Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Prohászka Péter: Tariczkay Endre és a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez
TISICUM XXI. - RÉGÉSZET „D.J.K. Nagyságos s Főtisztelendő úr! Egy ismeretlen bátorkodik ezennel munkás óráiban zavarni, de hiszem olyatén régészféle műkedvelő teszi ezt, kinek tán kegyes lesz Nagyságod megbocsátani: Egy pár cserép ős edény van nálam letéteményezve; az idén találtuk a t.szöllösi határban a faluba vezető út árkolása alkalmával. Itt a rajza, mi pogány oltárféle füstölő edénynek tartjuk. Az 1. számú fenekei, a 2. számú fenéknélkül van. Amannak magassága 7”; átmérője 3 a cserépfal vastagsága 1a" Emennek magassága 7 V; átmérője 4”; vastagsága a cserépnek 1 Az elsőnek a teteje kivan egészítve, mert tavaly az eörvényi határban, találtatott ilyen a szántók által, de csoroklyával összetörték. Kalap alakú volt annak a teteje közepén lyukakkal, hogy egy tojás bele férhetett volna. A nyakánál, s derekán szintén voltak rajta ilyen átfúrt lyukak, mint az 1-ön, de a 2dikon a lyukak csak látszólagosak, de nem valódiak. Tiszaszöllösön többféle pogány temetkezési móddal lettem már ismeretes. De eme füstölőféle edény vagy mi, 2. lábnyira a földben több kisebb nagyobb csöcsös bütykű tábori cseréppoharakkal találtatott. Mindegyiken a poharakon két bütykő át van fúrva. Néha találnak az emberek ily pohárral együtt ló- és embercsontokkal, s kova nyílhegyekkel két lábnyi mélységben. Amennyi itt a pohár, annyi ember esett itt el, mondják ők. Alázatosan kérném tehát Nagyságodat, kegyeskedjék véleményét a két edény felül kinyilatkoztatni. Tele volt, van földdel még most is, de nem hamvai földdel; még a poharakban is volt föld. Hát eme néhány téglatöredék példányok nem középkori színes és tarka téglát jelképeznek-e? Ezek egy régi tiszörvényi templom romnak maradványaiból valók, mely a 16-ik század végén romboltatott le kutatásom szerint a törökök által. A téglafal burkolat téglái vakolatlanok voltak. Tiszaeörvényt Sz. István ajándékozta már az egri püspöknek mint falut, IV. Béla oklevele szerint. A templom és régi község telephelyén érmeket is kerestettem az idén és tavaly. Találtam ezek között 4. darab török, és egy Miksa király féle ezüst érmet 1570-ből. De mutatványul küldök még 3. darab ezüst érmet; miként a téglákról, úgy ezekről ha kegyeskednék egy kis felvilágosítást adni nekem; buzgóan esedezem ezért is. Ezeknek korát nem bírom meghatározni; csekély véleményem szerint tán árpádkirálybéli korszakból volnának, de biztosabbat szeretnék tudni. Lévén Nagyságod a honi régészetnek buzgó koszorús bajnoka, úgy hiszem nem veszi rossz néven ez alkalmatlankodásomat; több okoknál fogva szeretném, ha egy pár hét alatt, úgy ha lehet előbb is kegyeskedjék még engem becses válaszaival megörvendeztetni. Könyörgöm azért is, hogy e három ezüst érmet kegyeskedjék visszaküldeni. Örvény miatt szükségem van rájuk. Egyébiránt újólag bocsánatul esedve; vagyok Nagyságodnak, Tisza-Füreden, jul. 19.1873. kész szolgája Taríczky Endre Plébános u.i. A két cserépedény teljes megásatlan; de két lábnyi mélységen alul nyert földdel találtam. A bennök lévő földdel ha lehet, még az egészileg is megvizsgáltatom.” Römer egyéb elfoglaltságai miatt azonban más, valószínűleg Hampel József válaszolt Tariczky levelére, melynek piszkozata a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának anyagában található: „A napokban visszatértem utamból, Dr. Römer Ő nagyságának ki számos hivatalos teendők által teljesen lefoglaltatik, kívánságához sietek f. é. julius 19di becses soraira válaszolni. A mi elsőben a két rajzban mellékelt és részletesben leírt agyagkészítményt illeti azokról látás nélkül nem mondhatni mire szolgáltak és talán látás után is nehéz volna apodiktice ítélni; mégis, tekintve az oldalnyílásokat, talán alagcsövekűl szolgálhattak a mit, talán főtisztelőséged mint mezőgazdasághoz értő tudná eldönteni! A tégladarabokat helyesen középkoriaknak tetszett ítélni bár tarkaépítészetre nem szolgáltak, hogy falburkolat téglái vakolat nélküliek a középkori építészetben nem feltűnő jelenség - szerették a téglaépítészetet. Végül az érmekről - azokat találólag árpádkorbelinek tetszett ítélni. Közelebbi meghatározásuk a következő: 1) a török, melynek csak fele vagyon meg II. Géza V. Spec. 2) a 2. frisachikus Welzl n. 9564,1. Eberhard salzburgi érsek 1147- 1164-ban vert pénze 3) Karinthiai veret.” Több mint egy évig tartó hallgatását 1874. október 15-én érkezett levele törte meg, melyben ismét Römer segítségét kérte:18 „Kedves Tekintetes Úr! Oly hosszú szünet után én ezennel ismét vagyok bátor felkeresni Ked- veltségét. Itt küldök 13 darab régi pénzt, s egy csigahéjra metszett mellképet megmagyarázás végett, egykettő kivételével, mind a tiszaeörvényi határban, a régi elpusztult telephelyiség terén találtatott. A mellkép a szomszéd egyeki határban tavaszkor a zöldvetés tisztításakor a gurdanyozók által. A négy rézdarab feletébb érdekelt. Ezek között a legnagyobbra egy régész barátom azt mondá, hogy az római pénz volna, én pedig eleve 4.ik Béla királyénak véltem, noha e király rézérmei vékonyabbak és egészen mások. Tehát nem tudom. A második talán Constantinusé volna, de a két kisebb hogy kié? Már nem tudhatom. Ezekről, a többiekről hasonlóképen a visszaküldés kíséretében, kérem becses és bölcs véleményét, ha lehetne nem sokára, talán egy vagy két hét alatt, ha lehetséges, mert emlékezésen, ha akarnék azokról biztosságban lenni. Én még most is emlékezek az „Eger" lapban; ez évben már készen bevég- zem máj 1872-ben elkezdett régészeti munkálkodásomat. Régészeti Társulatunk csak vajúdik; nem vagyunk képesek ebben a nyomorúságos szűktermészetű évben az alkotásához hozzáfogni. Majd ha boldogabb idő lesz. Az aláírási ívekre rósz aratás volt. 18 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár, 260/1874.; KOVÁCS László 1998.49-50. 10
