Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Romsics Imre: A juhászok legeltetésének rendje Homokmégyen a XX. században
Néprajz között elterülő Elető-parton legeltettek. A határbeli fejeshez isztrongát építettek.22 1945 és 1960 között az ismételt magatarti juhászsága idején megmaradt a korábbi legeltetési rend, de a megváltozott körülmények között újabb íratlan szabályok léteztek. A nyári legelőkért pénzt kellett adni. Az utak legeltetési jogát a mezőőrök váltották meg, ezért a juhászok tőlük bérelhették azokat. A Bényi család Rideg (Olajos) Istvántól és Takács (Buzi) Sándortól bérelte az utakat, a kanálispartokat Bagó (Bogyó) Sándortól. Ősszel a gazdák földjeit járatták. Ezekért már nem kellett fizetni. Cserébe tarthatták a gazdák birkáit, de a tej a juhászt illette. Egyedül az ugarokért kellett fizetniük. Megmaradt a fizetség egységének a bárányhold, de ekkor már sajttal és gyapjúval is kiegyenlíthették tartozásukat. Télen, amikor otthon a szálláson kiszántották őket, kihajtottak az Örjegbe. A külterjes, réti legeltetés megmaradása mellett a juhász már épületben húzódott meg, amely a Legeltetési Bizottság tulajdona volt. A teljes beszorulás után a már földdel rendelkező család a saját birtokán legeltetett, ha az idő engedte. Tavasszal a szállás melletti zsenge füveket járták. A Bényi család körmei birtoka nagyon jó helyen feküdt. Miskén és Drágszélen nem voltak juhászok, így a versenytárs hiánya mellett a szomszéd falvak területein is legeltethettek. A homokmégyi részeket viszont hallgatólagosan megosztották egymás között a juhászok. A Drágszél—Miske—Hillye háromszöget Bényi János, a Kiskecskemégytől északra és nyugatra eső részeket Kisa (Buksi) János, a Foktői fődeket Rádics (Sikár) Mihály, a hillyei földút és a Brésztó közötti területeket Greksa András és Kisa (Buksi) Sándor legeltette. Ebben az időszakban már nem trágyáztatták a földeket. Néhány paraszt azonban vitt szalmát, mely terítésből a körmei színben gyűjtötték a ganét. A terítés fogytával a paraszt ganézott ki, s ő szállította el a fölhalmozódott ganét is. Cserébe legelőt kaptak a juhászok. Egyes gazdák és a méhészek nem engedték a mezőt legelni. Este, amikor mindenki hazament, a kolompokat bedugták egy marék mezővel, a csengőket fölkötötték, így hajtottak ezekre a tiltott helyekre - „Észt azálat is tuta, ulyan halkan vöt." A termelőszövetkezet megalakulása, vagyis 1960 után a legeltetés rendje megmaradt ugyan, de minden más 22 Az isztrongáról lásd: ROMSICS Imre 1998.100. megszűnt. A község határának egésze a termelőszövetkezet tulajdonába, kezelésébe került, így nem kellett a legelőket bérelni. 1969-ig a termelőszövetkezet tálkáival együtt tartották a háztáji birkákat is, így minden egy kézben összpontosult. 1969 után is a termelőszövetkezeti juhászoknál tartották a háztáji birkákat, de számuk akkor már jelentéktelen volt. A termelőszövetkezetben tartott háztáji birkákért nem kellett fizetni, azok tartásban voltak.23 A nem juhászkodó termelőszövetkezeti tagoktól munkaegységet vontak le a birkatartás fejében, amit a juhászoknak kifizettek őrzési díjként. Két magatarti juhász maradt a községben: Halomban Tóth (Poloska) István, a Dulovics tanyán Kisa (Buksi) Lajos. A juhászat a termelőszövetkezetben is a növénytermesztésnek alárendelten folyhatott, de több szempontból is romlott az ágazat helyzete. Az utasításokat nem hozzáértők adták ki, így nagyon sok irracionális döntést kellett végrehajtaniuk. Nem a juhászok tulajdona volt a falka, így többen elhanyagolták az állatokat. A takarmányt sem a juhászok szerezték be, ami szintén sok problémát okozott. A mennyiséggel sosem volt gond, de a széna minősége a legtöbbször elfogadhatatlannak bizonyult. Sokszor nem ette meg a birka a betárolt takarmányt. A termelőszövetkezet időszakában is az Örjegben teleltettek. A nagyüzemi mezőgazdálkodás sem tudott túllépni az évszázados hagyományokon. A hagyományos formák megtartása mellett azonban a termelőszövetkezet nem tudott mit kezdeni a nagy kiterjedésű legelőkkel. Az örjegi füves területek fokozatosan romlottak, egy részük elgazosodott, bokrok foglalták el a laposabb részeket. 1967-ben bevezették a sűrített elletést,24 amellyel megszűnt a régi legeltetési rend továbbélésének lehetősége. Egyre ritkábban jártak teleltetni, akkor is csak a meddőfalkával. A gyűjtés idején, 1990-ben, a termelőszövetkezettől kibérelt falkával ismét kihajtottak teleltetni az Örjegbe. E tény is mutatja, hogy ahol alkalmas természeti környezet található, a technikai fejlődés korában is folytatják a réti legeltetés jól bevált módszerét. A tartásmód külterjessége változott, a szilaj tartásmód felől halad a félszilaj tartásmód felé, azonban 1990-ben sem érték el a teljes téli takarmányozást.25 23 A termelőszövetkezet minden esztendőben szerződést kötött a juhászokkal. Ezek a szerződések 20 téli-nyári birkatartást írtak elő. E korai időkre mutató bérezési forma az 1969. évi szerződésben már nem szerepelt. Lásd: ROMSICS Imre 2009.119. 24 Értsd: két év alatt háromszor ellettek. 25 A legeltetés éves rendjéről és a teleltetésről lásd még: BENCSIK János 1971.149., GOMBÁS András 1963. 232-236., MOLNÁR Gyula 1976. 243-245., SZABÓ Kálmán 1942. 26-28., TÁLASI István 1939.15- 17. A félszilaj tartásmódot mutatja a csíki juhászok teleltetése: SZE- BENI Géza 1962. 85-86. 389
