Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó G. László: Maximus Thrax és a senatus
Tisicum XVIII. Szabó G. László Maximinus Thrax és a senatus Maximinus Thraxot szokás elsőnek tartani a katonacsászárok sorában, hiszen a hadsereg által a közlegénységből emelkedett fel és nyerte el a császári bíbort. Tulajdonképpen pont ez volt az a körülmény, amely a vesztét is okozta. Trónra lépésébe semmilyen beleszólása nem volt a senatusnak, csak a kész helyzetre reagálhatott, és utólag volt kénytelen megadni neki a szokásos császári címeket. Ez természetesen megalapozta a Maximinus uralkodása alatt mindvégig fennálló ellenséges viszonyt a senatus és a császár között. Maximinus alacsony származását valamennyi forrás hangsúlyozza.1 Héródianosz csak alacsony származásról ír és arról, hogy Maximinus eredetileg a thrák hegyekben pásztorkodott. A História Augusta szerint viszont gót apától és alán anyától származott, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi adat nem helytálló. A katonai pályafutását Septimius Severus uralkodása alatt kezdte meg, és kimagasló testi erejének köszönhetően gyorsan jutott egyre feljebb a katonai ranglétrán. Caracalla idejében sokáig centurio volt,2 majd Elagabalus alatt katonai tribunus lett.3 232-ben egy légió felett parancsnokolt Egyiptomban, majd a visszafoglalt Mesopotamia provincia helytartója lett.4 Severus Alexander germán hadjáratában pedig az újoncokból álló haderőket vezette.5 Valószínűleg részt vett Severus Alexander és lulia Mammea meggyilkolásában, ami után a katonák választották császárrá. A senatus nyilvánvalóan nem nézte jó szemmel a szemükben teljesen nemtelen barbár császárrá választását, de mivel ő parancsnokolt az egész germaniai hadsereg felett, a senatus 235. március 25-én elismerte és megadta neki a szokásos császári címeket. A források külön kiemelik, hogy Maximinus tudatában volt alacsony származásának és a senatus ellenszenvének is. Mind Héródianosz, mind a História Augusta egyértelműen a kezdetektől fogva a senatus ellenségének állítja be a thrák 1 Hér. VII. 1.2., SHA. Maximini Duo. I. 2 SHA. Maximini Duo. IV. 3 SHA. Maximini Duo V. 4 Grant 129p. 5 SHA Maximini Duo V.-VI. császárt. Héródianosz szerint: „tudatában volt az iránta való ellenszenvnek, mivel elsőként töltött be egy ilyen, igen alacsony származású ember ilyen magas posztot.”6 Illetve azt írja, hogy a Magnus-féle felkeléshez a senatusnak is köze volt.7 A Héródianoszra támaszkodó História Augusta is ugyanígy festi le a senatus és a császár viszonyát. A senatus Maximinus iránti ellenszenve teljesen egyértelmű. Ezt nemcsak a források bizonyítják, hanem az a tény is, hogy Maximinus ellen négy ellencsászárt is kiállítottak. A két Gordianus, Balbinus illetve Maximus egyértelműen a senatus emberei voltak, olyanok, akik a testület irányítása alatt álltak, annak tagjai voltak, és annak érdekeit képviselték.8 Maximinus hatalmának megdöntésétől a senatus régi hatalmának visszaállítását remélhette. A Maximinus iránti ellenszenvnek oka tehát nem elsősorban annak alacsony származása volt. Maximinus senatus iránti ellenszenve azonban első közelítésből nem teljesen egyértelmű. A germán hadjárathoz kapcsolódó széles körű propaganda véleményem szerint a senatus elismeréséért folytatott próbálkozás volt. Maximinus a hatalom megszerzése után legfontosabb feladatának a germán hadjáratot tartotta. A két forrás nem túl részletesen, de megemlékezik ennek eseményeiről. Ezek szerint Maximinus átkelt a Rajnán, mélyen benyomult a germán területekre, és ott fényes győzelmet aratott. Sajnos egyik forrás sem nevezi meg pontosan azokat a germán törzseket, akik ellen harcolt, illetve a pontos helyről sem tesznek említést, csak annyit ír, hogy Maximinus átkelt a Rajnán.9 A germán hadjárat helyszínét eléggé nehéz lokalizálni, bár vannak olyan feltételezések is, mely szerint raetiai területeken zajlottak ezek az ütközetek, Lippold azonban legvalószínűbbnek a mai Baden-Württenberg területét tartja.10 Héródianosz és a História Augusta szerint ez a hadjárat még 235 folyamán zajlott, ami után Maximinus Sirmiumba 6 Hér. VII. 1.1 7 Hér. VII. 1.4. 8 Gordianus majd 80 éves volt császárrá választásakor, és Africa provincia proconsuli tisztségét töltötte be. Egyértelműen a senatus embere volt és annak befolyása alatt állt, ahogyan ezt a História Augusta is kiemeli. Balbinus és Maximus pedig a senatus tagjai voltak, és a két Gordianus halálát követően választotta meg őket a senatus császárrá, így nyilvánvalóan a testület érdekeit képviselték. III. Gordianus, aki császárrá választásakor még gyermek volt, csupán a neve miatt kapta meg a császári bíbort. Gyermekként természetesen a senatusnak hatalmas befolyása volt fölötte. 9 SHA Maximini Duo. XII. 10 Lippold 237 p. 90
