Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

TISICUM XX. - KÖZMŰVELŐDÉS, MÚZEUMPEDAGÓGIA A kétrúdú és négykerekű szekér kötődhet módosabb rétegekhez, s ekkor a határban vagy városban való könnyebb mozgás eszköze, de lehet szegényebb rétegek közlekedési és teherhordási eszköze is, s ekkor az egyetlen vonójószág (ló, tehén, szamár) miatt kialakult forma...'™ A kétkerekű szekér neve a Tiszazugban kubikos kordély, digós kordély, kordély, kordé alakváltozatokban ismert. Eltekintve a hivatalos személyektől (postás, intéző), akik általában fédérés kocsin jártak (bár nem mindig) Tiszakürt, Nagyrév, Tiszaföldvár községekben a módosabb parasztok általánosan használják, mint a tanyára járás egyik eszközét. Tanyáról városba közlekedéskor, kisebb terhek, elsősorban termelt növények (takarmány, gyümölcs, krumpli stb.) hazaszállítására használták, valamint a több tagban fekvő földek határbeli megközelítésére és piacra járásra (kasban tyúkokat disznót, vagy egy-egy zsák terményt szállítottak vele). A talyigát a Tiszazugban általánosan használták. A fédérés kétkerekű szekerek használata ugyan nem volt gyűjtési és térképezendő feladat, de a „mezítlábas" változata használatának tisztázásakor kiderült, hogy a kordé, bricska néven ismert fédérés változatot Kunszentmárton, Szelevény, Csépa, Tiszasas, Tiszaug, Tiszakürt, Cibakháza, Tiszaföldvár településeken, vagyis szinte az egész Tiszazugban urak vagy tiszttartók használták a határban való közlekedésre. Illetve Mesterszálláson, Cibakházán, Tiszaföldváron rajtuk kívül még a jegyző, a postás és az orvos is. „...a hagyományos paraszti férfiviselet egyik legjellegzetesebb darabja volta szűr - olvashatjuk a 74. kérdéscsoport elemző kommentárjában -, ám ... miután viselése már a századfordulóra (XIX - XX. század) megszűnt, a kérdésre kapott válaszok nagyon hiányosak". Néhány, szempontunkból fontos adat azonban így is kiviláglik a gyűjtött adatokból. így például az, hogy a megyében a Jászságban, Szolnok környékén, a Nagykunságban és a tiszazugi Kunszentmártonban és Tiszaföldváron dolgoztak szűrszabók, de még ezeken a területeken is vettek szűrt a helyi vásárokban (Mesterszállás, Csépa, Tiszasas, Tiszaug, Tiszakürt, Tiszainoka, Tiszaföldvár). A tiszazugi települések közül pedig Kunszentmártonba és Szelevénybe utaztak el szűrszabókhoz szűrt venni. Vásárban is vették a szűrt a tiszazugiak, mégpedig elsősorban a túri vásárban Nemcsak érzelmi-nosztalgikus szempontokból ugrottam fejest a TV vetélkedő kínálta témába; konkrét előzménye is volt annak, hogy a Röpülj páva '77 a vásár témát kapta. 1971-ben a jászkun kerületi börtönből alakult, már „állandó kiállítás"sal is rendelkező új kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény négy földszinti cellahelyiségét a nagy hagyományokkal rendelkező kunszentmártoni szűcsmesterség bemutatásának szentelte. (Szűcsmestersé

g Kunszentmártonban).

1

2 A téma sokoldalú prezentálását a börtönkápolnában berendezett, kiállítási formában az országban elsőként megjelenített vásárral egészítettük ki. Az anyag összeállítása-rendezése közben sok olyan tapasztalatot szereztünk, amelyet a vetélkedő során is alkal10 SZABÓ László - CSAL0G Zsolt (szerk.) 1974-1975. 257. 11 SELMECZI László 1974. 344-345. 12 SZABÓ István 1973.1-31. mázni tudtunk. Nem beszélve arról a szintén vásár-témát ösztönző, közismert népdalról, amely az árucsere ezen formáját kifejezetten Mezőtúrhoz kapcsolja: „Túri vásár sátor nélkül Mit ér a lány legény nélkül... "

I

3 A vásártartási jog egyenlő volt századokon át a városi joggal, illetve a várossá váláskor vásártartási jogot adományoztak. Voltak települések, amelyek városi rangra emelkedtek a XIX. század elején, s még utána is megtartották az adományozott városi jogot, ám a XX. századra, mert a vízszabályozások fontos átkelőhelyeket szüntettek meg, nem alakult ki speciális növénykultúra vagy állattenyésztés, s ezért a települések egy része lassan megszüntette a vásárait (Cibakháza). Voltak olyan települések is, amelyeknek későn, az 1930-as években adományoztak vásári jogot, ám mivel a vásáruk nem volt jelentős, pár év vagy jó másfél évtized múlva megszüntették (Nagyrév, Cibakháza). A Tiszazug árucsere-forgalma részben Kecskemét, Csongrád, részben pedig Szolnok megye közelebbi városainak vásáraira irányult. Az országos vásárok rendezésének joga a települések községi, városi rangra emelkedéséhez kapcsolódott, de hetipiacot általában minden nagyobb település tarthatott. Termékfeleslegüket, kisipari termékeiket a környező nagyobb városok országos vásáraira hordták. Öcsöd gazdálkodói például Ágoston János 1827-ből származó adatai szerint „a gabonát Pesten, a sajtot, vajat Nagykőrösön, a marhát Kecskeméten, Kunszentmártonban, Szentesen, Szarvason, Mezőtúron szokták eladni.'™ „Mesterszállás is nélkülözte az országos vásárokat, viszont mikor 1896-ban a puszta községi rangra emelkedett, 1 hetipiacot kapott."

K Szelevényen az 1926-os felmérés szerint „. ..volt ebben az időben állandó piaca, az már évek óta pangott. A lakosok inkább a kunszentmártoni, illetve a csongrádi piacon szerezték be a termékeket. Lényegében ugyanez mondható el a heti 1 alkalommal tartott állatfelhajtásról is, mivel a tulajdonosnak, a községnek ezek a vásárok jószerint semmi hasznot nem hoztak.'™ Tiszainoka „kereskedelme csak belső igényeket elégített ki... 1879-ben a községi adatok két kiskereskedőjét említik... 1925-ben 1 fűszer- és vegyeskereskedése, illetve 2 kocsmája van, s heti 1 piacot tartanak."*

7 A kereskedés a XX. század első felében Tiszasason is alapvetően a magángazdaság keretében folyt. „1925-ben a község hetipiacát szombaton tartva kereskedelmi kapcsolatai főleg Kecskemét felé irányultak. De gyümölcsöt szórványosan Szolnokon is értékesítettek a termelők. 1935-ben már 8 vegyeskereskedés működött és 2 kocsmáros is.'™ A működő kisiparosok ezekből a községekből is elsősorban a környező országos vásárokra jártak áruikkal, azokra a településekre, amelyek már városok lévén, a XIX. századtól rendelkeztek a vásártartás lehetőségével. 13 Gyűjtötte: Kávási Sándor. Mezőtúr, 1952. Dalolta: Bíró Lajos, 50 éves 14 SZABÓ Ferenc 1989. 15 SZABÓ István-SZABÓ László 1980. 601, 603. 16 B0TKA János - SOÓS Imre - SZABÓ István 1989. 17 BOTKA János - SZABÓ László 1989. 460. 18 T. BERECZKI Ibolya - SOÓS Imre - URBÁN László 1989/c. 586. »280