Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
PUSKÁS ZOLTÁN: SZOLNOKTÓL PAOKINGIG zárultak. A pápai utasítást követve a rendeknek sokáig semmilyen engedményt nem volt szabad tenniük a helyi rítusokkal kapcsolatban, és semmilyen integrációra vonatkozó kísérletet nem támogattak. A jezsuitákat pártoló kínai vezetés is ellenállt, így a kereszténység hanyatlásnak indult. Ezen a téren egészen a XX. századig, a missziók átértékeléséig, lényegi változás nem történt. A ferencesek a megújulás szellemében, már nem ítélték el olyan hevesen a jezsuiták módszereit, 2 6 mivel ők is buzgón tanulmányozták a kínai nyelvet és szokásokat már a múltban is, mert mindezek ismeretével valóban rokonszenvet válthattak ki a helybéliekben. Úgy tapasztalták, hogy a népi szólásokban és a közbeszédben is ismeretesek bizonyos fogalmak, amelyek a kínai katolicizmusban már régóta rögzült szavakkal összhangban, rokoníthatók a konfuciánus szent könyvek fogalmaival. Bár a kínai emberek ösztönösen ellenállnak mindennel szemben, ami nyugati, e kifejezések mégis rögzülni tudtak, és a határozott római döntések sem tudták már száműzni a vallási nyelvből ezeket a fogalmakat. A Kínába tartó magyar barátok feltett szándéka volt, hogy próbáljanak olyan lehetőséget találni a hithirdetésre, amely, meghaladva a jezsuiták akkomodációs módszerét is, sajátos módon lesz képes ötvözni a „magyar szellemiség" és a ferences lelkiség elemeit. Úgy vélték, hogy csak akkor lehetnek sikeresek, ha beilleszkednek a kínaiak közösségébe, megismerik, átveszik szokásaikat, megtanulják nyelvüket, de nem tagadtatják meg velük egyik napról a másikra őseik örökségét. A terv a kiutazás alatt ért benyomások hatására újabb és újabb megerősítést nyert. A hajóút egyik észak-afrikai (Massau) pihenője alkalmával a helyi olasz misszió templomában P. Károlyi Bernát így elmélkedik: „Kis néger ministráns szorgoskodott az oltár körül, gyertyát gyújtott s oly komolyan hajtott térdet valahányszor az oltár közepére ért, majd kezdetét vette az ájtatosság, - felváltva latin és olasz nyelven imádkoztak, - néhány apáca olaszul énekelt... Oly idegenül éreztük magunkat, - egyetlen egy olasz hölgy volt a templomban az apácákon és a páteren kívül, s ők olaszul imádkoznak és imádkoztatnak a négerekkel is. Istenem! menynyivel másképp szállna fel ennek a szegény népnek imája Istenhez, saját egyszerű nyelvén. - Különben általános hibája ez az olasz és francia misszióknak. - P. Apollinárral erősen megfogadtuk, hogy mi más módszert fogunk alkalmazni." 2 7 A „turáni szellem" befolyása A magyar ferencesek önálló misszióvállalása természetesen a katolikus egyház küldetéstudatát erősítette, de fontos és egyedi jellegzetességgel is gazdagodott, ami a kor nacionalista felbuzdulásához köthető. Ugyanis nem véletlen az, hogy Magyarországon miért éppen Trianon után lángolt fel annyira nagy hévvel a külmissziók utáni érdeklődés és miért éppen Kína felé. 26 A jezsuita módszer pápai eiítéitetéséért főleg a dominikánusok küzdöttek. THUN Albin 1997. 6. 27 P. KÁROLYI Bernát 1942/a. 21-22. Már az egészen korai magyar történetírás óta folyamatosan benne él a köztudatban az, hogy a magyarok keleti eredetűek, pontosabban a hunok leszármazottai és Attila utódai. A feudalizmus korában, amikor a rangot a származás alapján hierarchizálták, a krónikaírók előtt kettős feladat állt. 2 8 Bizonyítaniuk kellett, hogy a magyarság és az „isteni kegyelem" által uralkodó királyi család ősi leszármazású, ezenkívül bibliai eredetű. Valamilyen módon ugyanis igazolni kellett a történelmi folytonosságot és a jogot a Kárpát-medence elfoglalására. Ebben fontos szerep jutott a keleti eredetnek és a kereszténységnek egyaránt. Az úgynevezett „jogigazoló ideológiának" körülírását szolgálta a jól ismert csodaszarvas legenda vagy a fehér ló mondája, amely ugyanúgy részévé vált a magyarságtudatnak, mint Hunor és Magor bibliai története. A XIII. században hittérítő útra induló Julianus barát domonkos szerzetes el is indult a Magna Hungaria felé, és utazása során a Volga vidékén talált rá a magyarság egy keleten maradt csoportjára. Később Piano Carpini (Giovanni da Pian del Carpine) már Nagy-Magyarország helyét is pontosan meghatározta útleírásában, és Baskíriával azonosította. 2 9 Egyes nyugat-európai történészek pedig bizonyos kínai forrásokra támaszkodva, az európai hunokat egyenesen az ázsiai xiongnukkal (hsziongnu) azonosították. 30 Pray György jezsuita történészre nagy hatást tettek Deguignes következtetései, és azonnal el is fogadta elméletét. 3 1 A gondolatnak később számos követője akadt, kiknek számára a magyarok több ezer évet felölelő, nagy súlyú történelme a nemzeti önmeghatározás fontos elemét jelentette. A hatalmas hsziongnu birodalom mesés képzete indulatos módon söpört le minden más kritikai felvetést a témával kapcsolatban. Szinte csak olyan történeti munkák születtek, amelyek valamilyen módon bizonyítani tudták ezt az előfeltevést, és öregbíteni tudták a középkori krónikások dicső hagyományát. Míg nyugaton Attila hun királyt a barbár pusztítás szimbólumának tekintették (mind a mai napig), addig a magyarok számára a bátorság és a nagyság („Isten ostora") eszményképévé vált, erősítve egyúttal az ázsiai származás „tényét". A XIX. században fellépő modern identitástudat kialakulásához hozzátartozott már a különféle vallási és egyéb hagyományokból „összetákolt", tudományosított eredetmítosz és a küldetéstudatot erősítő és a sztereotípiákká sűrűsödő „nemzeti jelleg" (nemzetkarakterológia) hangsúlyozása. Bár a tudományos igényű eredetkutatások az összehasonlító nyelvészet, néprajz, antropológia, zoológia stb. eredményeit is próbálták igazolásként bevonni a koncepcióba, az újabb és újabb kutatási eredmények 3 2 inkább lerombolni látszottak a régi krónikák hitelét. Mivel a modern nemzettudat és a nacionalizmus legfontosabb 28 Lásd például P. Mester vagy Kézai Simon munkásságát. 29 GYÖRFFY György 1986.141. 30 Lásd a francia sinológus, Joseph Deguignes (1721-1800) munkáját: Histoire générale des Huns, des Turcs, des Mongols, et des autres Tartares occidentaux, 1756. („A hunok, a türkök, a mongolok és más nyugati tatárok általános története") című művét. VÁMOS Péter 2003. 56. 31 LISCHERONG Gáspár 1937. 42-43. 32 Lásd a nyelvészek között kialakult „ugor-török háborút". Összefoglalja: RÓNA-TAS András 1978. 432-434. » 109 «
