudatunkban még szívósan tartja magát ez a polgári romantikától terhes szemléletmód. Pedig egy évtized gazdag eredményei után egyre szembeszökőbben jelentkeznek mai életünk jellegzetességei, a táj változása, alakulása, ami pozitív tartalmán kívül számtalan festői lehetőséget rejt magában... ...P. Bak János Ebéd után című kis műve súlyosabbnak, tömörebbnek, életközelibbnek hat. Ha még kissé dadogó is hangjában ez a legjobb alföldi realisták hagyományait felhasználó kép, vázlatszerűsége és darabossága ellenére is komoly értékeket hordozott... ...A kiállítás grafikai anyaga sem minőségében, sem mennyiségében nem marad el az olajképekétől, sőt mondhatni, kezd a vidéki képzőművészet speciális műfajává válni. Ez abból adódik, hogy vidéki művészeink nagy része főleg rajztanári vagy egyéb pályán való működése révén nem rendelkezik annyi szabadidővel, hogy nagyobb igényű olajfestményekbe kezdjen. A vidéki grafika szép reményekre jogosító kibontakozását bizonyítja az is, hogy úgy a technikai megoldások sokféleségére, mint az egyes lapok magas igényű művészi megoldása tekintetében a tárlaton egyaránt szép példákat találunk. Ami a témaválasztást illeti, itt is főleg tájképek dominálnak, azonban az olajképekkel szemben azzal a műfaj adta előnnyel rendelkeznek, hogy elevenebben, sokrétűbben tudják megmutatni a vidéki táj újuló arculatát és ezen keresztül népének teremtő erejét. Az akvarellek... közül... figyelemreméltó Áron Nagy Lajos drámai hang- szerelésű tenyérnyi árvízkép-tanulmánya, melyet a művész egy tervezett nagyobb alkotáshoz készített...”'33 A cikket Áron Nagy Lajos Tokaji táj és P. Bak János Ebéd után című olajképe illusztrálja. A vidéki városokban élő képzőművészek egzisztenciális lehetőségei, az állami támogatási rendszer, a műtermi eladások, illetve a művészi munka mellett végzett pedagógiai, szakköri tevékenység tekintetében Szelesi Zoltán írására rímelnek a szolnoki újságok információi. Szelesi művészet- történészként, Háy Károly László művészként elemzi a bemutatott alkotásokat - érintve azt a tényt is, hogy a vidéken, természetközeiben élő festőművész számára a „szocialista realista munkásábrázolással” szemben miért egyértelműbb a tájfestészet. 133 SZELESI Zoltán 1955. 557-562. 236
