Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Régészet - Prohászka Péter: Tariczkay Endre és a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez

PROHÁSZKA PÉTER - TARICZKY ENDRE ÉS A Vili. NEMZETKÖZI ŐSRÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI KONGRESSZUS (1876)

X

Midőn ekként e vidék ősrégiségekbeni dús voltát, és jeiiegét feltárom, lelkem előtt egy kérdés lebeg: hogy az innenső oldalon, a Tiszavidéknek e balrészén, valamint a túlsó oldalon, értem a Mátra vidékét, Gyöngyös, Eger, Miskolcz, vagy akár Tokaj bérczeinek őstelep helyén a kő és bronz műeszközök megjelenése, vájjon egy időre esik-e?

Úgy vélem: nem. Mert köztudomású dolog, hogy e hon téren hajdan az édes tenger, a Duna és Tisza tava borította. Ezt miként Szabó József magyar természettudós is mondja: „Csalhatatlan geológiai tények bizonyítják”-Szabó József. Budapesti Szemle. 1859.186. lap.

Cotta freibergi német tanár észlelései szerint „a magyar honi medencze, még a történelmi időben is 220. lábnyira a víz alatt volt. ”

Úgy az itteni számos és nagy halmok, melyek e vidéket oly sajátságossá teszik egyéb hazai vidékek fölött. Kétségkívül nem kézalkotta művek, de a víz hullámzásai által s alatta alkothatott föld képződések - (Budapesti Szemle. Szabó József. 1859. 186. lap)

1839-ben Majdán és fíéfae között „egy dohány termesztő kutat ásván, egy iszonyatos hajó orrára bukkant, melynek fája egészen szénné változott. Kapocs szegei pedig már annyira elélenyültek, hogy apró darabokban omoltak szét.’’- (Arch. Közi. Kiss Ferencz. A karika pénzekről. 197. lap. 1859.)

Én még a legközelebbi napokban is beszéltem egy szemtanúval. Ki e hajó maradványait látta. A kapcsok állítása szerint réz és vas fémszemből voltak alkotva. Köles féle élelmi czikk volt benne, még akkor is teljesen felismerhető.

femes vidéken is merült fel már tengeri hajó, melynek tartalma valami riskása félének látszott.

Vájjon a magyarhoni medenczének az öshajói jeleznek-e valamit ami a búvárkodó regészt tanulmányában nemikép elősegítheti?

Igen; mert nemcsak azt jelzik: hogy e hon bérczein már telephelyek is léteztek, hogy ezeknek őslakóival e hajók népsége forgalmi, üzleti, csereösszeköttetésben volt; hanem azt is hogy közöttük a forgalmi üzlet s csere tárgyain az élelmi czikkeken felül már oly a fém nemű müeszközök is képezték, miknek érczanyagábol e hajók kapcsai öntettek.

Ugyanazért, ha jelenleg e honi volt szigetek őslakóitól fenmaradt sírokban, már bronzeszközöket is lelnénk, az oly természetes dolog volna, mint az, hogy a napfény derűt eredményez.

És e körülmény, valamint a másik, hogy a tiszavidék, s átaljában a honi sírföld valaha a tenger színe alatt feküdt, a felvett kérdésre: vájjon a kő és bronz eszközök a honi térnek őstelephelyein ez itteni megjelenése egy időre esik-e? Önként megadja a világos feleletet.

XI.

Ezekből kifolyólag misem lenne a honi régészetre nézve érdekesé felfedezés, mint felismerni: melyek amaz őspogány sírok melyek a volt honi édes tenger felső lerakatainak magasságánál, partjainak mellékleténél mai napig léteznek?

Ennek megfejtése lenne a magyarhoni ösrégészet legszebb vívmánya, legdicsőbb diadala.

Én úgy látom, hogy ez érdemben Lehoczky Tivadar régész társunk a beregi és ungi őssirok buvárlatánál a beregi és ungi hegygerinczeken, lejtőkön lévő pogány sírok ösmertetésével a hódító zászlót már kigöngyölte. Látom, hogy utat tört már Kiss Ferencz magyar régész is, midőn egy akadémia 1859-ben tartott értékezésében, egy, Tolcsván a tokaji hegyen

1834-ben felfedezett sírt jelez, s épen azon őskorbelinek ítél, midőn a tokaji hegy allját a honi édes tenger vize mosta.

E nevezett sír kőlapokkal volt borítva, s borostyánkövet, szidoni gyöngyöket, barna érez tárgyakat, karika pénzeket, s egy idomtalan kőbárdot tartalmazott magában. - (Arch. Közi. I. köt. 1859).

Ami illeti az általam itt ismertetett, s átaljában a tiszavidéki sírokat, hogy melyek valóban ezek között már eddigien is a legőskorbeliek a jelenlegi congressus régiségi kiállításának tárgyai az előttünk lévő homály, hiszem, nagyban el fogják oszlatni.

XII.

Kezdve az ős, történelem előtti kortol minden pogány kor sírjai és átaljában a keresztény sírok között az elhelyezésre nézve azt is látom, hogy amazok ritkábban, emezek sűrűbben ásattak egymás mellé: - vannak ugyan eltérések azok között is e tekintetben: mert például az Aporháton 2-2 ölnyi (2-3 m. közt) egymástoli távolságban is találtam sírokat: a Bernyeiháton pedig egy gyermekkoponyás sírt egy másiknak közvetlen szomszédságában leltem. De azért a pogány temetők általános jellege: hogy azokban minden 7.59 m2 téren található egy-egy sír.

XIII

Mindennek kapcsában fel kell említenem, e vidéki halmok sirjait is, miket az anyatermészet kertészkedő kezei alkottak.

Ezekben szintazonképen találtatnak önálló sírvermek, mint a vizmenti partok, fensikok területein; csak úgy egyet, magában letett hamvedrek, több, kevesebb, néha egyetlen egy szenes csontocskával, vagy még e nélkül is tiszta hamvakkal, vagy hamvas földdel mint amott; olykor még fedőkkel is beborítva, s néha más kisebb egy-két öblönyt is kő vagy bronzműeszközökkel magukban tartalmazva.

Oly tapasztalataim is voltak, melyekből azt kell gyanítanom, hogy a halmok többnyire kiváló egyéniségek, törzs családbeli tagok temetkezési telepeiül személteitek ki.

Különösen tapasztaltam ezt a tiszafüredi Csákhalomnál, mely a magyar honfoglalás idején jegyeztetett el e névre; mely távol az Ásotthalomtol, de annak vonalában, a tiszafüred-debreczeni országút szélén, a Holt-Tisza partban, a régi egész alakjának már alig harmadrésznyi maradványában is mint a vidék őrállomása magaslik még most is.

Innen, majd arany ékszeres fülbevaló, s majd vas kardos csontvázak emeltettek ki már alkalmilag a földmunkálatok, vagy a kincskeresők kutatásai megejtésénél. Ilyen vala Egyeken az úgy nevezett Délhalmon. Tapasztaltam a tiszaőrvényi jelenleg is temető halomnál, melynek míg legmagasabb pontja bensejében ős pogány csontváz is leletett, az aljában csak egyes hamvedrek merülnek fel szórványosan.

Sőt még oly tapasztalatom is volt, mely szerint az átmenet a pogány temetkezésből a keresztény temetkezésbe sem történt mindenütt amannak teljes felmondásával.

Mert közel ez eőrvényi temetőhalomhoz a közlekedési út homokhátas domborulatában a földihordás alkalmával először egy érezsisak, azután egy hamvederben egy görög typusu kis sárga füles réz kereszt találtatott, s birtokomba is került.

19