Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette VIII. A Szolnoki Művésztelep 1949–1950
Tisicum XVIII. Chiovini Ferenc: Lovaskocsik (Vázlat) (1950) kajánál, „Az újságolvasó traktoristá”-nál és az „Éltanuló"- náf”m Mely közléshez tegyük még hozzá, hogy Sztahanovista kovács (=Kovács sztahanovista) képével ő is szerepelt az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon.69 69 70 Az 1950. augusztus 20-i nagy, országos seregszemlére készült Patáj Mihály (=Patay Mihály) is. Róla a szolnoki lap munkatársa azt veti papírra, hogy „...fametszetekkel szerepelt a (szolnoki) kiállításon. Patay a fa anyagszerűsége következtében kevés eszközzel, a csak fekete és fehér ellentéteinek vonal-és folthatásaival, mégis szerencsésen ábrázolja a dolgozó paraszt életét. A munka lendülete önti el az „Aratás az Alföldön" és a „Cséplés” című metszeteit. „Az újjáépített szolnoki Tisza- híd", két tanulmány fej - „Új gazda”, „Parasztember” - amiket még tőle láttunk.”7' A háború előtti és utáni időszak közötti folyamatosságot jelentő Chiovini Ferenc ebben az időben inkább közéleti, mint művészeti tevékenységet folytat. Megyei újjáépítési biztosként a művésztelep működőképessé tételén munkálkodik botcsinálta hivatalnokként, újságíróként, kezdő közéleti aktivistaként. így művészi munkára alig futja idejéből. Monográfiája, életmű katalógusainak tanulsága szerint még rajzokat, vázlatokat is csak szerény számban készít, jelenlétét a művészeti közéletben azonban ő is jelzi. Hiszen nemcsak készül az I. Magyar Képzőművészeti kiállításra, de egy festményét (Hazafelé) ki is állítja.72 73 A műcsarnoki kiállításra készülődve a szolnoki megyeházán ő is közszemlére teszi néhány alkotását, melyeknek alapján a recenzens úgy jellemezi a művészt: „...Chiovini Ferenc, az alföldi táj és a falusi élet festője. Képein meglátszik, hogy a dolgozó nép hatalmas alkotó munkájával való kapcsolat nála nem olyan erős, mint társainál...’’73 * Fia az országos fórumok híradásait követjük, világosan kiderül, hogy az új, szocializmust építő hatalom kulturális téren is mindenre kiterjesztette diktatórikus befolyását. A nagy lépcsőt meglépték: megkérdőjelezhetetlen egyedirányító pozícióba kerültek, s mindenkitől elvárták, megkövetelték a lelkes ovációt. Vagy ha az nem ment, a beletörődő alázatos főhajtást. Képzőművészeti téren ezt a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás esztendőt záró katalógusának előszava mindenki számára világosan tudtul is adta. „A magyar képzőművészek egy esztendőn át végzett munkájának eredménye most kerül a közönség szeme elé. Tavaly, amikor képzőművészeink az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást rendezték, akkor a közönségnek, a magyar dolgozó népnek kevés elképzelése volt a képzőművészeti életről, hiszen a fordulat éve után (1947 69 Szolnoki festőink a haladó művészet útján. In: Szolnok Megyei Néplap II/32. (1950. augusztus 5.) 4. 70 KATALÓGUS I. Festmények: 24. kép. 71 Szolnoki festőink a haladó művészet útján. In: Szolnok Megyei Néplap II/32. (1950. augusztus 5.) 4. 72 KATALÓGUS I. Festmények: 28. kép 73 Szolnoki festőink a haladó művészet útján. In: Szolnok Megyei Néplap II/32. (1950. augusztus 5.) 4. 628 Chiovini Ferenc: Cséplés (1949)
