Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Régészet - Prohászka Péter: Tariczkay Endre és a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez

TISICUM XXI. - RÉGÉSZET

még akkor is ugyanazon helyen heverve, a hova annyi évszázaddal az előtt letették. ” - (A történelem előtti idők. Irta Lubbock. Fordította Öreg Samuel. Budapest 1876. 79-81. lap.).

VI.

Klastka egy hely e vidéken Aporhát is, mely a poroszlói határ innenső szélén a tiszafüredi rét tőszomszédságában keletre a Tisza folyam jobb partján fekszik közvetlenül, melynek e nemű jellemzését értekezésem utolsó fejezete szempontjából már itt is ki kell emelnem.

Most klaszikanak mondaná azt a harczok fia, a strabagéta is, ki fajok szemeivel látta, miként volt az 1848-49-dki években ágyukkal befürtözve, sánczokkal ékezve.

De klaszikanak mondom én még inkább, mint régész ama példánysze- rü agancs fakosért, és bronz sarlóért, miket ennek sírjaiból az idei árvíz kiöblöngetett.

Egy napon én is ezek közül többeket kibúvaralván nevezetest leietjeim lettek: egy másik agancs fokos; egy ága szarvas agancs egy darabban; orsókarika, több gyermekjáték égetett agyagból; kőeszközök, ezek között egy kőmag, két darab földszín földfaszén. Egy mericse, s egy megtört fekete- fénymázas hamveder, de mely mint a kioltott fáklya fejével a szájával vala lefordítva.

A sírok itt gömbölyded alakúak, könnyen aknázható porhányos talajú töltelékkel.

VII.

A kő és bronz féle régiségekre nézve ösmeretesek előttem még e vidéken: Egyek, Örs, Igar, Eőrvény, s ezeken felül még Tisza Derzs és Tisza fíoff; részint egyik másik jelenleg is képviselve van kiállításomban.

De mind ezek felett Tiszaszőllős bírja az ősrégiségek pálmáját. Értem a kiállításomban is látható tömjénező agyagcsöveket, dudoros agyagpoharakat, melyek annak határában keletre közel a faluhoz a legelső réten szoktak felmerülni; hol volt eset, midőn tíz ily pohárral ugyanannyi kovaszilánk vétetett fel a földszíne alul 69 cm-nyi mélységben.

Figyelemre méltóbb leihely a község határában még az úgynevezett Per- nyés-, vagy Demetérhát, délnyugotra a Holt-Tisza partban jelenleg téglavető telep.

Itt, úgy léteznek ennek falaiban pogány sírok, mint felül a földszíne alatt; s itt is, ott is minden koponya alatt, mely a sírfenekén fekszik, egy-egy kovaszilánk található.

Bent a téglavető telepben a sírok búza verem alakúak, kevés rétegereszet, s agyagtapasz töltelékkel.

Felül pedig 63 cm.nyíre a föld színe alatt legelőbb is 2-3-4 hamveder található. Ezek alatt a csontok egy rakásban. Mellette ezeknek önállóan a koponya arczczal keletnek, de lebontva. Egy alkalommal kovaszilánk helyett veres rézlemez féle kisded hegyes pengét nyertem innen; mások kovaeszköze.

De én folyó évi; ásatási kísérleteim alkalmával semmiféle, sem kova, sem fémnemű műeszközhöz nem jutottam; talán a női, s gyermeki koponyák mellé ilyesmit e sírok népe nem is szokott volt tenni.

Feltűnő volt a munkásaim előtt, hogy midőn ekkor az első siri letétemény felmerült, a második helyét képes valék nekik már lépéssel is körülbelül kimutatni.

Vili.

Tiszaszőllős mint régiségi leihely nemcsak figyelemre méltó, de nevezetes, s hírhedt lett már több mint 30 évvel előbb a nagy-aszóparti aranyvértes

lovag féle dús leletért, mely 1839-ikévjunius 13-14 napjaiban merült fel s ami időben californiai kincsszomjot ébresztett fel ott a népben.

