Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM éreztek arra, hogy a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás mennyire szükséges a hithirdetés és az elfogadás szempontjából. Matteo Ricci (1552-1610) híres jezsuita hittérítő módszere ezen a téren sokáig egyedülállónak számított. A módszer legfontosabb szempontjai: 1. a hagyományos kultúra megismerése 2. a keresztény tanítások kínai adaptálása (akkomodáció) A ferencesek (és a domonkosok is) az európai kulturális értékeket eleinte közvetlen, direkt módon akarták terjeszteni. Tartva a különböző vallási elemek összemosásának veszélyétől és sajátos vonásainak felhígulásától (szinkretizmus), nem tettek engedményeket az ősi „bálványimádó" szertartások irányában. Tehát ebben az időben még vallási türelmetlenségről beszélhetünk velük kapcsolatban, így sikereik is szerények maradtak. Sokáig a jezsuiták voltak azok, akik hajlandók voltak elsajátítani a kínai hagyománynak azokat a főleg konfuciánus részeit, amelyek nélkülözhetetlennek bizonyultak az írástudókkal való „párbeszéd" kapcsán. A társadalom patriarchális jellege számukra azt mutatta, hogy elsősorban a császárral és udvarával kell keresni a jó viszony lehetőségét, ezért főként az uralkodó környezetében és a magas rangú főtisztviselők között próbált a rend híveket szerezni. A közeledés e két alapelv figyelembevételével volt számukra elképzelhető. A japánoknál már bevált módszer alapján az úgynevezett „felülről induló" indirekt közelítést szorgalmazták, amely az „alulra való" haladás irányába mozog a társadalmi hierarchiában. A nép pedig követni fogja a magasabb kasztok példáját, és hogy jóindulatukat megnyerjék, engedelmeskednek a hittérítőknek is. A missziósok úgy vélték, hogy a kínaiaktól sem idegen az „igaz Isten" {Tien) gondolata, amiből arra következtettek, hogy a helyiek is megkapták az isteni kinyilatkoztatás kegyelmét „kezdetleges" fokon. 1 9 Hamarosan a két tábor elitje egyaránt úgy vélte, hogy a másik fél elvileg tökéletesen alkalmas arra, hogy az újonnan megismert vallásba akár áttérhessen. A konfuciánusok szerint a keresztények könnyen elsajátíthatnák a konfuciánus tanítások erkölcsi követelményeit, ha éppen hajlandóak lennének feladni az egyistenhitet. A keresztények pedig úgy vélték, hogy a kínai hivatalnokok is könnyen be tudnák fogadni a keresztény tanokat, amihez „minden adottságuk" adva van. A Kínáért lelkesedő filozófus, Leibniz is állította (Novissima Sinica, 1699), hogy a kereszténység és a konfucianizmus megértése egyik fél számára sem lehetetlen, mivel „ugyanannak az isteni igazságnak" egymástól távol eső és sajátos megnyilvánulásairól van szó. 2 0 Riccinek végül sikerült három kínai herce19 Az európai misszionáriusok a keresztény fogalmakra a kínai filozófiai irodalomból kerestek behelyettesíthető neveket, amelyeket a földművestől a császárig mindenki ismert, pl.: a „sarkcsillagon trónoló" Magasságos Úr=Sangti, Ég=Tien, Ég \lra=Tiencsu, Templom, az Ég Urának hajléka= Tiencsutang. Az évezredes Sangti nevet eredetileg az „Istenek és Emberek Ura" kifejezésére használták. Tőle származtak a fejedelmek is, ő parancsolt a Szél, a Mennydörgés, az Eső és a Felhő szellemének, és ő vezette győzelemre a katonákat. „Legfelsőbb istenség" és „Ősatya". Bővebben, VASZILJEV, L. Sz. 1977. 45-48. és MASPERO, Henri 1978.141142. 20 BITTERLI, Urs 1982. 78-79. get és több mandarint is megkeresztelnie, ezzel a keresztény hittérítés számára reményteljes kilátások nyíltak. 1616-ban már háromszáz templom volt a Birodalomban és közel húszezer katolikus. 2 1 A középkori misszionáriusok úgy interpretálták a kereszténységet, mint egyedül érvényes és egyetemes tanítást, Európa pedig a legtökéletesebb államközösség, ahol a „régi királyok törvényei" 2 2 szerint kormányzott országokat a kormányzati elit és az emberi erény tartja össze. A legmagasabb szinten a papság áll, akik felelősek a fennálló rendszer stabilitásáért, a rendért és a rászorulók felemeléséért. A konfuciánus irodalomból átvett kifejezésekkel átszőtt keresztény fogalmak megalkotásával igyekeztek könnyebben elérhetővé tenni a társadalom felső rétegeit. Bár a konfuciánus hagyomány legfelsőbb lénye (Magasságos Úr) nem azonosítható a zsidó-keresztény hagyomány Teremtő Lírával, a jezsuiták mégis kiolvashatónak vélték a kínai klasszikusok műveiből a keresztény tanítások misztériumát. Ricci szerint a korai, buddhizmustól nem befolyásolt konfuciánus szövegek a keresztény értelemben vett Isten és a halál utáni élet analóg fogalmait használják (Sangti), ha nem is egyenlő szinten. 2 3 A jezsuiták tulajdonképpen nem is tettek mást, minthogy a konfuciánus szövegeket keresztény nézőpontból próbálták kommentálni, mint annak betetőzését. A fogalmak körül felmerülő esetleges zavarokat magyarázataikban „simán" átértelmezték, hasonlóvá téve a kereszténység tanításaihoz. Hasonlóan sommás elképzelések visszafelé is megjelentek, mert például Jézust azért is tudták könnyen elfogadni a kínaiak Isten fiaként, mert mindkettőjük családneve a „Je". Tehát egyszerű a logika, Je Szu (Jézus) és Je Ho-hua (Jehova) rokonok, mivel azonos a családnevük. Az azonos családnevű emberek pedig Kínában rokonoknak számítanak, és kizárólag egymás között házasodnak. 2 4 A keresztények általában nehezen tudták értelmezni azt a tényt, hogy a kínaiak nem feltétlenül egyfajta vallási rendszert vallanak, hanem az általuk ismert más rendszerekből céljuk szerint válogatnak. A kereszténységet sokan jóformán csak egy szektának tekintették, ahol Buddha, Konfuciusz és Laoce alakjai mellé még a vidékenként változó helyi istenségek és védőszellemek is könnyedén a kultusz részeivé lettek. Mindenesetre ez az elképzelés magában hordozta annak a veszélyét, hogy a misszionáriusok szándéka ellenére a kínaiak a keresztény fogalmak helyett valami egészen mást értenek az adott kifejezés alatt. Ricci 1603-tól engedélyezte a templomokban is a konfuciánus tiszteletadást és az ősök kultuszát. Azonban európai bírálói szemére vetették, hogy túlságosan is vonzódik a konfuciánus eszmék iránt, ami háttérbe szorítja hittérítői megbízatását. 2 5 A kibontakozó „rítusvita" eredményeként a rendet feloszlatták (1774), és a „párbeszéd" lehetőségei jó időre le21 TUNG-SUNG, Chao 1944.10. 22 Matteo Ricci kifejezése. VÁMOS Péter 2003. 24. 23 KÜNG, Hans-CHING, Julia 2000. 259. 24 VASZILJEV, L. Sz. 1977. 75. A Konfuciusz és Jézus tanítása közötti hasonlóságokat elemzi KÜNG, Hans-CHING, Julia 2000.125-134. 25 BITTERLI, Urs 1982. 74-75. » 108 «
