Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM kai voltak kénytelenek szembesülni. Ráadásul a fallal körülvett Paoking 80 ezres lakosságának közel 90%-a volt írástudatlan abban az időben, ezért teljesen az alapokról kellett kezdeni minden munkát. A mindenkori gyakorlatnak megfelelően a vallásos és a világi oktatás elválaszthatatlan módon kapcsolódik az egyház hitterjesztő tevékenységéhez, de a helyi sajátosságokat nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az oktatási intézmények létrehozásának módját mindenütt azonos elvekre alapozták. Olyan közösségek létrehozása volt a cél, amely „élővé" válva később maga fogja megteremteni és fenntartani saját környezetének térítői-karitatív feladatkörét. Ahol állandó pap működött, ott lehetőleg elemi iskolát is létrehoztak, a missziós kerületben pedig alsó fokú középiskolát vagy a helynökségekben esetleg kisszemináriumot is alapítottak. A létrehozott iskolarendszernek elsősorban a hit terjesztése és megőrzése terén volt kiemelt feladata, vagyis papok és laikus testvérek kinevelése volt a legfőbb cél. E program szerint a kínai társadalom egészének keresztény szellemű átformálása volt a távoli kívánalom, a vallásos és világi oktatásra vonatkozó elvekkel összhangban. A helyiek térítéséhez jól képzett keresztény vagy a keresztény értékeket jól ismerő, azt valló hallgatók kinevelésére volt szükség, akiket a helybéliek is könnyebben elfogadnak, és akik hosszú távon folytathatják az oktató munkát. 13 4 Alapvetően „európai szinten" értékelhető oktatási metodika és kapcsolódó iskolarendszer egyáltalán nem volt Kína tartományaiban, természetesen Hunanban sem. A húszas évek végéig ismeretlen fogalom volt az általános tankötelezettség, a vidéken élők zöme gyakorlatilag tehát sem írni, sem olvasni nem tudott. Általában az egész igazgatási rendszer az egyébként igencsak korrupt hivatalnokréteg munkáján alapult, akiknek állami képzése még a klasszikus konfuciánus tanítások szerint történt. A nankingi kormány 13 5 hatalomra kerülésével történt csak komolyabb javaslat bizonyos szintű iskolahálózat kialakítására. Kötelezővé tették a négyéves elemi oktatást, és elvileg minden faluban helyiséget kellett biztosítani a tanításhoz. A lányok viszont ebből a hivatalos alapképzésből teljesen kimaradtak, mivel állami hivatalokban egyáltalán nem dolgozhattak, életük a családi és a ház körüli tennivalókra korlátozódott, és a szülők inkább jobban szerették őket otthon látni. Tanulni csak a családon belül adódhatott módjuk. A színészek („csepűrágók"), a szolgai munkát végzők és a prostituáltak gyermekei sem kaphattak semmilyen képzést, az iskolai tantermek közelébe sem volt szabad menniük. Magánúton elvileg mindenki tanulhatott, ha az oktatás költségeit képes volt megfizetni, és a család tudta nélkülözni a kieső munkaerőt, de ez igen ritkán fordult elő. A földeken és a ház körül szükség volt minden munkás kézre, és a szülők nem engedték, nem engedhet134 A Szentszék az 1622-ben alapított Hitterjesztési Kongregáció alapítása óta ad ki rendszeres, az oktatással kapcsolatos irányelveket és utasításokat a missziós területekre (XV. Gergely: Inscrutabili, 1622). SZÁNTÓ Konrád 2004.178. 135 A kormányt az északi hadurakat leverő nyugatbarát és kommunista-ellenes Csang Kaj-sek alapította 1927-ben. ték meg gyerekeiknek, hogy rendszeresen eljárjanak otthonról óralátogatás címén. Amikor a misszionáriusok beköltöztek a kijelölt új központba, a templomon és a két oldalán épült rezidencián kívül egy kétszintes épületet is fenntartottak, benne a fiúk és a leányok számára kialakított 4-4 tantermes iskolával és azok mellékhelyiségeivel. Bár egy ideje üresen állt, viszonylag jól felszereltnek volt mondható. Mivel félő volt, hogy az üresen álló épületet lefoglalhatja a katonaság, ami a hadmozdulatok idején nem volt ritkaság, azonnal nekiláttak az iskola újbóli beindításához. Kérték a budapesti központot, hogy küldjön ki Paokingba néhány nővért, akik az oktatásban, a gyermekek és nők gondozásában is segíteni tudnak. 13 6 A kínai térítések kapcsán tehát kétféle alapelv érvényesült az egyház részéről: a „felülről történő" térítés és az „alulról való" építkezés. A modern missziós oktató tevékenység módjai közül a magyar ferencesek az utóbbihoz kívántak csatlakozni, és ennek figyelembe vételével dolgozták ki az alsó fokú iskolákban tanítandó alapvető ismeretek átadásának gyakorlatát. Úgy tartották, hogy csakis akkor lesz a környéken számottevő jövője a kereszténységnek, ha az új keresztények családtagjait és a fiatalokat is próbálják megszólítani. A korábbi évekből származó részleges „hitehagyás" 13 7 pótlására újraindították a hittanórákat, amelyhez a környékről toboroztak olyan nem keresztényeket, akiknek felesége egykori árvaházi gyermek, tehát megkeresztelt volt. Az oktatási feladatkör kialakításával pedig az volt a távolabbi cél, hogy az analfabétizmusból immáron kiemelt és művelt egyén biztosabb jövőt remélhessen, például mint helyi hivatali alkalmazott, mert a hivatalnokokat hagyományosan nagy becsben tartották. Egy helyben megtelepült apácarend pedig folyamatosan biztosíthatná a tanítói utánpótlást. 13 8 Mindenesetre egy-két éven belül már 300 növendék tanult az iskolában (bár csak 6 tanuló volt köztük keresztény), a kialakított kisszemináriumban is 18-20 növendék volt. Tehát a nem keresztények számára is nyitva állt az iskola, abban a reményben, hogy közülük idővel többen felveszik a kereszténységet a tanultak hatására. A nankingi központi kormány rendelete 13 9 kötelezően előírta a magániskolák állami elismertetését. Ennek pedig az volt a feltétele, hogy a hittan nem lehetett kötelező tantárgy. Általában a misszionáriusok nem zavartatták magukat, és a távoli falusi iskolákban zavartalanul folytatták az elemi írás-olvasás és katekézis tanítását. A nagyobb városokban lévő missziós iskolákat pedig szervezet és tanrend tekintetében úgy alakították át, hogy megfeleljen az állami elvárásoknak. Ha ezt nem tették volna meg, az állam nem állított volna ki a diákok számára 136 A tanítói feladatok mellett azért is volt szükség nővérekre, mert kínai szokás szerint nők ellátását, gyógyítását csak nők végezhették. 137 A misszió tanintézményeinek látogatását a helyiek azért kerülték, mert a környéket sújtó, szinte folyamatos kommunista zavargások erre semmilyen lehetőséget nem hagytak. 138 A Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregáció tagjai 1933. november 18-án érkeztek meg Paokingba, hogy segítsék az atyák munkáját. APAP 2005. 31-32. 139 VÁMOS Péter 2003. 202. » 124 «
