Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Bistey András: Egy szolnoki prózaíró a XX. század közepéről
Tisicum XVIII. Több írásnak is témája a téli estéken az iskolában rendezett népművelő előadás, illetve háztartási, főző-, varrótanfolyam, vagy éppen színjátszó kör szervezése (Ősz utolján, Tanyai háztartási tanfolyam, János vitéz a Sóhajtó-dűlőn, Népművelés a pusztaságban, Főpróba a tanyán). Ezek az írások művészi szempontból eltérő színvonalúak, egy részük nem is elbeszélés, inkább publicisztika vagy riport, vagy ezek elemei keverednek a szépirodalmi jellegű ábrázolással. Olykor egy-egy publicisztikai jellegű okfejtést mintegy bizonyít epikus elemek beiktatásával, vagy fordítva: az elbeszélésnek induló írás a konklúzió levonásával mint publicisztika fejeződik be. Egyértelműen riport például a Népművelési munka a puszta szélén című írás, amelyben a szerző maga is megjelenik: vonaton találkozik egy vándoriskola tanítónőjével, aki mesél neki a gondjairól, tapasztalatairól. Más írások inkább a publicisztika körébe tartoznak. A Szereti-e a pusztai nép a verseket konklúziója, hogy a pusztai nép azért nem szereti a verseket, mert az igazi versek el sem jutnak hozzá. Ami eljut, a kalendáriumban és a „vándor népköltők” maguk árusította versesfüzeteiben, az többnyire értéktelen. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik a Mit olvas a falu és a tanya?, illetve A festőművészet és a tanyai ember. Ez utóbbiban leírja, hogy a falra a szentképek mellett legföljebb csak búcsúban vásárolt olcsó giccseket kiakasztó tanyasiaknak értékes festmények reprodukcióit mutatják meg, és kérik a véleményüket a képekről. Gyomai György szinte minden írásának hőse tanyasi tanító, tanítónő, illetve tanyákon élő parasztember. A Virrad a tanyán szereplői önzetlen, munkájukat hivatásként végző pedagógusok és egyúttal önkéntes, lelkes népművelők, a tanyasiak pedig szinte kivétel nélkül szépre-jóra vágyó, tiszta lelkű emberek. Önzés, rosszindulat alig, legföljebb olykor valami gyermekien naiv kópéság bukkan föl az elbeszélésekben. Ez nem Móricz feszültségektől, fojtott indulatoktól remegő vagy (ön)pusztító tanyasi-falusi világa, hanem például a Gárdonyié, igaz, nem a Göre Gábor-történeteké, inkább Az én falum idilljeié. A szemlélet, a látásmód és a stílus a kötet szépirodalmi igényű írásaiban harmonikus egységet alkot. A stílus ott válik disszonánssá, ahol az író mindenképpen eredetiségre törekszik. Míg szereplői többnyire a falusi-tanyasi emberek minden cicomától mentes nyelvét beszélik, amelyet Gyomainak volt alkalma megtanulni, amikor a szerző maga szólal meg, néha népieskedő nyelvi cikornyákba téved, mint például A tanyai nép történelmi tudata című, egyébként érdekes írásban, amelyben riportszerűen azt mutatja be, hogy mit tud a falvak-tanyák népe a saját múltjáról. Értékes irodalmat a falunak és a tanyának Szó volt róla, hogy Gyomai György több írásában is foglalkozott azzal, hogy milyen könyvek jutnak el a falusi-tanyasi néphez. Következtetései általában lesújtóak: „műveiket” olcsó füzetekben búcsúkban árusító vándorpoéták, a legsilányabb filléres detektívregényeket a falvakba és a tanyákra autók csomagtartójából rendszeresen árusító és kölcsönző „könyvterjesztők” látják el az olvasni vágyó embereket romlott szellemi táplálékkal. Gyomai azonban nem marad meg a tény föltárásánál és a helytelenítésnél. Mivel a falun és tanyán lakó emberek akkor sem nem tudnák megvenni a klasszikus és értékes kortárs irodalom drága kötetekben megjelent remekeit, ha hozzáférhetnének, tehát elképzelése szerint az olcsó, füzetes regények sorozataiban kell értékes irodalmat adni az olvasóknak. Ilyen témájú írásaiból egy Olcsó Könyvtár-féle sorozat igénye bontakozik ki, olyan sorozaté, amely két évtizeddel később két-három fagylalt áráért valóban eljuttatta több tízezer példányban a magyar és a világirodalom remekeit az ország legeldugottabb zugaiba is. Elképzeléseinek gyakorlati megvalósítása érdekében írhatta Vasárnap délutáns című regényét, amely 20 filléres áron jelent meg még a második világháború előtt vagy alatt. Ezt a mindössze 32 oldalas kisregényt azzal is közelebb óhajtotta vinni az olvasókhoz, hogy tanyasi emberekről szól, olvasói tehát bizonyos értelemben a saját világukra ismerhettek benne. A történet egyszerű, egy harmincnyolc éves korában özvegyen maradt háromgyerekes parasztember, Csutkás Pista újra megnősítését mondja el. A regény késleltetett expozícióval kezdődik, két házasságszerző asszony, Kása Polla és Rébik Panna kocsin megy a kiszemelt lány szüleinek tanyájába. Be akarják jelenteni Csutkás Pista ama szándékát, hogy elvenné az egyébként a tanyák világában már öregecskének számító, 19 éves Tompa Borist, akit a szülei mindenképpen szeretnének férjhez adni, nehogy szégyenszemre vénlány maradjon. Az előzményeket a kocsin Kása Polla visszaemlékezéséből tudjuk meg. Gondot csupán az okoz, hogy Kása Polla attól fél, Tompa Boris szülei öregnek találják a harmincnyolc éves férjjelöltet, és a három gyerek sem lesz ínyükre, ezért elhíreszteli, hogy Boris egy hatvanéves öregemberhez megy feleségül. Ez nagy szenzáció a tanyákon, mindenki faggatja az egyre ingerültebb anyósjelöltet, hogy ki az illető. Mérgében elhatározza, hogy odaadja a lányát az első kérőnek, aki legalább nem hatvanéves. így is történik: amikor megtudja, hogy a jövendőbeli vő csak harmincnyolc, örömmel beleegyezik a házasságba, Kása Polla pedig megkapja a sikeres házasság- közvetítésért neki ígért süldőt. A nem túl nagy igényű írás értéke a jól megformált, humoros alakok sora és az ízes, néhol Jókai hatását tükröző nyelv. 8 GYOMAY György é.n. (2)
