Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
SZABÓ ISTVÁN - AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE X. - AZ 1953-1956. ÉVEK MŰVÉSZTELEPI ESEMÉNYEI kiállításán és szűkebb hazájukban, Szolnokon. Ennek ellenére a csütörtökön de. 11 órakor megnyílt kiállítás igen gazdag és változatos, nagyszerűen érzékelteti festőművészeink és szobrászaink fejlődését és témájuk gazdagodását... Az összesereglett érdeklődők gazdag anyagot láthattak... (többek között) Chiovini Ferenc, Botos Sándor P. Bak János, Patay Mihály szolnoki- művészek képei függnek körben a teremben... A kiállítás megrendezése helyes volt, és méltó helyet foglalt el a felszabadulási ünnepségek sorozatában. Új és jelentős kulturális eseménnyel gazdagodott az Ünnepi Hét. ”70 Évadzáró hírként a helyi média a lap munkatársának a művésztelepen tett műteremlátogatásairól számol be: „...Látogassunk be a műtermekbe. Az elsőben Chiovini Ferencet találjuk. Most jött meg pesti útjáról. A tágas, világos műterem főfalát két legújabb képe uralja. A derűs, napsugaras Tisza tükre mosolyog ránk mindkettőről. A Tisza és Zagyva találkozása a csónakkikötőnél, más-más nézőszögből, élénk és nyugodt fényhatásokkal. Szolnok legkedveltebb Tisza-parti része, a pihenésre vágyó dolgozók paradicsoma. Chiovini Ferenc a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának tagja. Megtisztelő hivatásáról így beszél: - A hazafias érzés elmélyítését a festőművészek úgy munkálhatják képeikkel, ha a magyar élet valóságát feltárják, és ezzel a magyar nép szolgálatában állnak. A Hazafias Népfront munkáját ebben a vonatkozásban kívánom elősegíteni. Erre vall történelmi témájú képe, A szolnoki csata, melyet a 'Szolnok 400 éve’ kiállításra fejez be. Másfél éve formálódik a téma művészetében. A festmény a dicsőséges szolnoki csatának egy döntő mozzanatát eleveníti meg - hiteles leírás alapján. Az esemény színhelye a mai dohánybeváltó tájéka. A felszálló ködöt áttöri a napsugár. Távolban a ma is fennálló vártemplom tornya szúr az égre. Előtérben az izgalmas csatajelenet. Jobbról a Tiszának szorított osztrákok, akik a mostani híd felől várták az összeütközést és l/écsey ott előkészített cseltámadása csak megerősítette ebbéli hitüket. A ködtakaró menedéke alatt nyomult fel Tószeg irányából a honvédek főereje, pontosan a ködoszlásra időzítve a támadást. Az ellenséges tüzérség megdermedt a meglepetéstől s mire fejvesztetten kapkodva próbálta ágyúit mozdonyozni, a szélvihar erejével, sodrásával zúdultak rá a vörössipkások. Élen szuronyt szegezve egy bekötött fejű honvéd rohan a kardját emelő fehérruhás osztrák tisztre. Még nem csapott össze a két sereg - a győzelem máris elvitathatatlan. /A Művésztelep festői szívvel-lélekkel készülnek az esztendő jelentős művészeti eseményeire. A 'Szolnok 400 éve’ kiállítás novemberben lesz. Decemberben Budapestre viszik műveiket a vidéken élő festőművészek kiállítására, majd azt követően a Műcsarnok tárlatára. Patay Mihály grafikus művekkel: metszetekkel, ceruza- és tusrajzzal szerepel. Képei ugyancsak a Tiszatáj báját, levegőjét árasztják. Legszebb közöttük az a két mű, amely az iparosodó Szolnokot mutatja be. Botos Sándor Szerelmespár témájú festményén végzi az utolsó simításokat. Tiszaigaron készítette hozzá a vázlatokat. 'Beszédes' a mélázó szemű legény és a halvány mosolyú lányka hallgatása. Botos Sándor emellett több tájképét küldi Budapestre. P Bak János festményein a Dunántúl viruló színei játszanak. Gyönyörű a tornyosuló viharfelhők alatt sárgálló kukoricás, mögötte a hűs erdővel. A szélhajtotta felhők érzést keltenek a szemlélőben: érezni belőlük a nyomasztó, viharelőtti meleget, az esőszagot. 70 N. N. 1954. Szolnokmegyei Néplap, november 5.3. A Tiszavidék, a magyar táj levegőjét, szépségét, hősi múltját varázsolják vásznukra a szolnoki művészek. Megmutatják, hogy azért virul ma olyan tündöklőn, gazdagon ez a tájék, mert a hős vörössipkások vére is öntözte.”71 Chiovini Ferenc: Lovas, 1954. Rajz Szolnok új folyóirata, a Jászkunság Az eddigi kizárólagos szolnoki hírforrásunk 1954-ben kibővült, felerősödött egy frissen induló, új profilú, de benne sok-sok képzőművészetet érintő írással, illusztrációval megjelenő Jászkunsággal. Létrejöttének előfeltétele az volt, hogy 1953 szeptemberében megalakult a Budapesten már működő Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, a TTIT helyi tagozata. A szolnoki tagszervezet kezdettől fogva egy folyóirat megindítását tartotta az előadásokon kívül az ismeretterjesztés legfontosabb alkalmának, lehetőségének. Ám ennek megjelenésére egy esztendeig várakozni kellett. A Jászkunság első évfolyamának első száma a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei Szervezetének Közlönye címmel 1954 augusztusában jelent meg A/4-es, rotaprintes formátumban kéthavonkénti periodikaként. A rotaprintes forma biztosította az illusztrációk lehetőségét, amelyek kivitelezőiként, bedolgozóiként ott állt a megye képzőművészeinek jeles alkotógárdája. Rögtön az első számmal kapcsolatosan a lapborító tervezőjeként Patay Mihály nevét olvashatjuk, aki címlaptervéhez Chiovini Ferenc Lovas című rajzát használta közönségcsalogatóként. Az egyes cikkek, rovatok kalligrafikus betűi, emblémái, a közölt szöveggel már a címben elegyített rajzos utalásai, a cikkek záró motívumai szintén a közreműködő megyei művészeknek köszönhetők. A művészek - köztük elsősorban a művésztelepi tagok - ugyanis az első számtól kezdve mind a mai napig jelen vannak a lapszámokban. Sokszor 71 TÓTH István 1954.2. 213
