Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Örsi Julianna: A csonka család gyermekei (árvák, félárvák) a XVIII–XIX. században
ÖRSI JULIANNA - A CSONKA CSALÁD GYERMEKEI (ÁRVÁK, FÉLÁRVÁK) A XVIII-XIX. SZÁZADBAN mutatják, hogy a helyi társadalomban az árvák ügyével igenis foglalkozni kellett. A helyi tanácsokban az árvák inspektora ellenőrizte és rendszeresen beszámoltatta az árvák vagyonát kezelő özvegyet, gyámot. Fennmaradt például Dallo István tutorális számadása Ferencz György árva jószága jövedelméről. „Jött kezem alá 132 for. után járandó fíedemptionális föld, Ház mellette lévő épületekkel, harmlntzhét borozdából álló szőllő, két bor- jas Tehén, két 3-adfű üsző és 2 tavall üsző borjuk, egy kotsis Ló, 3 egy észt. süldők 25 f. készpénz" - szögezik le a tényállást. Ezután évenként történik annak kimutatása, hogy milyen bevételek és milyen kiadások keletkeztek. A bevételben szerepelnek a megtermelt javak: búza, zab, széna, bor. Időnként egy-egy állatot vagy annak szaporulatát is pénzzé tesz a mostohaapa. A kiadások között elsősorban az árvák ruházatának pótlására történt vásárlások szerepelnek, de kiadást jelent a taníttatás, az adózás és esetleges külső munkaerő bevonása a gazdálkodásba. így 1785-ben a gyám azt nyilatkozza, hogy az árvák jószágai továbbra is megvannak. Termett 24 vontató széna , de azt az állatokkal megetette. A szántót pedig ekkor ugarnak hagyta. A szőllőből 8 akó borért 8 forint kaptak. Az összeget a két gyerekre költötte. „ 1-o János/na/k vettem egy Subát mellyért adt. 3 f. egy pár csizmát, fizettem érte 1 f. egy szűr dolmányért 1 f. egy belső Lajbliért 42 xr. egy nyakravalóért 8 xr. 2-o Susánnának vettem egy keszkenőt 20 xr egykötént 25 xr egy historás könyvet 8 xr egy pár csizmát 51 xr. taníttatásáért fizettem 26xr.” A helyi tanács a számadást 1787-ben a következőképpen összegzi: „Megvizsgáltatván a fent irt számadásokat és calculusra vévén a Perceptio amint minden esztendőben a Tutor kitészi mengyen 128 f-ra s 24 x-ra. Az erog. p/edi/g 67 fr 38 xr. és Így a Convictis lenne 60 fr 46 xr. De mivel in A/nn/o 778 a Tutor eladva magáét egy harmadfű Tinót 18 f. in Ao. 779 egy Tehenet 16 fton in Ao. 782 ismét magáét 2 Tehenet 32 fton. in Ao 784. ismét magáét egy meddő Tehenet 16 fton, menyekért egyben számlálván mengyen 82 frtokra, mellyeken a Tutor a 128 ft 24 xr percept, inducalt: azért ezen 82 ft mint maga jószágának árát a 128 ft és 24 xr Perceptioból kihúzván, világos hogy a Tutor magáét különösen költött az árvákra és respective az Árvák Aconvtitutiojának feltartására 21 ft 14 xrt.E szerént tehát mivel az Inventárium szerént néki által adatott jószág mind / melg vagyon, melyeketis már Ferencz János Árváinalk kezére által adott. Számadása helyben hagyattatott.”20 Összegzés A csonka család gyermekei tehát az árvák, félárvák. A XVIII-XIX. században elsősorban az özvegyre (legtöbbször anyára) hárult a félárva gyermekek felnevelése. Ebben azonban a rokonság is segített. Az özvegy férfi kiskorú gyermekei nevelése végett hamarabb kötött újabb házasságot, mint a nő. Az árvák, félárvák vagyonának kezelését a helyi közösség (tanács) rendszeresen ellenőrizte. Általában az elöljáróságban egy személy ki volt nevezve erre a feladatra. Az árvák a vagyonukhoz házasságkötésük után jutottak hozzá. Addig ezt a pénzt a tanács forgatta (kamatra kölcsönt adott belőle). Rendszerint a gazdagabbak éltek ezzel a lehetőséggel. A legnehezebb helyzetben a szegény özvegyasszonyok voltak, akiknek gyermekei táplálására élelemért többször kellett fordulnia a tanácshoz. Az árvák, félárvák iskoláztatását gyakran az egyházak vállalták fel. Az árvákra, félárvákra tehát mindig gondja volt a helyi közösségnek, legyen az vérségi vagy lokális. A kiskorú gyermekek sorsát azonban legbiztosabbnak akkor látták, ha az özvegy újabb házasságot köt. Ezt szorgalmazta a közösség. Az újabb házasság tehát stabilitást jelentett mind az özvegy, mind gyermekei számára. Ezen intézmény segítette az egyén helyének biztosítását a helyi társadalomban. 20 Kiskunhalasi levéltár - Árvaszámadások, 1787. január 15. H 2 No. 38. 105
