Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Cseh János: Középső és késő vaskori (szkíta és kelta) települések nyomai Kengyel–Baghymajor mellett – Kengyelpart I.
Régészet Cseh János Középső és késő vaskori (szkíta és kelta) települések nyomai Kengyel-Baghymajor mellett - Kengyelpart I Kengyel környéki régészeti kutatásaim során a ma napig csupán egyetlen lelőhelyen, Kengyelpart l-en kerültek elő szkíta (telep)leletek — eltekintve egy bizonytalantól miközben az utánuk jövő, mintegy őket követő néptörzs, a kelták archeológiái emlékei korábban is, az 1980-as évek elejétől kezdődően, s későbben is szép számmal vetődtek felszínre a térségben. Az egyetlen középső vaskori leletegyüttessel szemben tucat fölötti a La Téne kori lelőhelyek, telepnyomok száma, főként a két mai település térségében, a halastó déli részén. Úgyhogy mondhatni, ez az egy szál, bár szerény emlékanyaggal rendelkező szkíta lelőhely (1991-1995) annál inkább, már csak ritkasága, raritása okán is respektálandó - sok-sok km sugarú körben, Szolnok várostól délkeletre nem tudok ilyenről. Kengyelpart I Kr. e. 6-4. századi régiségei tuoldalán, Bagimajor/Szabadságtelep mellett (rozettával jelölve) Figure 1. Kengyel-Kengyelpart I. Scythian and Celtic settlement on the southern side of the fish pond, near Bagimajor/Szabadságtelep (marked by rosette) lajdonképpen, szakmai zsargonnal élve (azaz nem pejoratív értelemben vett) „melléktermékek” - opera secundaria-k/ parerga-k -, a valóban nagyobb és jelentősebb kora nép- vándorlás kori blokkok kísérői. A kisszámú kelta keramika a partrész településének Kr. e. évszázadaira világít rá, még ebben a csekély, minimális formában is. F objektum (1991. május 2-5.) A telepjelenség nyomai az I. szelvény dél felé eső részén mutatkoztak három Kr. u. 4-6. századi létesítmény (A-C-E objektum) föltárása alkalmával. Itt eléggé bonyolult, de vélhetően, hitem szerint nagy vonalakban tisztázott egymásba ásások vagy rárétegződések (szuperpozíciók) jellemezték a helyzetet. Jelen esetben csak az a lényeges, hogy minden egyéb beásás későbbi, poszteriórikus a legkorábbihoz, a szkítához viszonyítva; először a Kr. u. 4-5. században szabadtéri sütőkemencét, azt követően az utóbbi század második felében és a következő eleje felé egy vagy két, föltehetően nem azonos korú gödörházat (az egyik két kemen- cés) ástak rá. Minthogy a szelvényt a kora népvándorlás kori régészeti jelenségekhez igazodva alakítottam ki, így ebből a középső vaskori gödörbeásásból csak egészen kis részletet tárhattam föl, minimális információkkal jellegére nézve. Több fázisban bontottam ki (ami csak technikai momentum): betöltődése sötétes árnyalatú, humusz-agyag-faszén-patics keverékes föld volt. Eredeti, függőleges oldalfalát az észak- nyugati részen talán méter hosszú szakaszon figyelhettem meg, hozzávetőleg szemben lévő szélét a szelvény profilfelületén állapíthattam meg halvány, perpendikuláris vonal formájában - kitöltését az A objektum (gepida ház) déli falában. Mindezekből a részadatokból rekonstruálva egy nagyon durván számítva 3x3 m-es telepobjektum bontakozott ki, mely talán a fő égtájakhoz igazodva helyezkedett el. Egyszerű telepgödör vagy földbe-ásott ház volt, melynek sík, vízszintes alja, padlója valamivel magasabban volt, mint az A objektum járószintje; a mai földfelszíntől mérve 130 cm mélységben. Lelet összesen -131 darab Kerámia 59 db korongolt kézzel formált 7 db 52 db Egyéb lelet 72 db vaskés salak patics állatcsont 2 db 1 db 13 db 56 db