Tárgyai voltak: két sodrony tekercs; karperecz; mellvédlap, közepén atlikasztva; sisak (a nép arany sapkának nevezte). Mind vert aranyból. Kard, markolatja arany, pengéje levél alakú, ép anyagmivolttal. Több nemű arany csatok; ezek közül egy Tiszafüreden megmérettetvén 26. latot (46. dk.) nyomot. Volt ezek között 12 pár olyan is, melynek alakja a 8-as számjegyhez volt hasonló. 6 pár nagyobb, 6 kisebb. Alsó köre gombos, snagyobb, felsőkisebbTöbb arany csavar. Fékör alakú, ujjnyi vastagságú jegyekkel bélyegzett két darab arany ékszer miről az akkori bírálók azt mondták, hogy olyan mint a láda érczfogantyúja. Legkevesebb 40 darab arany karika, s nem kisebb számban az arany boglárok; s sok arany pillangó, valamint csiga vonalzatu arany makkok is.

Mindezek nem mutattak nagyobb müvezetet, mint amilyen honi czigányainké szokott lenni a vas kovácsolásánál.

Kiegészítő részei voltak ezeknek az üveg gyöngyök és csontboglárok. Egy tál alakú kovakő edény, melyen belül valami égésjel mutatkozott. A lelök ezt ketté törték; egyik felét apróbb részekre csapolási czélokra használatokra.

A lovag lovával együtt volt eltemetve. Koponyája, mely hűséges őrizet alatt tartatott a birtokomba került, s hiteles okmány mellett, melyet vala a tulajdosa adott ki róla, a volt agg régész, boldogult Bartakovics Béla egri érseknek adományoztatott általam; s azóta az egri múzeumban őriztetik. 1842-ben a kincstári ügyvéd a leletből némi csekély részt lefoglalván, nehány rozsda ette vasdarabbal s cserépedény töredékkel, a volt budai kamaránál téteményezte le azokat.

A vas darabok mutatják, hogy e lelet az átmeneti korszakba volna sorozandó.

Különben a Nagy-Aszó part Tiszaszöllősön valóságos Holt-Tisza part, merő pogány temető, s kiterjed vagy 2000 ölnyi vonalra (3792 m.). Régebben a nép innen szokta volt magát csiszoló kovadarabokkal ellátni.

IX.

Az aranyvértes lovaggal vas fémnemű eszközök tárgy is merültek fel, ennek kapcsában meg kell emlékeznem a tiszaeőrvényi Morotva-nevű Holt- Tisza parti pogány sírokról is, mert ezekben a fémnemű eszközök, mind vas anyagúak voltak.

A sírok itt többnyire egy öntetű csinosan kivájt buzaverem alakúak 2. m. 85. cm mélységben.

A rétegzet itt majdnem hasonló az Ásotthalom rétegzetéhez. Ott minden egyes réteg szélesebb, itt keskenyebb, s a térfogathoz képest kevesebb is. Békateknő is csak szórványosan lelhető benne.

Itt találtam először cserépedényt. Különösen az ételbögrét, mely vésezetes czifrázás helyett piros festékű szalagvonalakkal bírt.

Az alsó réteg porhányos földszin talajú, s raktárt képez.

Északi oldalra a sír fenekén az ételbögre található. Nyugoti oldalon többféle többnyire sertés csontok. Ezek felett a hamvedrek.

Keletre legalul az apróbb máglya kövek; ezek felett felebb a nagyobb- szerű, nagy szögletesen faragott 3-4. darab máglyakő. Az égéstől szinte verhenyesek.

Középen vannak a rozsda ette tört vaseszközök. Kiállításomban láthatóak. Egy példány, valami kard darab a rozsda által egy csereptöredékhez van forrva.

Egy sír sincs, melyben lócsontok ne volnának, vagy fehértojás héjak, és fenőkövek.

18