Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette VIII. A Szolnoki Művésztelep 1949–1950
Irodalom- és művészettörténet megfeszített munkával festettem és nem hiába.- A díjnyertes művemhez az ötletet öcsém hazatérése a Szovjetunióból szolgáltatta, ahol mint ösztöndíjas tanul. Az első ötlet megszületése után szívós, kemény munka következett. Pl. sok-sok fáradtságba került a megfelelő modellek felkutatása és sokszor volt bizony úgy, hogy 1-2 heti munka hiábavaló volt, mert a modell arca nem volt megfelelő, amit csak akkor látott az ember, amikor már teljesen megfestette. Ilyenkor más modellt kellett keresni.- Melyik festményét tartja az elvtárs legjobbnak a három kiállított mű közül? - tesszük fel a kérdést.- Saját magam is a „Mit láttam a Szovjetunióban” c. képet tartom a legjobbnak. Témája a legidőszerűbb, megfestése a legérettebb. Nem hiába írtak már annyit erről a képről a fővárosi lapok és nem hiába küldték ki a fényképét a Szovjetunióba. Természetesen a nyugati burzsoáművészet hívei, a formalisták, a reakciósok úgy szóban, mint írásban szervezetten támadják műveimet, de őszintén mondom, ennek nagyon örülök, kétségbe lennék esve, ha nem így lenne.- Mik a tervei a jövőre nézve?- A kitüntetés máris újabb művek létrehozására serkent, nagy vágyam van festeni szebb, tökéletesebb alkotásokat, mint amilyeneket kiállítottam. Befejezésül megkérdezzük a művész elvtárstól: Hogyan tudja összeegyeztetni az iskolai munkát és a művészetet, van ideje elég a festésre, hiszen a kiállított három kép megfestése valószínűleg sok időt vett igénybe? Elgondolkozva felelt kérdésünkre Benedek elvtárs:- Bizony más irányú munka a tanítás és a művészet és mégis, miként a tények mutatják, a tanítás mellett festeni is lehet, pedig sok más társadalmi munkát is végzek. Természetesen sok függ feletteseim megértésétől, akik segítségemre vannak, hogy alkothassak a tanítás mellett és ezzel is építhessem a mi szép, szocialista életünket és részt vegyek abban a békeharcban, ami az egész világon folyik,”64 S bár kisebb-nagyobb mértékben a többi szolnoki művész is ebbe a Benedek megtestesítette, hatalom igényelte irányba fordult, egyedül Benedekre irányult a rivaldafény. Pedig ők is igyekeztek! Rögtön az esztendő elején a köztudottan zenekedvelő Ba- ranyó nemcsak lelkes cikket, zene- és tánckritikát jelentetett meg a helyi lapban a Szovjetunió Légi hadereje Ének- és Táncegyüttese szolnoki „fergeteges” sikerű színházbeli előadásáról, de lendületes tusrajzát is mellékelte, melyen egy ukrán népitánc-jelenet egyik mozzanatát örökítette meg.65 A megyeházán kiállított munkái kapcsán pedig ezt nyilatkozta a Néplap munkatársának: „...A kezdeti festői nehézségeket leküzdve, a magyar haladó hagyományokra és a szovjet festők példájára támaszkodva a szocialista realizmus útján indultam el. Legfőbb törekvésem, hogy a témát és a festői- séget harmóniába hozzam, mert „nincs nagyszerű forma nagyszerű tartalom nélkül”. Amely gesztusok megtétele után nem csoda, hogy az egyébként nem szakértő lapmunkatárs azt a kedvező képet rajzolja meg róla, hogy „...Baranyó Ferenc (=Sándor) fiatalember, a szolnoki parasztság festője, ezeknek az életét kívánja a valósághoz hűen ábrázolni. A „Cséplőgép” a cséplés etetési menetét örökíti meg, a veszélyes munka kiszámított mozdulatait a dobba igazított megoldott kéve élénk sárga búzájával. „Az új termés megtekintése” a széltében elnyúló hatalmas búzatáblájával, érdekes fény-árnyék hatással, paraszt alakjaival kissé sötét tónusa mellett is örömöt, megelégedést, a földön, időjáráson aratott győzelmet hirdeti..."66 S ezek után cseppet sem meglepő, hogy mikor Szolnok megyében is megalakul a művészeti dolgozók egységes szakszervezete, a vezetőség tagjai között Benedek Jenő festőművész mellett Baranyó Sándort is ott találjuk.67 68 Botos Péter (=Sándor) szolnoki művészt, akiről az országos pedagógus képzőművészeti kiállítás kapcsán Almaszedő lány című festményét véleményezve Székely Zoltán azt írta a Szabad Művészetben, hogy azon „...néhány hatásos, de elnagyolt részlet mellett üres felületek tátonganak...”,™ a helyi sajtó azért dicséri, mert „Botos Péter (=Sándor) szolnoki művész „Sztahanovista kovács’’-a az örömmel és az odaadó figyelemmel munkáját végző munkás jól sikerült megjelenítése. Botos nagyon kedveli a fekete, sötétzöld, barna színek egybeolvadó sötét tónusát, melyből csak az arcok és kezek vörös foltja villan elő. „Almahámozó parasztlány”-a (=„AI- maszedő lány”) gyengébben sikerült többi bemutatott mun64 Beszélgetés Benedek Jenő Munkácsy-díjas szolnoki festőművésszel. In: Szolnok Megyei Néplap li/37. (1950. szeptember 9.) 4. 65 (Baranyó) 1950. 2. 66 Szolnoki festőink a haladó művészet útján. In: Szolnok Megyei Néplap II/32. (1950. augusztus 5.) 4. 67 Megalakult a művészeti dolgozók egységes szakszervezete. In: Szolnok Megyei Néplap II/34. (1950. augusztus 19.) 4. 68 (székely) 1950/a. 232. 627
