Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Tolnay Gábor: Megélhetési lehetőségek Dévaványán a két világháború között

TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM ségben található munkaalkalmakról is beszélt a képviselőkkel. Az elöljáróság szomorúan tájékoztatta arról, hogy a nyári mezőgazdasági munkán kívül a munkásoknak semmiféle foglalkozásuk nincs. Az okot abban látják, hogy a lehetetlenül rossz gazdasági viszonyok mellett a nagyobb birtokok és a kisebb gazdák munkát adni képtelenek. így az a napszámos réteg, aki munkaerejéből él, őszre már teljesen kereset nélkül marad. A főszolgabíró javaslata alapján a képviselő-testület a munkaerő helyzet javítása érdekében a következőket javasolta: írjon az elöljáróság a kereskedelmi miniszternek, és kérje, hogy a dévaványa-gyomai utat - azt, amelyik a vasúti fővonalhoz vezet, és mint ilyen, rendkívül forgalmas - köveztesse ki államkölcsönből a minisztérium. Ezzel a munkanélküliséget is egy időre meg lehetne szüntetni. Ugyancsak a főszolgabíró javaslata alapján kérte a képviselő-testület a földművelésügyi minisztert, hogy a Berettyó Belvízszabályozó és Ármentesítő Társulat és az Ivánfenéki Belvízszabályozó és Ármentesítő Társulat vezetését hívja fel arra, hogy a részükre engedélyezett nagy államkölcsönökből a mezőgazdasági munkálatok befejezése után a csatornahálózataik rendbehozatalát haladéktalanul kezdjék meg, és erre a munkára a Dévaványa község határában lévő szakaszoknál csak a helybeli munkásokat alkalmazzák. Ugyanakkor az elöljáróság is hasonló tartalmú levelekkel keresse meg a társulatok vezetőségét. Kérjék a társulatok igazgatóit arra, hogy ezeket a munkákat a legsürgősebben kezdjék meg, hogy így a munka nélkül lévők munkához és keresethez juthassanak.

5 Időközben a Debreceni Hatósági Munkaközvetítő Hivatal is 1933. november 22-én kisiparosok felvételét hirdette meg.

6 Ugyanez az újság közölte, hogy a múlt héten Dévaványán egy pengő volt egy férfinapszám és 80 fillér a női napszám. Egyedül a községnél és a kéthalmi gazdaságban vettek fel munkásokat, mind a két helyen erdősítési munkálatokra alkalmazták őket.

7 A Dévaványai Hírlap 1934. augusztus 12-i számában három hír is foglalkozott a község munkaerőhelyzetével. Az 1934. évben kemény aszály sújtotta az Alföldet. Ennek kapcsán a kormány úgy döntött, hogy az aszály sújtotta vidék lakosságát 6,5 millió pengős közmunkával segíti. Ennek a végrehajtási tervezetéről számolt be a helyi lap, amely közölte, hogy a fenti összeget utak építésére kell fordítani, és legalább négymillió pengőt kell ebből az összegből munkabérre kifizetni. A fentiek ismeretében Dévaványa képviselő-testülete egy háromtagú bizottságot küldött ki a közmunkák megindítása ügyében. Ennek tagja voltak Jakabfy Dezső, Z. Nagy Ferenc és Bereczki Imre képviselő-testületi tagok. A kereskedelmi miniszter leiratban közölte a községgel, hogy a körösladányi út építését, illetőleg kikövezését a minisztérium nem támogatja. Ezzel munkaalkalomtól esett el a község.

8 5 SZML Dévaványa jkv. 1922. (8. kötet) 1925. július 4. 49/1925. kgy. szám 6 Dévaványai Hírlap I. évf, 1. szám (1933. november 26.) Kerestek egy asztalost, két borbélyt, négy cipészt és csizmadiát, egy kerékgyártó és kocsifényezőt, két kovácsot, tizenegy férfiszabót és három kovács és lóápolót. 7 Dévaványai Hírlap I. évf. 1. szám (1933. november 26.) 8 Dévaványai Hírlap II. évf. 32. szám (1934. augusztus 12.) A Dévaványai Hírlap szerkesztősége - annak ellenére, hogy a főszerkesztő, dr. Papp Jenő művelt és széles látókörű ember volt - jó újságírószokás szerint állandóan szorgalmazta az „ínségmunkák" beindítását, és ebben az esetben legtöbbet az „ártértársulatokat" támadta. A tárgyilagosság azt kívánja, hogy a másik felet is hallgassuk meg, ezért majdnem teljes terjedelmében közöljük dr. Schweiger Lászlónak a főszerkesztőhöz küldött levelét.

9 „Mélyen tisztelt Barátom! Amint az egész közönségünk előtt ismeretes, a vármegye főispánja közbenjárással kieszközölte még október havában a Hortobágy-Berettyó-csatorna töltésemelési munkálatainak haladéktalanul való megkezdését. Ez a munka azóta szakadatlanul folyik. A Főispán Úr jóvoltából a földművelésügyi miniszter az ivánfenéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat részére ezen vízimunka céljára egy nagyobb összeget, mintegy 20.000 pengőt irányoztatott elő, hogy a dévaványai munkanélküliek foglalkoztatása is biztosítva legyen. Az Ivánfenéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat ismételten felhívta a dévaványai munkásságot jelentkezésre és munkába való kiállásra. Ennek ellenére igen csekély számú munkás jelentkezett. Kellett volna 120 munkás és jelentkezett 17. Mint a Nemzeti Egység dévaványai szervezetének elnöke, ismételten felhívtam a munkásokat, hogy ezt a munkaalkalmat ne engedjék ki a kezükből. Ugyanezt hangoztatta országgyűlési képviselőnk is, amikor legutóbb Dévaványán járt. Nagybecsű lapod is több ízben intézett ilyen értelmű felhívást a helybeli munkásokhoz. Az a végveszély fenyegetett és fenyeget ma is, amit nagyon jól tudsz, hogy a dévaványai munkások kellő számban való jelentkezésének hiányában más községekből való munkások fogják ezeket a munkahelyeket elfoglalni, miután a munka folyamatos, és az legkésőbben jövő év tavaszán végrehajtandó. Ennek ellenére munkásaink nem ragadták meg ezt a kínálkozó munkaalkalmat. Még most is tartózkodnak a munkába állástól. Hallomásom szerint munkások azon panaszkodnak, hogy kevés az átlagos napi keresetük, holott a választások alkalmával kilátásba lett helyezve, hogy az átlagos napi kereset el fogja érni a két pengőt. Bizonyos, hogy az ármentesítő társulatok műszaki közegei, akik ezt a munkálatot vezetik, kötelességszerűleg, hivatásukból kifolyólag törekednek arra, hogy a munka gazdaságos legyen; a jelen esetben azonban a méltányosságtól vezetve és tekintettel a munkának szükségmunka jellegére, valamintarra, hogy nem kizárólag kubikusok lesznek a szociális okok miatt foglalkoztatva, a fenti elvtől a lehetőség határáig eltérnek, és annyi jóindu9 Schweiger László dr. oki. gazda, jogász, a Herzog-uradalom jószágigazgatója, a dévaványai képviselő-testület tagja, a mezőgazdasági bizottság elnöke, az Ivánfenéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat alelnöke volt. Ez utóbbi minőségében kötelességének érezte, hogy megvédje a Társulatot a támadásokkal szemben. Azt viszont érdekesnek tartjuk, hogy a bizonyító anyagában, a táblázatban mindössze egy dévaványai munkacsapat szerepel, D. Nagy Imre „bandája". » 162 «