Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Örsi Julianna: A csonka család gyermekei (árvák, félárvák) a XVIII–XIX. században
TISICUM XXI. - NÉPRAJZ ÉS NYELVTUDOMÁNY javasolja többek között azért, mert „a férfijegyes magára hagyattatva sem magáról gondoskodni, sem öt kiskorú árváját gondozni, sőt a mindennapi szükségesekkel ellátni, sem pedig hivatalos állását a túl sok anyagi dolgok és atyai gondok miatt betölteni nem képes...”'2 Nem ritka az sem, hogy két özvegy állapotú, gyermekes kerül össze. Két csonka család egyesüléséről kapunk hírt például Szabó István 30 éves özvegy hillyei lakos és Szabadi Erzsébet 34 éves özvegy homokmégyi lakos házassági kérelmek benyújtása kapcsán. A plébános a következőket írja az érseki hatósághoz 1886. december 28-án: „1. Eltekintve a férfijegyesnek egy, a nőjegyesnek két kiskorú gyermeke sürgősen követeli az apai és anyai ápolást, a sürgősséget leginkább indokolja hogy 2. A férfijegyes jelenleg szolgálatban lévén, gazdája házában lakik, új évre letelvén szolgálati ideje, kénytelen onnét kiköltözni. De lakást egy hétre sehol sem kaphat vagy csak nagy áldozat árán; hozzá még a kétszeri hurczolkodás sok költséggel és valószínűleg tetemes kárral járna. így azonban, miután úgy is jelenlegi jegyese és leendő hitvese házába fog költözködni, az alázattal kért kegy elnyerése által mindezektől megmentették... ”13 Az özvegyasszonyok akkor szánták rá magukat leghamarabb az újabb házasságra, ha olyan gazdaságuk volt, amelyhez férfi munkaerő volt szükséges. Ez elsősorban a föld megművelését jelentette. Ez azonban ritkábban fordult elő, hiszen a nőknek általában ingatlan tulajdonuk nem volt. A félárvák ugyan örökösei voltak megholt apjuk vagyonának, de fiatalkorban még nemigen rendelkezett apjuk sem saját tulajdonnal, hanem vagy együtt dolgoztak a törzscsalád vagyonában, vagy használatra kaptak földet a szülőktől. így csonka család idegen személlyel való bővítése nem igazán volt érdeke a törzscsaládnak, a rokoncsaládnak. A vagyonnal rendelkező törzscsalád rendszerint vállalta az unokák, a meny eltartását addig, míg újabb házasságot nem kötött az özvegyasz- szony. E társadalmi réteg magatartásában lelhető fel leginkább az a szokás, hogy a rokonság valamely férfitagja lépjen az elhunyt helyére családfőként, mostohaapaként. Ezt teljesen természetesnek tartja a szűkebb és a tágabb környezet is, csakúgy, mint mikor az elhunyt családanya helyébe annak nőtestvére lép. A vér szerinti kötődést első helyre emelik az árvák, félárvák nevelésének biztosítása szempontjából. „Alulírott ezennel kinyilatkoztatom miszerént a kiskorú fiamnak Tabajdi Lukácsnak llyés Lídia menyemmel, mint elhunyt fiam, Tabajdi Imre özvegyével czélzott házassága ellen semmi kifogásom nincs, sőt ezen szövetség beleegyezésem és óhajom folytán czéloztatik” - jelenti ki Tabajdi Imre Kunszentmiklóson 1881 -ben.14 A monografikus kutatások, egy-egy település házasságainak vizsgálata igazolja, hogy bár szám szerint nem olyan gyakori ez a magatartás, de kétségtelen, hogy szinte mindenütt megtalálható. A néprajzi adatgyűjtések mellett az anyakönyvek alapján is kimutatható ez a jelenség, hiszen a házassági szabályok szerint tiltott volt, de legalábbis engedélyhez kötött a sógorságban lévők házasságkötése. Homokmégyen 1878 és 1900 között a sógorság akadálya alól (I., I/II., II. fok) 9-en kértek felmentést a házasodni szándékozók közül. Megjegyezzük, hogy ugyanebben az időszakban 8 pár között vérrokoni kapcsolat (l/ll., II., II/IIL, III., IV. fok) volt kimutatható. A XX. században számuk az I. világháború idején különösen megemelkedett.15 12 KÉL Homokmégy róm. kath. egyházközség iratai, 1887. márc. 5. 