Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

SZABÓ ISTVÁN: RÖPÜLJ PÁVA '77 - A TÚRI VÁSÁR Munkahelyem, a Damjanich Múzeum, a város akkor egyetlen kulturális és tudományos központja nemcsak ezekkel a piaci, természetes közegben is otthonosan dolgozó aktív művészekkel (Chiovini Ferenc, Gácsi Mihály, Palicz József, Mészáros Lajos) hozott össze, de a múzeumban rendezett számos képzőművészeti kiállítás kapcsán a művésztelepi, sőt a telepalapítás előtti Szolnokhoz kötődő alkotók munkásságára is ráirányította a figyelmemet. A múzeum saját műtárgyai, az egyéni és a telep történetét idéző retrospektív tárlatok gazdag képanyaga gazdag vásári, piaci témájú festményeket, rajzokat tárt elém (August von Pettenkofen: Szolnoki vásár, Deák-Ébner Lajos: Baromfivásár, Barta Ernő: Szolnoki csirkekofák, Aba-Novák Vilmos: Szolnoki vásáros konyha, Udvary Dezső: Szolnoki piac). Amikor az ismert művészek piaci vázlatozásának élménye mellett a régi művésztelepről olvasottakból nyilvánvalóvá vált, hogy a Szolnokhoz kötődő művészek egyik sarkalatos tematikája mindig is a vásár, a piac volt - ide vonatkozó látens ismereteim a művészeti szférával is bővültek. Ezek után már szinte természetszerűen adódott, hogy valahol a tudatomban mindezen ismeretekhez hozzárendeltem irodalmi olvasmányaimat (Fazekas Mihály Lúdas Matyijának mindkét, a döbrögi vásárhoz kapcsolódó levonását, csakúgy, mint az Ember tragédiája londoni színének vásár-hátterét. Ezt tettem gyermekkori filmélményeim vásárkörnyezetet idéző részleteinek felidézésével (Keleti Márton: Mágnás Miskájával, a Jurij Pirjev rendezte Vidám Vásárával (=Kubanszkije kazakival), vagy a későbbi időszakban látott Fábri Zoltán feldolgozással, a Körhintával, a nevezetes Billy Wilder-opusszal, az Irma Te édes!-sel. A későbbiekben is konstatáltam, hogy egy-egy külföldi nagyvárosban a piacokat kerestem fel elsősorban (halpiac, sajtpiac, bolhapiac). Volt olyan eset is, hogy kis szálláshelyünk ablaka a városnegyed piacára nyílt - közvetlen belátást engedve a friss zöldséget rámolgatók, húsokat szeletelők, szárnyasokat belezők, kecskefejet sütögetők, kínálgatok, alkudozók színes kavalkádjába. Ezek az élmények még külhoni vásári hangulatokkal, eseményekkel és specialitásokkal is gazdagítani tudták a már addig is bőséges vásár-szemléletemet. Az országban elsőként Szolnok megyében jelent meg a népi kultúra - 5607 négyzetkilométeren élő 421 000 főnyi lakosságának tárgyi, szellemi kultúráját 132 kérdéscsoport köré csoportosítva - kommentárokkal kísért és kartografikusan bemutatott néprajzi atlasza (=SZMNA), melynek alapmunkálatai az 1960-as évektől folyamatosan folytak a II./1. - II./2. kötetek 2001-es megjelenéséig. A népi kultúra századfordulóig viszszapergetett adataiból kialakított népéletre vonatkozó képem ez alatt az idő alatt folyamatosan bővült. Természetesen a vásárokkal kapcsolatosan is. Az SZMNA ugyanis önálló kérdéskörként foglalkozik a vásárokkal. A kérdéscsoport kommentátora és térképezője elsősorban a vásárok legelismertebb kutatójának, Dankó Imrének a publikációira támaszkodva úgy ítéli meg a vásárok szerepét, hogy „A vásár voltaképpen kapcsolatot jelent más településekkel. Egy zárt vagy nyitottabb közösség ismétlődő rendszerességgel átlépi saját határait, eljut más településekre, illetve, ha saját vására van, fogadja más települések lakóit". Majd a részletező összefoglalásból megtudjuk, hogy „vannak társadalmi rétegek, melyeknek életformája egyenesen a vásározásra épül (kupecek és környezetük, akik felhajtják az árut, pásztorok, akik a vásárra terelik a jószágot, vásárra dolgozó kisiparosok családostól, beleértve a legényeket, inasokat is). A külső kapcsolatok mellett a belső kisebb közösségek viszonyát is erősíti a vásár. A család általában együtt megy a vásárba, együtt étkeznek, vesznek apróságokat (vásárfia, emlék), vagy éppen nagy kiadást jelentő ruhaneműt vásárolnak (télikabát, öltözet ruha, nagykendő, csizma). A jószág vételéhez komát, szomszédot, ehhez jól értő ismerőst hívnak. A vásár a mulatság, a szórakozás (udvarlás) színhelye is (lacikonyha, körhinta, mutatványosok, a gyermekeknek édesség: mézes mogyoró, mézes kalács, csavart cukorka, törökméz, vattacukor). Itt találkoznak a településről elköltözött rokonokkal, ismerősökkel is, tudnak meg egymásról mindent. De hosszan lehetne sorolni, mi mindenre ad még alkalmat a vásár.

8 Az SZMNA első 75 kérdését feldolgozó része (SZMNA I./12.) a megye anyagi kultúráját mutatja be a földművelés, állattartás, település, építkezés, táplálkozás, teherhordás, viselet témakörökre kiterjedően. A 75 kérdéscsoportból a Tiszazugot érintő vásározás szempontjából kigyűjtöttük azokat az adatokat, amelyek a helyi vagy környékbeli vásáros helyeken beszerezhető árucikkekre vonatkoznak. Ezek szerint: Jóllehet a pásztorok a karikás ostorukat áMában maguk készítették, de gyakori volt, hogy vásározó szíjgyártóktól szerezték be. így volt ez Szelevény, Nagyrév, Cibakháza, Martfű esetében. Csépán, Tiszasason a vásárt csak általánosító szóhasználattal említettékés nem megnevezésként, „...a juhászkampó két változata a sima és a bütykös hátú, csakúgy, mint a megye kunsági és észak-keleti területein is, a Tiszazugban is mindkét formájában fellelhető volt. így: Tiszasason, Tiszaugon, Tiszakürtön, Tiszainokán és Martfűn is.". A gulyáskalap forgalmazói a vásározó kalaposmesterek voltak, ők szállították az árut Tiszaföldvárra is.

9 A kétkerekű szekér megyei előfordulásáról a következőket olvashatjuk a 46-os kérdéscsoport kidolgozójának a megfogalmazásában. „...a kétkerekű szekér és egy-vagy két rúdú szekér vagy kordély, valamint a kétrúdú és négykerekű szekér a mindenkorhasználatos és általános egyrúdú és négykerekű szekerek mellett mindig valamilyen speciális feladatra használható és sohasem az egész közösségre, hanem annak csak bizonyos rétegére volt jellemző... Utalhat foglalkozásra (kubikos, pásztor), s lehet e foglalkozások jellemző eszköze, de összefüggésben állhat a sajátos alföldi tanyás településrendszerrel is, s mint ilyen, a határban való könnyebb és gyorsabb mozgás eszköze lehet. 8 SZABÓ László-CSAL0G Zsolt-GULYÁS Éva 2001-2005.174. 9 BELL0N Tibor 1974.198-200. » 279 «