Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Szent kötelesség. Úrnapja a Buda környéki német településeken
Néprajz át öröklődtek. A bejárathoz virágfüzért tettek, volt, ahol falához zöld lombokat támasztottak. Solymáron rúdon akasztották fel a koszorúkat. Az épület belsejében Kalászon lécváz, szögek és drótszálak szolgáltak a virágok elhelyezésére. A kápolna földjére és a bejárat elé sűrűn virágszirmot terítettek vagy virágszőnyeget készítettek. Raktak díszt a közeli kapura, kerítésre is. A négy oltár közötti utat szakrális tárgyakkal és növényekkel fizikailag is megjelölték, az onnan osztott áldás szimbolikusan a település egészére kiterjedt.16 Mégis hosszú útvonalon haladt a körmenet, a háború előtt egy-két kilométeren, amit ünnepi díszbe kellett öltöztetni. A férfiak néhány méter távolságban növendék fácskákat szúrtak le (a talajviszonyok függvényében földbe ütött vascsövekbe) az út két oldalán, közel a házakhoz. Köztük aprított fűvel, más zölddel szórták föl az utcát. Középen virágszőnyeg futott. Budakeszin a keskenyebb virágszőnyeget két oldalon, egészen a leszúrt fácskákig vastag fűtakaró borította. Budaörsön, Torbágyon nem volt szükség kaszált fűre, mert utcaszélességű volt a virágszőnyeg. Minden családnak kötelessége volt elkészíteni a háza elé eső részt, s ezt a feladatot a gazdák testamentumban hagyták meg utódaiknak.17 A virágszőnyeg elkészítésekor az egész falu dolgozott. A családoknak a távolabb lakó rokonok, ismerősök segítettek, a középületek előtti szakasz közös munka volt.18 Ahol kőporalapot használtak, a férfiak elterítették és meglocsolták. A kőporral a férfiak dolgoztak, a mintázat tervezése és megvalósítása az ő irányításukkal folyt. A kivitelezés a nőké volt. Bár a sablonok használata megkönnyítette a munkát, a széles szőnyeg készítése több embert igényelt, de a kivitelezésben felnőttek dolgoztak. A gyerekek a háttérmunkákban segítettek. A vegyes nemzetiségű falukban nem készítettek virágszőnyeget, csak az oltárok elé.19 Az utca díszítése az útvonalat végig jelölő zöld fácskákkal, a közé hintett vágott fűvel, elhintett virággal, az ablakokba tett égő gyertyákkal, szobrokkal mindenütt hasonló volt. 16 Nagyobb településeken a távolabb lakó vallásos családok a portájukon, a kapun belül készítették el a körmeneti díszítés mását: a kaputól a házig zöld ágakat szúrtak a földbe, a gyerekek szirommal szórták be az utat, a körmenetről haza érkezők ezen keresztül vitték otthonukba az úrnapi áldást. Érd, saját gyűjtés. 17 kOVÁCSNÉ PAULOVITS Teréz 1999. 82. Torbágyon a nyolcórás mise után indult a körmenet, és délre ért vissza a templomba. A színes sávokból álló virágszőnyeg nem mindig készült el időre, a hosszú útvonal vége felé lakók olykor szinte a menet előtt rakták le. Emiatt a családból egy asszony (a gazdasszony) otthon maradt, és csak a házuk előtt csatlakozott a körmenethez, a szokáshagyományt a vallásgyakorlás elé helyezve. 18 A szokás Budaörsről terjedt el, illetve virágzott fel a környékbeli német településeken az 1930-as évektől, „az újabb korban” kezdték készíteni egyházi csoportok közreműködésével Zsámbékon is, ahol a virágszőnyeg gazdái a leánykor tagjai és az apácák voltak. JELLI M.A. 1988. 68-69. 19 A virágszőnyeg készítésről bővebben: SZ. TÓTH Judit 2008/b; VEREBÉLYI Kincső 1992 Nagy kiterjedésű településeken a körmenet útvonala változott. Zsámbékon három útvonal volt, évente másikon mentek, Pomázon az egyik évben az alvégen, a másikon a felvégen. Ilyenkor az ott lakókra került a sor, hogy utcáikat méltóképpen földíszítsék az ünnepre. A fogatos gazdák hozták a zöld ágakat az út két oldalára. Közéjük szecskázott füvet szórtak, mindenki a maga portája előtt, de a szomszédokkal összedolgozva. A négy kápolna közül kettő a templom közelében mindig változatlan helyen maradt, a soron következő falurészen állították a másik kettőt. Ha új szakrális építmény került az útvonalra, bevonták a kultuszba. így Csobánkán egy özvegyasszony által a háza elé építtetett Jézus szívé- kápolnát, amely 1940-től az úrnapi körmenet egyik állomása lett.20 Pomázon 1921-ben állították a felvégen Szent Vendel szobrát, s a következő évtől eléje emelték az egyik sátrat a felvégen.21 Ahogy a sátor kikerült a ház elől a közösségi térbe, gondozását is egy tágabb, de a közelben lakó közösség vállalta, melynek magját a korábbi segítők alkották. Az úrnapi kápolnák megosztása a nemzetiségi arányokat tükrözte. Az oltárállítást az etnikailag és vallásilag homogén települések négy pontján mindig családok vállalták. A német településeken németek, a vegyes etnikumú falukban a katolikusok megosztva. Az 1930-as években pl. Zsámbékon két német és két magyar oltár volt. Piliscsabán két sátor állt német, kettő szlovák család kapujában. Érdekes példa Csobánka, ahol a szabálytalan utcaszerkezet és változatos terepviszonyok miatt nehezebb volt a sátorállítás. A katolikus lakosság az ófalu elkülönült részein lakott (Tótsarok, Svábhegy), a templom környékén szerb és német házak voltak. A szlovák lombsátor egy német özvegyasszony kapujában volt. 1939-től a két német, egy szlovák mellett a magyaroké a templom előtt állított oltár. A más nemzetiségű oltárokhoz indulva változott a szertartás nyelve is, a körmenet a német, szlovák vagy a magyar énekeket énekelte, melyeket mindenki ismert. 20 WALPER, Franz 1986. 63. 21 LASZLOVSZKY József 2001.106. Talán a körmenet váltakozó iránya, talán a tót hívek békétlensége - a német nyelvhasználat mértéke miatt - okozhatta, hogy az 1930-as esztendőben nem állítottak úrnapi oltárokat Pomázon a körmenethez, a História Domus szerint. Köszönöm Szakáll Antal plébános úr segítségét.
