Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei

TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET

hogy magas eszmei színvonalon tudja ábrázolni népünk legnagyobb harcát, a negyvennyolcas szabadságharcot. Az újév küszöbén a dolgozók várakozással tekintenek Chiovini következő évi munkája elé. Azt várják, hogy segítőtársukat, velük eggyé forrt harcostársukat köszönthessék benne, hogy művei elősegítsék eszmei és kulturális színvonaluk magasra emelkedését. ”27 28 29 A „rehabilitált” művész igyekezett is megszolgálni a „belé helyezett bizalmat”. Mert ugyan első monográfusa szerint 1951-től „szakkörvezetői feladatokat vállal, (s) hosszú esztendőkig oktatja a rajzolni, festeni szándékozó diákokat..."26, a fentebbi cikk megjelenéséig senkinek eszébe nem jutott ez irányú tevékenységét megemlíteni. Ekkor viszont ugyanolyan lelkes hangú írásban ecsetelte a helyi lap névtelen munkatársa példaadó szakkörvezetői munkáját, mint az előbbi írás az egyszerű emberek életének festői megjelenítőjét. „Csendes téli este. A szolnoki Beloiannisz úti általános iskola egyik emeleti tantermében rajztáblás fiúk, lányok, gyári munkások és más szakmabeli dolgozók gyülekeznek. Mind olyanok, akiknek tehetségük van a rajzoláshoz és szeretnek rajzolni. Képességeiket akarják fejleszteni, hogy termelőmunkájukban is hasznosítani tudják képzőművészeti tudásukat. Az asztalokra gipszmodelleket raknak: lábfejet, arcrészletet és „izomembert". Ezeket rajzolják, akik nem régen járnak a képzőművészeti kör foglalkozásaira. A haladók már élő modellről dolgoznak: Kovács János kétszeres sztahanovistát rajzolják.

Chiovini Ferencnek, a kör vezetőjének irányítása mellett nagy figyelemmel rajzolnak a kör tagjai. Ceruzájuk nyomán a fehér rajzlapon életre kelnek a modellek. Összehúzott szemekkel figyelik a legfinomabb árnyalatokat is, hogy rajzuk élethű legyen... Susognak a ceruzák a papírlapokon, a csendet csak néha töri meg Chiovini elvtárs hangja, mikor egy-egy rajzot kijavít, s magyarázza a hibát. Fiatalok, akikből talán kiváló festők lesznek, dolgozók, akik képzőművészeti tudásukat akarják növelni, hogy munkájukat még eredményesebben végezhessék, rajzolnak és tanulnak nagy szorgalommal..."® Ennyi pozitív vélemény után a telep akkori tagjaival együtt már ismét rendszeresen szerepelhet a megyei és országos kiállításokon. Különösen azután, hogy a művésztelep országos hírnevű, futtatott művésze jelenlétével a megyei képzőművészeti kiállításon szereplő Chiovini hivatalosan is befogadtatott. „Megyénk képzőművészei ebben az évben is megrendezték hagyományos kiállításukat Szolnokon, hogy bemutassák ez évi munkájuk eredményét. A kiállítást a városi tanácsházának nagytermében szombaton, szeptember 19-én este 6 órakor a Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége nevében Benedek Jenő Kossuth-és Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg a szép számmal összegyűlt, képzőművészetek iránt érdeklődők előtt. A kiállítást a szolnoki dolgozók nevében Rágó József, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke vette át sok sikert kívánva megyénk képzőművészeinek további munkájához...”30 „Chiovini Ferenc Piac és Poros út című képei a biztos kezű művész ecsetjét dicsérik - folytatja kiállítás ismertetőjét Kaposvári Gyula - derűs színei, tónusmegoldása - az erőssége képeinek. Történelmi témájú képének a Kuruc táborozás Szolnok alatt című olajfestményének az ad külön érdekességet, hogy vasárnap, szeptember 20-án ünnepelték Szolnokon a szolnoki vár kuruc seregek által történt elfoglalásának 250 éves évfordulóját. A festmény kompozíciója alkalmas nagyobb méretekben való elkészítésre is.”3'

Chiovini nem tétlenkedett az év további hónapjaiban sem. December hónapban a Képzőművészeti Hét keretében a szolnoki művésztelep művészeinek téli kiállításán P. Bak János, Botos Sándor és Patay Mihály

27 U.o.

28 EGRI Mária 2003. 410.

29 N. N. 1953. Szolnok Megyei Néplap, február 12.4.

30 KAPOSVÁRI Gyula 1953.3.

31 U.o.

társaságában szerepelt, akik új alkotásaikat tárták a közönség elé Szolnokon az úttörőház földszinti helyiségeiben. Kun Elek, a megyei tanács népművelési osztályának vezetője ajánlotta a műveket az érdeklődők figyelmébe.32 S ugyancsak a helyi sajtó tájékoztatójából tudhatjuk meg, hogy a többi kolóniabeli művésszel együtt Chiovini Piac című 60x80 cm-es olajképével szerepel a IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, Budapesten.33 Az 53-as év kezdetén a helyi lap munkatársa nemcsak őt kereste fel, de még ugyancsak az év kezdetén ellátogatott Patay Mihály műtermébe is. A látogatáskor a következőket rögzítette beszámolójában: „Patay Mihály a szolnoki Művésztelepen dolgozik. Hazánkban a fametszetnek ő az egyik legkiválóbb művelője.- A fametszet sok aprólékos és figyelmes munkát kíván - mondja Patay elvtárs. - A munka alapanyaga a fadúc vagy klisé, amelynek a vastagsága 23,6 mm. A hazát fák közül erre legalkalmasabb a körtefa, amelyet elevenen kivágnak, elfűrészelnek, s a középső részét -ez a legsűrűbb - 3 éven keresztül, egyenletes hőmérsékleten szárítják.- Kétféle dúcot készítenek: lapdúcot és száldúcot. A lapdúcnál a szálak vízszintesen vannak, mint az egyszerű deszkánál. Én a száldúcot használom, melynél a szálak keresztben vannak. Ez sűrűbb és keményebb.

Patay Mihály: Leányfej a napsütésben,

1939. Fametszet- A teljesen száraz fadarabokat aztán a szükséges vastagságra legyalulják, és párhuzamosan tükörfényesre csiszolják. Erre a sima falapra rajzolom fel természet után a skiccet, majd tussal a kontúrokat és az esetleges folthatásokat. Ezután fametszőkéssel, amelynek az oldalpofája viszi ki a

32 N. N. 1953. Szolnokmegyei Néplap, december 19.1.

33 N. N. 1953. Szolnokmegyei Néplap, december 28.1.; KATALÓGUS... 1953.6.

206