Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Régészet - Cseh János: Kelta megtelepedés régészeti emlékei Kengyel-Kiss-tanyánál (Adatok a la Téne világ üvegkarpereceinek és kaszakarikáinak ismeretéhez)

CSEH JÁNOS: KELTA MEGTELEPEDÉS RÉGÉSZETI EMLÉKEI KENGYEL-KISS-TANYÁNÁL cm magasságig menekedtek meg az elkopástól/-szántástól. A vízszintes padló kemény, taposástól tömörödött volt, melytől a töltelékföld könnyedén, határozottan vált el. Az összeszedett késő vaskori keramika egyértelműen megadta a korszakot. A padló preparálása karónyomokat, oszlophelyeket, gödröt hozott elő. Előbbiek az északi részen elszórtan és zártabb (féltucatnyi) csoportot alkotva helyezkedtek el, és kibontásukkal valóban ilyenek gyanánt kellett vennem őket (forma, mélység, méret). A két cölöphely közül az egyik a nyugat-keleti tengely vonalában kerek, max. 35 cm átmérőjű volt 15 cm-es mélységgel. A szerkezeti szempontból sarkalatos, lényegi oszlopbeásás - ezen a szinten már(?) kitüremkedve - a keleti oldalfal közepénél látott napvilágot. A kissé ovális, 40x30 cm nagyságú, közel 25 cm mély gödörben a sötétes, centrális elszíneződés, meglehet, a faoszlop halvány nyoma volt. Megemlítendő, hogy ettől a keleti oszloplyuktól nyugatra, három méter körüli távolsága (ahol már messze nem volt járószint) megfigyeltem további két ilyesféle jelenséget. Ezzel szemben - a profilrajzot szemügyre véve - biztosan az épületalaphoz tartozott az az ovális, 100x60 cm nagyságú, a megnyesett felülettől mérve több mint 40 cm mély, teknős fenekű gödör, amely a délkeleti sarokhoz simult. A házmaradvány föltárása rendjén 50 db archeológiai lelet jutott napfényre, 28 db cserép és 22 db más tárgy. Korongolt kerámia 6 db, kézzel formált pedig 22 db. Egy db kovapenge, 19 db zoológiai maradvány, 1 db agancs és 1 db halcsont (természetesen mutatóban) teszi teljessé ezt a leletblokkot. A korongolt táltöredék, mely két darabból összeállított, finom anyagával, szürkésbarna színárnyalatával, szép polírozásával a helyi kelta emlékanyag étkezésnél használt keramikájának része; különleges, sajátos D-szerű pereme, kvázi a szitulák szájkiképzésének átvitele, utánzása gyanánt tűnik föl. Átmérője legfelül cca. 26 cm, falvastagsága min. 0,2 cm. Törmelékes-szemcsés keverésű agyagból szabad kézzel készített edénycserép három akad, egy kérdéses. Barnás, füstös felületűek, emellett lecsiszolás/polírozás is megfigyelhető (kora vaskor?). Rendes hordó formájúak voltak. Az oldalfalakon a perem alatt ujjbenyomásos sor (Fingertupfenverzierung) és ovális bütyök mint plasztikus rátét található. Falvastagságuk 0,6-0,7 cm. A hosszúkás (5-ször közel 2,5 cm méretű - Schmalklinge/abschlag), igazi „őskori", alkalmasint a késői vaskorban fölszedett s talán használatban is volt kovapenge, kőeszköz, a szarvasagancs és a halszálka alkotja, a statisztikai összegzést ismételve, az egyéb leletek valóban szerénynek mondható együttesét. (20. kép 10-15; 21. kép 1; 24. kép 17; 25. kép 1-4) Szórvány A ásatás folyamán különböző helyekről a késő vaskori objektumok közeléből (például az F objektumból, a IV-V-VI. kutatóárokból vagy szelvényből és „abszolút", felszíni szórványként summa summarum 55 db leletet számláltam egybe, néhány kérdésesen idetartozóval természetesen. Ebből 49 a kerámia, 6 az egyéb - korongolt cserép 38 van, 11 pedig kézzel formált. A szántásrögök között talált tárgy az üvegkarperec fragmentuma. 2 db malomkő, 2 db kő, 1 salakrög esetleges. Rövid jellemzést adván, tényleg csak összehúzva karakterizálván ennek a leletegyüttesnek a keramikarészét megállapítható, hogy gyakorlatilag pontosan ugyanazok a csoportok rajzolódnak ki, mint az egyes objektumoknál. A duzzadt, gömbölyded peremű, kettős kónikus mélytálak fragmentumai között akad egy rekonstruálható, mely mellesleg kívül-belül polírozott - szájátmérője 25-26 cm. Ugyanígy „kiszerkeszthető" egy homorú, illetve talpgyűrűs aljrészlet, 5 cm-es diaméterrel (hasonló a C objektumból előkerült darabhoz). Fölvehettem egy töredéket, nyilván tálhoz tartozott, amely belső hullámvonalas besimított díszítésű (a harmadik gyanánt a lelőhelyen). Karakterisztikusak, tipikusak a különböző méretkategóriájú edényekre utaló grafittartalmú D-peremek és seprűs oldaldarabok. Bütykös fragmentum képviseli, jelen esetben kétségkívül, a La Tène durva kerámiát. (Szórvány kerámiáról lévén szó, meg kell említenem azt a kb. féltucatnyi, zömmel korongolt edényből kitört cserepet, amely a 2003. évi ásatás során az 1. gepida házhoz kapcsolódóan jött napfényre.) A végére maradt a kékes-lilás üvegkarperec, kisebb töredék (mérete: 2,6x1,7x0,6 cm). Hátoldala teljesen sima, előoldala keresztmetszetben három vagy más megközelítésben ötbordás tagolású. Széles középső zónája valójában - felülről tekintve kígyózó borda, plasztika háromszögekkel flankírozottan. Ezen és a szélső gerincecskéken ma már nehezen kivehető, töredezett, kopott, kiesett fehér inkrusztáció maradványai láthatóak (hullám vagy cikkcakk vonalban). A női ékszer karperec 7-8 cm átmérőjű lehetett annak idején. (Találási helyét viszonylag pontosan följegyeztem: a VI. szelvénytől/D objektumtól délre kb. 30-35 m-nyire hevert a szántás felszínén - időpont: szeptember 8.) (21. kép 2-22; 22. kép; 25. kép 5-17) Az üvegkarperec és a kaszakarika archeológiájához, történetéhez (26. kép: elterjedési térkép a Közép-Tisza-vidéken) A Közép-Tisza vidékéről (államigazgatási vonatkozásban Jász-Nagykun-Szolnok megyéből) gyűjtésemben tíz régészeti lelőhelyen fordul elő üveg- vagy lignit/szapropelit karperec, zömében azok fragmentuma csupán. Ezekből nyolc kelta település, kettő pedig sír (La Tène kori és avar temetkezés). A faluhelyeken, kistelepüléseken részint ún. zárt objektumokból, részint egyszerű szórvány emlékanyagból ismerem ezeket a karpereceket. A többé-kevésbé teljesnek tekinthető lista a következőképpen néz ki: 1. Alattyán, Túlát (1934): 205. avar sír (azaz szórvány, vagy másként „Altstück"). Haevernick 1960.131. (104.); Kovrig 1963. T. XVII. 12. és 25.; Karwowski 2004. 52. és 54. Abb. 13 1. »11