Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
SZABÓ ISTVÁN - AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE X. - AZ 1953-1956. ÉVEK MŰVÉSZTELEPI ESEMÉNYEI István lovassági tábornoknak a közgyűlési terem falán elhelyezendő arcképét, amelyet Pólya Tibor festett, de Chiovini Ferenc fejezett be...”'6 1938 1. „...Mezőtúr város megfested a Kormányzó arcképét és azt a közgyűlési teremben helyezi el. Az arckép megfestésével Chiovini Ferencet bízták meg...”'7 2. „...Chiovini Ferenc műtermének falán az egyházművészeti kiállításon díjazott Szent István freskótervei függnek. Az állványon egy pompás portré, most fejezte be a Szolnoki Öregdiákok megbízásából festett Sallay- portrét, amely legszebb és legművészibb darabja lesz a volt gimnáziumi igazgatók galériájának. Templomi freskóterveket is készít, de ez még - egyelőre műhelytitok...”'6 1940 1. „...Ismeretes, hogy Szolnok város Horthy Miklós fővezér Szolnokra való bevonulásának 20. évfordulóján ünnepi díszközgyűlést tartott, s ezen egyhangú lelkesedéssel elhatározták - többek között - hogy a közgyűlési terem részére megfestik a Kormányzó Úr életnagyságú portréját. A portré elkészítésével művésztelepünk büszkeségét, Chiovini Ferenc festőművészt bízták meg, akinek a Mezőtúr számára készített Horthy-portréja finom, művészi, s általános elismerést aratott alkotás...”'9 2. „...Chiovini Ferenc a tavaszon két Horthy-portrét készített, egyiket Szolnok, a másikat Békésszentandrás számára...”20 1941 1. „...Nagyszabású történelmi kép előtt találjuk Chiovini Ferencet, amint éppen dolgozik... Megállunk a gyönyörű kép előtt, amely azt ábrázolja, amikor Szent István királyunk megalapította Komárom vármegyét Kelet várának kapujában. A nagy király és Gizella királynő állnak a regényes várromok mellett, Szent István kezében az alapító bulla és szent kezével mutatja a határt, ameddig Komárom vármegyének terjednie kell. Mellettük a kíséret sokasága a magyar címerrel és kékesszürke ég alatt. A tompa színek között egy-egy élénkebb villanás, ami csodálatos harmóniában olvad el, aztán a magyar arcok bizakodó derűje, amivel talán már akkor elé néztek, hogy a magyar élni fog időtlen időkig. Az ember szeme elkáprázik a szépségtől és a művészet erejétől, amivel Chiovini Ferenc megelevenítette a magyar múltnak ezt a darabját, mert a képből úgy árad a történelmi levegő, mintha a művésznek ez nem is látomásszerű víziója volna, hanem olyan, mintha megérték volna...”2' 2. „...Chiovini Ferenc állandóan Szolnokon tartózkodik, most nagyszabású megrendelés alapján dolgozik...”22 3. „...A vármegye a törvényhatóság díszterme részére festtette meg roffi Borbély György portréját. A megbízást művésztelepünk kiváló művésze, Chiovini Ferenc kapta, aki annak idején a Pólya Tibor halála következtében 16 N. N. 1937. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, dec. 19.3. 17 N. N. 1938. Szolnok és Vidéke, jan. 9. 18 N. N. 1938. Nemzeti Jövőnk, júl. 30.1-2. 19 N. N. 1940. Nemzeti Jövőnk, márc. 19.1. 20 N. N. 1940. Nemzeti Jövőnk, aug. 16.1. 21 N. N. 1941. Szolnok és Vidéke, febr. 19.1. 