Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kókai Magdolna: Adatok a népességnövekedés szabályozásának negatív formáihoz a Jászságban
Néprajz pedig a molnárlegénnyel kiszedette a vízből a csecsemőt. Miután hazament és elmesélte a feleségének, az hazavitette vele a gyermeket. Megmosdatta, majd az elöljáróságnak feljelentette. Ezután a terhességtől gyanús személyeket megvizsgálták és kiderült, hogy a vádlott január 27-én ment férjhez és valószínű ő szülte a csecsemőt. Férje bosszújától tartva „erőszakos halállal, tudni illik a’ száj és az orr összve nyomása által történt lélegzet el fojtásával végezte ki gyermekét e világ búi s’ azt a’ gyanú el hárítása tekintetibül jó ideig hideg és nedves helyen rejtegetvén miután a penísz bogarak is meglepték a' vízbe dobta...” A vádlott tagadott. Azt állította, hogy még férjhez menetele előtt nagy hasa volt, mely férjhez menetele után harmadnapra lelohadt. Az orvosi vélemény szerint azonban ez teljességgel lehetetlen. „A haspuffadás orvoslás vagy huzamosabb beteg es kedés nélkül eloszlani nem szokott." így az orvosi vizsgálat szerint: „a bevádolt személy a szülésnél sok oldalról terheltetik, azért ötét minden kétségen túl ezen kérdésben lévő gyermek anyjának állítani nem lehet, annál inkább, mivel nem mindjárt a’ bajának idejébe, azaz január 29-én vagy még azon a héten (amikor a’külső szülő részeknek tagaszállyai a’ szülést minden tagadás mellett is kétségen kívül bizonyították volna), hanem csak öt hetek elfolyta után, t.i. 2-3 és 5.ik martiusban törvényesen vizsgáltatott meg, - mely időben már még az első szülő asszonynál is csak nagy nehezen és minden környül állásoknak öszveszedése mellett, az elmúlt szülést méltán gyanítani, de egészen bebizonyítani nem lehet, a kemény tagadás mellett, melynek elhárítása csupán a T. Törvényszéknek bölcsességitül függ." Mindezek figyelembe vételével a törvényszék a következő ítéletet hozta: „Raboskodó D.A. gyermekszüléssel és vesztéssel vádoltatik, ki noha ezen borzasztó véteknek elkövetésével az ő testi állapotjárul, s egyéb környül állásukról tett orvosi szorgos és nyomós vizsgálatok, valamint a’ Tanuk vallásai által nem kévésé terheltetik, azonban azon igen nagy gyanúk a’ vád beli iszonyi gonoszságnak töké Hetes bébizonyítására, melyet a’ vasban álló különben is semmi részben se vállal el, elégségesnek nem találtatott, ugyanazon rabszemély a kérett büntetés alul ez úttal fel mentetik, és szabadon bocsájtatik. ”31 Az elkövetők nemcsak az anyák lehettek, hanem esetenként a bábák is. Egy jászladányi adatközlő - akinek nevelőanyja bába volt - elmondása szerint, ha el akarták tenni a gyereket, akkor a bába a széken történő szüléskor a két szék közé vízzel teli vödröt helyezett, s az újszülött belepottyanva megfulladt. Egy kegyetlenebb eljárás szerint pedig hajtűvel piszkálta meg a gyerek orrát vagy a koponyavarratba beleszúrt egy tűvel. 31 SZML Jászkun Kerületi büntetőperek 1840. 31. 2. 47. Ez utóbbi beavatkozásokról Rácz Sámuel is megemlékezik 1794-ben kiadott: A borbélyi tanításoknak című munkájában. „A dühösködő anyák vagy látható sebbel, vagy láthatatlan szúrással ölik meg a gyermekeket. Egy tű beszúrása a gyermek koponyájának kutatskájába, az orron keresztül az agyba, vagy végbélbe...32 A gyermekülést, illetve a magzatelhajtást végző személyt, valamint az anyát a törvény szigorúan büntette. Egy 1911- ből származó bábakönyvet fellapozva a magzatelhajtással és magzatöléssel kapcsolatos bejegyzésnél azt olvashatjuk, hogy az 1878-as törvénykezések értelmében: „A teherben lévő nő, aki méhmagzatát szándékosan elhajtja, megöli, vagy azt más által eszközölteti, ha házasságon kívül esett teherbe, két évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ugyanazon büntetés éri azt, aki a bűntettet a teherben levő nő beleegyezésével követi el, ha pedig nyereményvágyból tette: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Az 1878. évi V. t.cz. 286.§-a szerint pedig: aki a teherben lévő nő méhmagzatát, annak beleegyezése nélkül szándékosan elhajtja, vagy megöli, öt évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha pedig ezáltal a teherben lévő nő halálát okozta, tíz évtől tizenöt évig terjedhető fogházzal büntetendő."33 Ezenfelül pedig az okleveles bábákat a törvény az oklevél visszavonásával sújtotta. Ez egyet jelentett azzal, hogy hivatásukat többé nem gyakorolhatták. A Szülésznők Lapja 1893-tól, valamint a Bába Kalauz 1894-től tudósított arról, mely bábákat és miért fosztottak meg oklevelüktől, amelyről értesítést kaptak a bábaképző intézetek is.34 Magzatelhajtás A magzatelhajtás - a gyermekgyilkossághoz hasonlóan - szintén nagy múlttal rendelkező eljárás, melynek eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. A népi gyakorlatban a negatív születésszabályozás elterjedtebb formája volt.35 Amint fentebb említettem, már az Árpád-korból is vannak adatok a népességgyarapodás szabályozásának negatív formáira vonatkozóan. Egy 1279-ből származó feljegyzés szerint a budai zsinat kiközösítette a magzatelhajtókat. A budai jogkönyv (1425) úgy rendelkezett, hogy a magzatelhajtót száműzzék a városból, ha viszont az anya belehalt a mesterkedésbe, halálbüntetéssel sújtották.36 A magzatelhajtás súlyának megítélésében évszázadokon keresztül nagy szerepe volt az egyház álláspontjának, melynek alapját „a terhesség mely időszakától van lelke a magzatnak" kérdés adta. Az erre adott választól függött a magzatelhajtás 32 DEÁKY Zita 1996.120.; N.N. adatközlő, Jászladány 33 BÁBAKÖNYV... 1911.275. 34 DEÁKY Zita 1996.125-126. 35 GÉMES Balázs 1975. 235. 36 GÉMES Balázs 1975. 235. 341
