Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette VIII. A Szolnoki Művésztelep 1949–1950
Irodalom- és művészettörténet Uj - először-az, hogy képzőművészeink témában az új élet, az új valóság, az új ember felé fordulnak vagy kezdenek fordulni. Megjelentek a vásznon, a szobrokon a dolgozó ember, épülő szocializmusunk új típusai, a sztahanovista, a traktoros, a pártmunkás, a honvéd, a feltörekvő nő, az új szocialista ifjúság. A dolgozó ember téma volt régi képzőművészetünkben is, de inkább csak mint a más javára végzett nehéz testi munka járuléka, mint a munkában szenvedő ember. Most először jelenik meg alkotó emberként, aki önmagáért és a közösségért dolgozik. Nem állítom, hogy az új dolgozó ember ábrázolásának művészi feladatát képzőművészeink már teljesen megoldották. De elmondhatjuk, hogy elkezdtek küzdeni ennek a feladatnak a megoldásával. Új ezen a kiállításon-másodszor-, hogy képzőművészeink zöme a közérthető művészi kifejezésmód felé fordult, ami egyben azt is jelenti, hogy megértette a néphez fordulás feladatát és kötelességét. Új ezen a kiállításon - harmadszor -, hogy fiatal, friss tehetségek bukkantak fel, szinte az ismeretlenségből, a nép sűrűjéből. Üdvözöljük őket, és ígérjük, hogy minden erőnkkel támogatni fogjuk további fejlődésüket és teljes kibontakozásukat. Új szocialista kultúránk egészséges fejlődése effajta vérfelfrissülés nélkül, új tehetségek felbukkanása és megsegítése nélkül lehetetlen. Új a kiállításon - negyedszer -, hogy régi, érett, nagy tehetségű művészek jelentős része komolyan fáradozik azon, hogy ábrázolásban, formában, kifejezésben közeledjék a realizmushoz, tehát hozzánk, a néphez. Mi örömmel üdvözölünk minden lépést ebben az irányban, még ha ez a közeledés a realizmushoz nem is jelenti egyben és azonnal egész művészi világnézetük, tematikájuk, eszméik átalakulását a szocialista realizmus jegyében. Mi nem vagyunk türelmetlenek, mert hisszük, hogy tehetséges művészek, ha valóban komolyan veszik saját alkotó munkájukat, végső soron nem zárkózhatnak el annak az új életnek a hatása alól, amely körülöttük alakul ki. Végül pedig: új ezen a kiállításon az, hogy az új feladatokkal való birkózás jegyében felbomlóban vannak a magyar képzőművészet régi, egymással szembenálló, megkövesedett csoportjai, amelyek sokszor inkább klikkek voltak, mint valódi stílusirányzatok. Persze, látni még sok kiállított művön, ki tartozott a Műcsarnokhoz, ki a Gresham-csoport- hoz, ki a neoklasszicistákhoz, ki a szocialista csoporthoz, az expresszionistákhoz vagy az absztraktokhoz. De azt is látni, hogy ezek a csoportok idejüket múlták, hogy a régi képzőművészeti csoportok egészséges és tehetséges elemei közös platformra lelnek azoknak az új képzőművészeti feladatoknak megoldása közben, amelyeket az új élet vet fel. És miközben valamennyi csoport egészséges elemei az új feladatok megoldásáért való küzdelemben közelednek egymáshoz, kiderül az is, hogy a fejlődés a szocialista realizmushoz csak a régi művészi csoportokat és klikkeket teszi feleslegessé, de korántsem szünteti meg a stílusirányok és egyéni tehetségek gazdag változatosságát. Persze e kiállítás eredményei nem jelentik, hogy képzőművészetünkben már minden rendben van.”38 Az alkalmazott módszerek sikeresek voltak. Még a legvisz- szafogottabbakkal, legkitartóbbakkal, leginkább kívülállókkal szemben is. Szinte észre sem vették, hogyan kényszerültek rá egy-egy - később már szégyenlett, felejteni, emlékét is kitörölni akaró - lépés megtételére. A képzőművészet terén elért korábbi eredményeik alapján az élgárdát jelentők ugyanis pozíciókban lévén, nem vonhatták ki magukat a hatalom szervezte, propagandisztikus célokat szolgáló, nyilvánosság előtti rendezvényekből. Hiszen az új kormányzatnak kvalitásokra is szüksége volt politikai irányvonala művészetekkel történő megtámogatásához. Azokat, akiknek fiatalkori munkásságuk idején a korábbi, szerintük megújítandó, mert megkövesedett állapotok elleni Berény Róbert: Majális (1950) Szónyi István: Krumpliszedők 38 ÚJ MAGYAR... é. n. 3-4. 621
