Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Irodalomtörténet - Lisztóczky László: Szolnok megye irodalmi hagyományaiból - Pájer Antal élete és költészete

LISZTÓCZKY LÁSZLÓ: SZOLNOK MEGYE IRODALMI HAGYOMÁNYAIBÓL - PÁJER ANTAL ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE is a Bajza-Sujánszky-örökség meghaladásában látta: „A vallásos költészet megújítója Pájer Antal volt. Petőfi-tanítvány, de emellett az első vallásos költői tehetség. Alakja elfelejtett, pedig több és jobb emlékezetre méltó. Ő a vallási líra igazi felnevelője, akit tanítványai, Tárkányi és Mindszenty elhomályosítottak. Az irodalomtörténet ezek nevéhez fűzi a vallási líra végleges kialakulásának tényét és első értékét, pedig mint költő talán ő volt a legnagyobb. Pájer szakít - kétségtelenül Petőfi hatása alatt - a Bajza-Sujánszky-hagyománnyal, a lelki tárgytalansággal, a benyomások és érzéklések elképiesítésével, a vallási lírába meghozza az élet elevenségét, és megnyitja számára a közvetlen élményszerűség szabad forrását és teltségét,'

6 A fejtegetéshez hozzáfűzzük, hogy Pájer Antalnak már Petőfi föllépése előtt, tőle függetlenül is volt fogékonysága a Brisits Frigyes által méltatott újító törekvésekre. Ezt igazolja Zalár József idézett beszámolója Petőfi és az egri kispapok beszélgetéséről, melyben a körülrajongott jövevény gúnyos szavakkal illette Sujánszky Antal vallásos lírájának sztereotípiáit, mesterkéltségét, kimondatlanul is szembeállítva azt Pájer Antal verseinek friss életszerűségével. A kettejük közötti különbséget a pályakezdő Petőfi lényegében ugyanúgy látta, mint Brisits Frigyes. 1844 elején egyébként sem beszélhetünk még számottevő Petőfi-hatásról, hiszen Pájer Antal - mint említettük - 1836-ban, kilenc évvel fiatalabb pályatársa pedig csak 1842-ben kezdett publikálni, abban az esztendőben, amikor a Szittyavirágok megjelent. Petőfinek Egerbe érkezéséig - nem számítva az álnéven közreadottakat - alig több mint húsz verse jelent meg. Föllépése Pájer Antal költészetében nem nyitott új szakaszt. A helyzet fordított: ha csekély mértékben is, a Szittyavirágok költője hatott ifjú barátja irodalomszemléletére, aki egri látogatásakor mindennek tanújelét is adta. Épp Pájer Antalhoz fűződő viszonya, az a meglepő vallomás, hogy a Szittyavirágokat kimásolta az Emlénybő\, róla alkotott és távolléte miatt minden „érdek nélkül" kinyilvánított elismerő véleménye tanúsítja, hogy a pályakezdő lírikus - miközben egyéni hangját kereste - élénk figyelemmel kísérte a korabeli magyar költészetet is. Nemcsak lesújtó ítéleteket formált (mint például Sujánszky Antal esetében), hanem képes volt meghajolni a nála idősebb nemzedék egy-egy tagja előtt, s tudott tanulni azoktól is, akik nem tartoztak a magyar líra első vonalába. Az azonban vitathatatlan, hogy Petőfi a későbbi esztendőkben tudatosította és megerősítette Pájer Antal eredendő hajlamait, s új vonásokkal is gazdagította költészetét. A költészeti népiesség formai vívmányai, témái és műfajai szinte észrevétlen természetességgel hódították meg líráját, amelyeket ötvözött a saját költői eredményeivel. A legszuverénebb értékeket pedig az 1850-es évek közepétől teremtették meg, amikor áthatották szakrális verseit is. Ezek szépsége és eredetisége a Brisits Frigyes által alkalmazott összehasonlító módszerrel, a Bajza-Sujánszky hagyománytól való elhatárolással mutatható ki a legnyilvánvalóbban. 6 BRISITS Frigyes 1939. 319-320. Pájer Antal első, nyomtatásban megjelent műve Petőfi iránta tanúsított figyelme és megbecsülése azt jelzi, hogy Pájer Antal neve élénken benne élt a kor magyar irodalmi tudatában. Bizonyára költői rangja és szónoki tehetsége is hozzájárult ahhoz, hogy Pyrker érsek még Petőfi látogatásának esztendejében ismét Egerbe hívta, s 1844. december 2-án a főplébánia káplánjává nevezte ki. Az egri évek alatt összegyűjtötte és sajtó alá rendezte addig írt és publikált költeményeit. Nevével először az Emlékszózat... című óda borítólapján találkozhatunk, mely Pyrker érsek 1846. december 8-án megtartott aranymiséje alkalmából jelent meg Egerben. Ez a szapphói versszakokban írt költemény prozódiai felkészültségét, az antik időmértékes verselésben való jártasságát is illusztrálja. Az ódában a nagy jótevő iránt érzett hódolatát fejezte ki, művészet- és tudománypártoló tevékenysége előtt hajtott fejet. A következő esztendőben Pesten látott napvilágot Pájer Antal verseinek első reprezentatív gyűjteménye, mely a Dugovics Tituszról írt díjnyertes költeményt, a cikluscím elhagyásával a Szittyavirágok szonettjeit és a Petőfihez írt verset is tartalmazta. A kötetben a reformkor divatos témáival találkozhatunk. Legértékesebb darabjai kritikai hazaszeretetét szólaltatják meg, a dicső múlt példáját idézik, és a sivár jelent ostorozzák. Petőfi - egri vallomása bizonyítja - elsősorban ezeket a verseit becsülte és szerette. Szerelmi dalaiban jórészt az érzelmes-választékos biedermeier líra sztereotípiáit, közhelyeit ismétli meg. Többé-kevésbé ennek az irányzatnak a sajátosságai fedezhetők föl családi verseiben is, melyekben gyermek- és ifjúkora emlékeit idézi, hozzátartozói elvesztését siratja meg. » 223 «