Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Régészet - Cseh János: Kelta megtelepedés régészeti emlékei Kengyel-Kiss-tanyánál (Adatok a la Téne világ üvegkarpereceinek és kaszakarikáinak ismeretéhez)

TISICUM XX. -RÉGÉSZET 2. Jászberény, Almási tanya (2004): teleplelet (objektumból és szórvány?). Irodalomban eddig nincsen említése. 3. Karcag, Nádas-ér (1985): teleplelet (házból). KriveczkyCseh 1986.16. 4. Kengyel, Kiss-tanya (1990): teleplelet (szórvány). Cseh 1991. 9.; Cseh 1996. 9. 3. kép balra (Az 1993-as ásatási beszámolóban, valamilyen okból kifolyólag, nem említettem.) 5. Kengyel, Kengyelpart II (1992).: teleplelet (gödörből). Cseh 1994. 56.; Cseh 1996. 9. 6. Kunszentmárton, Telekpart (év?): IV. sír (lignit). Hunyadi 1957. 121. 7. Rákóczifalva-Bivalytó (2007): teleplelet (pl. szórvány). Irodalomban nincsen említése. 8. Szolnok, Alcsi-sziget (1993): teleplelet (házból). Cseh 1993. 12. és uo. rajz; Cseh 1996.9.; Cseh-Polgár 1996. 28.; Cseh 1996-1997.231. 9. Tiszaszőló's, Aszópart (1987): teleplelet (szórvány). Cseh 1996. 9. 3. kép jobbra; Cseh 1998. 36. kép 10. 10. Törökszentmiklós, Kenderpart (2000): teleplelet (pl. szórvány). Cseh 2001. 50. Cseh János: Kelta szálláshelyek a halastónál. Településásatások Kengyelen. Új Néplap, II. évfolyam 74. szám. Szolnok, 1991. március 30. 9.; Cseh János: Kengyel „Kiss-tanya" („Baghy-homok") (Szolnok m.). Az 1990. év régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek, Ser. 1. No. 44. 1992. Budapest, 1992. 16-18.; Cseh János: Kelta leletek Szolnok mellett, az Alcsiszigeten. Mentőásatás az egyik agyagbányánál, az épülő M4-es út közelében. Új Néplap, IV. évfolyam, 258. szám. Szolnok, 1993. november 5. 12.; Cseh János: Kengyel-Kengyelpart II (Jász-Nagykun-Szolnok m.). Az 1992. év régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek, Ser. 1. No. 46.1994. Budapest, 1994. 5556.; Cseh János: Késő vaskori tanyatelepülések Kengyel határában. Falufigyelő, 7. évfolyam, 4. szám. Mesterszállás, 1996. április. 8-9.; Cseh János-Polgár Zoltán: Szolnok-Alcsi-sziget (Jász-Nagykun-Szolnok m.). Az 1993. év régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek, Ser I. No. 47. 1996. Budapest, 1996. 27-28.; Cseh, János: Szolnok-AlcsiInsel (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok). Archäologische Forschungen im Jahre 1993-1994. Archaeologiai Értesítő, 123-124. kötet. 1996-1997. év összesített számai. Budapest, 1996-1997. 231.; Cseh János: Gepida települések a Tisza vize mentén Tiszaszőlős falunál. Gépelt kézirat. Szolnok, 1998.; Cseh János: Szkíta és kelta településnyomok Törökszentmiklós-Kenderparton (A 2000. nyarán végzett ásatások eredményeiről). Ősrégészeti Levelek, 3. évfolyam. Budapest, 2001. 48-50.; Haevernick, Thea Elisabeth: Die Glasarmringe und Ringperlen der Mittel- und Spâtlatènezeit auf dem europäischen Festland. Mit einem Beitrag von Paula Hahn-Weinheimer. Römisch-Germanische Kommission des Deutschen Archäologischen Instituts zu Frankfurt a. M. Bonn, 1960.; Hunyadi Ilona: Kelták a Kárpátmedencében. Leletanyag. Régészeti Füzetek, 2. Budapest, 1957.; Kovrig, Ilona: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Mit 80 Tafeln, 14 Abbildungen und 2 Beilagen. Archaeologia Hungarica (series nova), XL. Budapest, 1963.; Kriveczky Béla-Cseh János: Karcag-Nádas-ér (Szolnok m.). Az 1985. év régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek, I. Ser. 1. No. 39.1986. Budapest, 1986.16. A kengyeli üvegkarperec (a karikaékszerek, Ringschmuck kategóriáján belül csak a rend kedvéért: Glasarmring a német nómenklatúra úgy féltucatnyi vonatkozó szavából) töredéke számos aspektusból lehet érdekes és fontos a közép-tiszai régió keltológiájában: a többi megyebeli darabbal együtt elsősorban kronológiai és kommerciális, de természetesen ékszerés viselettörténeti, iparművészeti stb. szemszögből. Az utóbbi nemzetközi, páneurópai kutatási periódusban, az elmúlt évtizedekettekintve az 1960-as esztendő, utána pedig az 1989-es és 1990-es hozott olyan alapvető eredményeket, összefoglalásokat, rendszerezéseket, amelyeket követően élénkebb stúdium, érdeklődés bontakozott ki a téma iránt Közép-NyugatEurópa különböző területein. (Remek, recens tanulmányokban lehet elmélyedni a legújabb idők német, horvát stb. és már magyar szakirodalma lapjain.) Ha csak az időrend kérdését veszem, valószínű, hogy ezek a munkák alapvetően, velejében jó ideig nemigen haladhatók meg, s eléggé stabil támpontokat nyújtanak egy-egy üvegkarperec fajta besorolásához. A túlzott részletezést elhagyva és ezzel karöltve talán le is egyszerűsítve a dolgot a következőt tudom megállapítani: Kisstanya kelta településének lelete a nagyon jellegzetes kobaltkék (Laténeblau) - de csak szubjektíve -, középszéles, három, illetve ötbordás vagy zónás, plasztikus-kígyóvonalú középgerinces, három pályás fehér cikkcakk inkrusztációs, betétes-rátétes (Fadenauflage, de olvastam Emailpaste-t is) típusba tartozik. A klasszikusnak számító tipológia - Haevernick 1960 - spektrumában a 7-8. csoport valamelyik alcsoportja jöhet szóba. A mérvadó kronológia szerint ez a változat valamikor a La Tène C1b időszakban, a Kr. e. III. század utolsó évtizedeiben tűnhetett föl a Keltiké, a kelták lakta, szinte félkontinensnyi terület középső részein, úgy egy-két emberöltővel azután, hogy egyáltalán megkezdődött saját, hazai üveggyártásuk. A kengyelihez hasonló női karékszerek készítése-használata bizonyosan felölelte a La Tène C2 alperiódust (220-120 időszámításunkat megelőzően, egy kronológiai szisztémában), a Kr. e. II. század második felének közepéig-végéig tartó korszakot, mondhatni az oppidumok virágzásának kezdetét. Tehát jó egy évszázados vagy ráhagyással (pl. az oppidumok világa felé) annál is terjedelmesebb intervallumról van szó. A Kárpát-medencének a Dunától keletre eső felében karperec fragmentumom analógiáját legközelebb pl. hódmezővásárhelyi, mártélyi, váci pompás sírleletekben, sajópetri telepleletekben, távolabb Gomolava és Malomfalva településének emlékanyagában lelhettem föl. Mindeme adatok azt kell, hogy jelentsék: a Kiss-tanya melletti apró kelta faluhely, gazdaság az időszámításunk kezdetét megelőző II. évszázadban állhatott fenn, s ennél többet, ilyen jellegű leletanyagnál, nem is kívánhat és remélhet a kutató. Az üvegkarkötőnek a fentebbi sorokban említett, leegyszerűsítve kereskedelmi, illetőleg szélesebb értelemben külhoni vonatkozásáról csupán annyit, hogy (mivel a közép-dunai térségben markáns kelta üveggyártást eddig nem vagy alig-alig sikerült kimutatni, habár talán vannak erre utaló jelek, a Délnyugat-Felvidéken (Id. néhány sorral lejjebb is) kívül pl. Munkács mellett Gallishegy-Lovácska esetleg, méginkább azonban a - bár más népiségűnek, dáknak meghatározott - Nagyszőllős/Vinogradov környéki Alsóveresmart/Malaja Kopanya „BurgwaH"-jának üveggyártó műhelye) föltétlen a Duna-völgyre kell gondolnom, a Kisalföldtől kezdődően nyugat» 12 «