Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM még jobban hízelgett volna, de végül el kellett vetniük ezt az elképzelést. 5 0 A misszióvállalást az 1929. január 29-én megtartott kecskeméti kolostori gyűlés hagyta jóvá, egyúttal kihirdette, hogy a megbízott tartományfőnöknek az év nyarára el kell bírálnia a beérkezett kérvényeket és meghozni a személyi döntéseket. P. Schrotty Pál Rómában tartózkodó rendfőnök felkérését azután egyhangúan támogatva a vezetés eldöntötte, hogy először egykét „mindenre elszánt" papot küldenek ki, akiknek feladata lesz a terület feltérképezése, jelentések küldése és a misszió előkészítése, a földbérlésekkel, építkezésekkel járó feladatok intézése. Végül is két áldozópap, két papnövendék és négy laikus testvér kiválasztásáról egyeztek meg. Előny volt, ha esetleg többféle szakmával is rendelkeztek (ács, asztalos, kőműves, szakács, szabó), ugyanis tudásuk nélkülözhetetlen a misszióban. Közben három leendő missziós atya országjáró körútra indult, hogy a misszióalapítás feltételeit biztosító adományokat és pénzösszegeket összegyűjtse, amelyek legalább részben fedezni tudják a magyarországi missziótörténet egyik legmerészebb vállalkozását. Vetített képes előadásokon mutatták be a misszionáriusok életét, a búcsúünnepeken pedig gyűjtöttek. Az adakozók olyan ajándékokkal és szuvenírekkel 5 1 halmozták el a misszionáriusokat, amelyek kellő módon képviselhetik és óvják számukra a magyar nemzet eszményét az innen húszezer km-re lévő kínai mindennapokban. 1929. szeptember 21-én búcsúünnepséget tartottak a kiutazó ferencesek tiszteletére a Margit körúti plébánián az egyháztanács szervezésében. A budai Vigadóban tartott ünnepi műsort a Magyar Rádió is közvetítette. A másnap tartott templomi szentmisén pedig a testvérek átvették a pápai követtől (Msgr. Orsenigo Cesare) a hivatásukat jelző missziós keresztet. Ezzel kezdetét vehette az utazás Kínába, oda, ahonnan valamikor a magyarok ősei, a hunok is elindulhattak. Az év októberében már Rómában találjuk a barátokat, akik elkezdték a misszióra való felkészülést, és a térítőmunkához elengedhetetlen szaktudás elsajátítását. Ismerkedtek a kínai nyelvvel és a misszó körüli tennivalókkal. Közben megtekintették a zarándokhelyeket (Assisi), és egy pápai fogadás alkalmával a magukkal vitt magyar földet is megáldatták XI. Piusz pápával. 5 2 Október 26-án indultak útnak a Lloyd Triestino Viminale nevű hajóval Brindisiből (Olaszország, Puglia), PortSzaídba (Egyiptom), a Szuezi-csatorna, Sínai-hegy, Eritrea, Karachi (Pakisztán) és Szingapúr érintésével pedig december 7-én Sanghajban kötöttek ki. 5 3 Onnan két nap múlva a Jang50 Ugyanis abban az időben Mongóliát csak a transzszibériai vasútvonal felől lehetett megközelíteni, amelyre viszont a bolsevikok nem engedtek fel misszionáriusokat. Azonkívül nagyon gyéren lakott területnek számított (3 km 2-re jutott 1-2 lakos), de közrejátszottak a nyelvi nehézségek, az „áttekinthetetlennek tűnő" vallási hiedelmek sűrűje és az „egyházi struktúra hiánya". APAP 2005.15. 51 Pl. fényképezőgép, magyar zászlók, szőlőtőke, magyar nyereg, hímzések stb. 52 APAP 2005. 20. 53 A 42 napos hajóútról készített élménybeszámolót P. KÁROLYI Bernát 1942/a. ce folyón hajózva Hankouba (Hankow) érkeztek, ahol az ottani püspöki rezidencián már betekintést kaphattak a kínai hitterjesztés általános helyzetébe és a kommunisták által megkínzott misszionáriusok sorsába. „A hankoul püspöki rezidencia egyben a külső kerületekről érkező misszionáriusok pihenőhelye is volt, így már itt a magyarok elé tárulta kínai hitterjesztés általános helyzete. Többek ugyanis nemegyszer kényszerből érkeztek ide, miután különféle kommunista csapatok kirabolták, majd összekötözve, összeszurkálva engedték útjukra őket." s 4 A hankoui szemináriumban tett terepszemle után egy hoszszú, huszonnégy napos csónakút végén 1930. január 22-én érkeztek meg a missziós terület akkori központjába, Jungcsouba, ahol a tiroli prefektúra ideiglenes adminisztrátora fogadta őket. A vallástudományi 5 5 képzés A misszionáriusok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy előzetes tanulmányaik révén közelebb kerülhessenek a kínai kultúrához, valláshoz, a kínai néplélekhez. P. Damasceno Jesacher, 56 a tiroli rendház apostoli prefektusa, aki már harminc éve Kínában élt, óriási tapasztalatával jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a magyarok betekintést nyerhessenek az általános kínai világszemléletet elemeibe. A Rómában kapott nyelvi, egészségügyi és missziós kurzus elvégzése után tehát a helyszínen folytatták az atyák a felkészülést. A nélkülözhetetlen angol nyelv tanulását a másfél hónapos hajóút során is próbálták „szinten tartani" német és amerikai utastársaiktól. A ferences rend által 1837-ben felépített hankoui nemzetközi alapozó szemináriumból 5 7 néhány hét után indultak Jungcsouba, hogy a tiroli misszionáriusok módszereit közelebbről tanulmányozhassák. Ideiglenesen kaptak is egy üres missziós telepet a város közelében lévő Hsziang-folyó bal partján. A tízholdnyi földterület megműveléséhez szerszámokat, magyarországi szőlőtőkéket, gyógynövényeket, fűszereket is kértek, amelyeket a következő kiutazó misszionáriussal, P. Lombos Lászlóval 5 8 hozattak ki Kína földjére. Egy katekumen iskola létrehozását is tervbe vették, ahol 50-60 kí54 APAP 2005. 21. 55 E meghatározás használata a mai rendtörténészek számára is elfogadott, bár nem teljesen azonos a modern felekezetsemleges és szintetizáló diszciplínával. Itt elsősorban vallástörténet. APAP 2005.16. 56 P. Giovanni Damasceno Jesacher OFM (1880-1947), a tiroli (Ausztria) Szent Lipótról Nevezett Provincia tagja, már 1902-től Kínában dolgozott. Jesacher meglehetősen fura figurája volt a ferences missziótörténetnek. Utolsó évtizedeit hívei között, teljes magányban élte le, ősi kínai iratok fölött elmélkedve. A tiroli prefektus előadásai nagy hatással voltak P. Károlyi Bernát és rendtársai további munkájára. P. Károlyi itt kapta meg egy idős kínai pátertől új nevét is (Csia Lo-li = Víg kedélyű, szertartásokat kedvelő). APAP 2005. 21. 57 Hankouban volt a központi teológiai és papnevelő intézet. Az egyház itt egyesítette Hupej és Hunan missziós egyházmegyék teológiáit. P. Tyukodi Lucián is itt végezte hat éves bölcseleti és teológiai tanulmányait, majd lett az intézet vicerektora. P. KÁROLYI Bernát 1942/b. 15-16. 58 Lombos már Lengsujtanban tanulta a kínai nyelvet. A felkészítés helyszíne később áttevődött a pekingi („Pejping") ferences rendházba. APAP 2005. 100. » 112 «