13 KÉL Homokmégy róm. kath. egyházközség iratai, 1886. dec. 28. 14 Kunszentmiklósi Református Gimnázium kéziratos anyaga. Keresztlevelek, áttérések. 1881. március 11. Régi egyházi kéziratos anyag. Baksay Sándor püspök iratai -11. doboz 15 Ld. ÖRSI Julianna 1998.491. Az olyan özvegyasszonyok számára, ahol nem volt ilyen rokoni háttér, komoly gondot is jelenthetett a félárván maradt gyerekek ellátása. „Öreg Kováts Mihályné nyomorult árvái számára egy köböl Lisztért és ahoz szükséges sóért Instál, minthogy magának sints semmije” - olvashatjuk a karcagi tanácsi jegyzőkönyvben 1787-ben.16 Különösen nagy szükség van a külső segítségre, ha maga az özvegyasszony is keresőképtelen. „Özv. Vajó Gáborné mint nyomorult s gyámoltalan asszony nem tudván 2 neveletlen árváit miből tartani: kéri magát a közönségesből valamivel se- gíttetni."'7 18 A helyi tanácsok segítenek is az özvegyeknek és az árváknak. Az árvák sorsának figyelemmel kisérése a szülő vagy szülők elvesztésétől kezdve a tanács kötelezettsége is. Erre sarkallják a helytartótanácstól érkező rendeletek, körlevelek is. Az inventáriumok egy része éppen azért készült, hogy az árvák vagyonát felmérjék, íme egy példa a tanács intézkedésére: „Néhai Bézi Istvánnak és ennek még életben Levő Feleségének Kováts Ersébethnek, aki második Férjhez Vincze Mihályhoz kötelezvén magát, maradtak 2 árvái, úgymint: Bézi Sára 10. és Ferentz 7 esztendősök. Ezeklne/k édes Attyokrúl maradit Ingó és Ingatlan javai Bézi Mihály Uram Senator reginsiiójára, fent irtt mostoha Attyok/na/k Vintze Mihály Inaik és édes Annyok/na/k Kovátts Erzsébetnek jelen tételekben a Felséges parantsolatok, ésaT. N. Districtusoklnalk K. Determinatióji szerént ekképpen inventáltattak. 1- o Háza és Portája, s rajta lévő hitván Istállóval együtt vagyon Tótth Mihály és Cseppentő Mihály szomszédságokban; Szántó, és Kaszáló Földje 80 öli Szőllő Földjök fél nyilas, az első újj kertben Tóth Gáspár és Bézy András szomszédságokban 2- o Lábas Jószágai, mellyek meg nem tartattak, kész pénzen el adattak és azon kész pénz ezen személyek/ne/k ki adatott interesre illy formán: Vintze Mihállynak h. fi. 84 Király Jánosnak 55 Tóth Mihálynak 30 őz. Tótth Andrásáénak 25 Simon Mihálynak 20 Kováts Mihálynak 13 Kováts Jánosnak_________7 fi. 2 dénár összesen 234.2 dénár 3- o Vagyon 3 Lántz, 4 Hám. Az édes Annyok/na/k keze alatt hagyatik a fekvő Jószágnak haszna, az árvák intertentiójára, ruházattyokra, és tanításokra.”'5 Az árvák tőkepénze egy-egy városban jelentős összeget tett ki, amelyet rendszeresen kölcsönadtak egy-egy gazdának megfelelő kamatra. 1852- ben a Nagykun kerületben (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton) 46.032 lakos él. Ekkor 210 atyától 315 árvát tartanak nyilván, akinek 59.703 forint értékű vagyona van.19 Igaz, az árvák száma ekkor magasabb, mint egy háborúmentes időszakban, hiszen még nemrég zajlott le az 1848/49-es szabadságharc, de a számok 16 SZML Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1787.158. 17 SZML Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1849.51. 18 SZML Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1786.34. 19 PALUGYAY Imre 1854.197., 203., 210., 216. és 220. alapján 104
