Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Szent kötelesség. Úrnapja a Buda környéki német településeken
Néprajz A Fő téri oltár Pomázon 2008-ban (Sz. Tóth Juciit felvétele) Az úrnapi oltár Pomázon 1981-ben (Molnár Géza felvétele) Sátorváz vasból, Piliscsaba (Sz. Tóth Judit felvétele) napi oltárok helye megváltozott, általában csak a templom köré vagy mellé, ahol olykor az égtájak szerinti elhelyezésüket sem lehetett biztosítani. (Budakeszi, Pilisszentiván). A körmenet templom köré parancsolásával az épített úrnapi kápolnák funkciója megszűnt, előbb-utóbb lebontásra kerültek. De a templom mellett is a „kápolnás” családok utódai állítják az oltárokat, a hajdani kápolna berendezési tárgyaival. Hasonlóan a lombsátrakat állító családok leszármazottai, rokonai (elsősorban az asszonyok) is kötelességüknek tartják ezt a feladatot. Van, aki másokkal összefogva, van, aki egyedül, fogadalomból teszi. A német lakosság többségének kitelepítése az úrnap rendjét is feldúlta. A gazda nélkül maradt kápolnákat, a sátorállítást a legközelebbi szomszéd, illetve itt maradt családtag, rokon vette át. A települések egyik részében ez máig így van, a helyi családoké ez a feladat. Másutt azonnal vagy néhány év múltán megosztották a betelepültekkel. A németek helyébe érkező katolikusok (alföldiek, matyók, felvidékiek, székelyek) hívő emberek, buzgó vallásgyakorlók voltak, és azok ma is. Legelőször 1947-ben Budajenőn fordult elő, hogy a plébános kezdeményezésére a lakosok etnikai alapon megosztották az oltár-/sátorállítást: kettő a sváboké és kettő a betelepült székelyeké lett. A székelyek átvették a helyi német szokásokat, a virágszőnyeg felét is ők készítik.26 Bár az úrnapi körmenet és virágszőnyeg-készítés folytonossága sehol sem szakadt meg, a szűk szakrális térbe kerülve igen leegyszerűsödött. Megszűnt az ünnep megélésének közösségi élménye, és a hozzá tartozó forma, a látvány igyekezett kevésbé feltűnő lenni. Négy évtized múltán azonban változásnak vagyunk tanúi. Az űrnap rendjének változása jól példázza a rendszer- változás után kibontakozó, az etnikai identitás és a vallási identitás vállalására, megmutatkozására irányuló folyamatokat. Jellegzetes példája Piliscsaba, ahol - hasonlóan a többi vegyes nemzetiségű faluhoz - az úrnapi sátorállítás, a körmenet nyelve a nemzetiségek arányában (német, magyar, szlovák) megosztott volt. Ez a második világháború után megváltozott: a német lakosság nagy részét kitelepítették, és felvidéki magyarok települtek be. A sátrak állítói egy ideig még a korábbi vagy a tőlük átvevő családok voltak, de a vallásgyakorlás visszaszorulásával, segítség híján ez egyre nehezebb feladatot jelentett, amit a családoktól más típusú közösségek vállaltak át. Ez a tendencia másutt is megfigyelhető, és a XXI. század elejének jellemzője lehet. Pomázon már az 1980-as években az egyházi képviselőtestület tagjai díszítik a negyedik 26 NAGY Balázs 2000. 207. 521