22 N. N. 1941. Nemzeti Jövőnk, júl. 15.1. félbe maradt Horthy István-portrét olyan bravúrosan festette meg. A kép csodálatosan élethű, színeiben nemesen összehangolt, pompás alkotás. Leleplezésére valószínűleg mára legközelebbi közgyűlésen sor kerül...”23 1942 1. „...A Kormányzóhelyettesi pár jelenlétében, díszközgyűlésen, lélekbemarkoló ünnepség keretében leplezték le a Kormányzó életnagyságú arcképét (Chiovini Ferenc alkotását) Szolnok város közgyűlési teremben. ”24 S mindezekhez még tegyük hozzá, hogy az utóbbi rendszerváltással mindezek a tények ismét átértékelődtek, s mára a háború utáni megítélés minden részletében Chiovini Ferenc erényévé változott. Az ötvenes-hatvanas évek művészetkritikája és a mai kultúrpolitika irányultsága merőben eltér, egymás mellé állításuk egyértelműen rávilágít a művészet veszélyes politikai befolyásoltságára... Az ötvenes évek elején viszont valahogy át kellett színezni ezt a sikeres tíz esztendőt, visszájára kellett fordítani az elismeréseket. A kiemelt művészi státuszból így lett ’kényszerből végzett munkásság', ami miatt ’nem fejlődhetett kellőképpen, (mert) freskókat, tájképeket, arcképeket festett megrendelésre, hogy meg tudjon élni...’25 De most - folytatódik a cikk - „...az egészséges, világos műteremben gondtalanul festheti Chiovini a nép életét, alkothatja új művészetünk nagyszerű alakjait, a szocialista embert. Életre keltheti történelmünk hősi korszakait, hogy művészetével követendő példaképnek állítsa elénk nemzeti hőseink lángoló hazaszeretetét, áldozatkészségét. A falakon ott sorakoznak a kiállításokon is bemutatott alkotásai: a Tiszai gátépítők című képének ágaskodó lovai, amiket izmos, barna testű férfi tart féken. Napsugaras béke járja át a képet, a munka hősi erőfeszítése acélozza az emberek izmait. A nézőt magával ragadja a kép lendülete, verőfényes optimizmusa. Azt érzi, mintha a maga ereje is megsokszorozódna. Egy másik kép történelmünk egyik mozzanatát eleveníti meg. Címe: Balogh Ádám a kardját emelte. Kapálózó, nyugtalan lovakon ülő katonák csoportja közepén ül Balogh Ádám hófehér lován. Kardja megvillan a napfényben, amint az ellenség felé mutat. Az egész jeleneten érződik a harci előkészület feszültsége. A lovasok bármely pillanatban elsöprő rohammal csaphatnak az ellenségre. Chiovini nagyszerű művészi erővel érzékelteti, hogy ennek a lovascsapatnak a rohama előtt nincs megállás, a népet elnyomó ellenségnek pusztulnia kell. Aranyló végtelen búzatenger, az ég kék sátora alatt pihenő tanyák vonzzák a messziségbe a szemet. Az ember meghatódva áll a szeretett haza egyik gyöngyszeme előtt, melegség járja át, amelyet az édesanya közelségében érez. Ezt mondja el az Új kenyér című képe...”26 A tényeket és az esztétikai minőséget is az új igény szerint átíró sorok és a művészt immár maguk közé tartozónak minősítő lelkes mondatok alapján elmondhatjuk: megtörtént a múltfelejtés, Chiovini művészi befogadása, az új rendszer aktív művészévé avatása. Hiszen - mint írva áll - „Chiovini a jövő évben még értékesebb festményeket akar alkotni. Tervbe vette, hogy megfesti a szolnoki csatának azt a mozzanatát, amikor a negyvennyolcas honvédek elfoglalják a dohánygyár környékén felállított osztrák ágyúkat... Sőt! - zárja sorait a névtelen cikkíró - amellett, hogy szorgalmasan gyűjti a képéhez a valóságnak megfelelő adatokat, politikailag is képezi magát, 23 N. N. 1941. Nemzeti Jövőnk, dec. 9.3. 24 N. N. 1942. Szolnok és Vidéke, június 17.1-2. 25 Ld. 1. sz. jegyzet 26 U.o. 205
