Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kókai Magdolna: Adatok a népességnövekedés szabályozásának negatív formáihoz a Jászságban
Tisicum XVIII. megítélése, büntetése. Egy adott közösségben is úgy ítélték meg e cselekedet súlyát, hogy a közösség által kialakított norma szerint a graviditás mely időszakától van lelke a magzatnak. Azt megelőzően ugyanis nem számított bűnnek a magzatelhajtás a népi gyakorlatban.37 A Gémes Balázs és az általam gyűjtött, Jászságra vonatkozó adatok egyaránt azt bizonyítják, hogy egy adott településen belül is megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, hogy egyáltalán bűn-e, illetve a terhesség hányadik hónapjától számít bűnnek a magzatelhajtás. Gémes munkájában Jászladányról két vélekedést is idéz. Az egyik szerint a magzatelhajtás már a fogamzás pillanatától, a másik szerint félidős kortól - amikor a magzat már megmozdul - számít bűnnek. Egy jászapáti adat szerint pedig a terhesség harmadik hónapjától van lelke a magzatnak. Gyűjtéseim során eltérően vélekedtek adatközlőim a témával kapcsolatban. Mint hívő katolikusok bűnnek tartották a magzatelhajtást, de talán még ennél is nagyobb bűn és szégyen volt, ha a megesett lány vagy félrelépett asszony megszülte nem kívánt magzatát. Egy jászapáti védőnő így vélekedett erről egy konkrét esetet felidézve: „D.P. néni a saját lakásán csinálta az abortuszokat, és ha belázasodott az asszony, akkor injekciózta. Mondom a kolléganőmnek, hogy most kaptunk penicillint a nemi beteg kezelésre. Miért fogy nálunk ilyen nagyon? Aszongya: »Én nem használom.« Hát - mondom - én se. Aztán kiderült, hogy P. néni viszi el. Átjött hozzánk, úgy látszik volt kulcsa. A lányoknak visszaadta a tisztességét, a férfiaknak - meg ha nős volt - a családi életbe nem volt botrány. Vöt itt egy tisztiorvos, azzal csináták. Egész nagy terhességeket, hat hónaposat is. Úgyhogy az a lány férjhez ment, és nem is lett gyereke...”38 Az abortusz a református Jászkiséren a közösség által hallgatólagosan elfogadott módja volt a vagyon mindenáron való megtartásának, noha a beavatkozás sok fiatalasszony életébe került. A gazdagabbaknál tehát a születést a vagyon szabályozta. A szentandrási bábaasszony elmondása szerint a tiltott magzatelhajtást végző bábákat jól megfizették. Több olyan esetről is beszámolt, amikor kétségbeesett anya fordult hozzá, hogy megesett lányának adja vissza a „tisztességét”, vagy egy helybeli jómódú, házasságban élő asszony szeretett volna félrelépésének gyümölcsétől megszabadulni. Ő azonban „elhajtotta mindet" (t.i. elutasította a kéréseket). A fentebb említett D.A. bábaasszony azonban vállalkozott ilyen beavatkozásokra, és egy alkalommal el is dicsekedett a szentandrási bábának, mondván: »Mér' nem csinálod? Mit gondolsz, milyen jó lehet avval keresni! Mán nyóc köblös fődet vettem!« „Hát nekem ne legyen, csak annyi, ami van. Hát mit ad Isten, öregsígire ráfázott, szinte nyugdíj előtt, mer’ egy hevesiványi fiatalasszonyt beszállítottak Szolnokra a Bábaképző Intézetbe. Ott kikérdezgették, az meg 37 DEÁKY Zita 1996.122.; GÉMES Balázs 1975. 236. 38 N.N. adatközlő, Jászapáti megmondta. Oszt lecsaptak az én kolléganőmre, tárgyalás lett belőle. Figyelembe vették, hogy nyugdíj előtt áll, de még csak el se búcsúztatták.”39 Az okleveles bábákon kívül, azokon a településeken, ahol a gyűjtőmunkát végeztem, legalább egy orvos is foglalkozott művi abortuszokkal. Jászárokszálláson is praktizált ilyen orvos, akit-adatközlőim elmondása szerint - még Egerbe költözése (1950-es évek) után is felkeresték a helybeli asszonyok. Magzatelhajtást azonban végeztek szakképesítéssel nem rendelkező öregasszonyok, illetve népi gyógyítók is. Ilyenek voltak az ún. kenőasszonyok, akik zsíros vagy szappanosmelegvizes kézzel meghúzogatták a fájó tagokat. Ezt az általános népi gyógymódot azonban magzatvesztésre is alkalmazták, amikor is a kenőasszony kinyomkodta az állapotos nőből a magzatot vagy a méhbe fölnyúlva megrepesztette a magzatburkot. A Jászkun Kerületek büntetőper-anyagában sikerült rábukkannom egy 1853- ból származó esetre. A vád szerint, a jászkiséri B.J. és B.A-né utazás közben megszálltak, és B.A-né felajánlotta sógornőjének, hogy megszabadítja terhétől. S ahogyan az orvosi véleményben olvashatjuk: „őtet megkente, erre ujjaival a méhszáját erőszakosan kitágítván, a méhüregében a terhesség 3-ik hónapjában még úgy fenn igen magasan álló embertojáshoz hozzáférvén a gyenge tojáshártyákat valószínűleg megrepesztette, s a magzatvíz elfolyásával mind a magzatot éltető elemétől megfosztotta.”40 A vádlott ebben az esetben a közvetlen fizikai behatások, eszköz nélküli, kézzel végzett módját alkalmazta. A következő, Jászvidékben megjelent cikk is arról tanúskodik, hogy az asszonyok mennyire megbíztak néhány tapasztalattal, de bába képesítéssel nem rendelkező személyben. „Még 1926-ban történt, hogy községünkben az egyik jómódú polgárnak leánya J.M. meghalt. A temetés előtt közvetlenül olyan híreket kapott a hatóság, amelyek a halál körülményeit nagyon gyanússá tették, s így elrendelték a holttest felboncolását. A boncoló orvosok derítettek világosságot, mert kétségtelenül megállapították, hogy a halál közvetlen oka elvérzés volt, amely úgy következett be, hogy rövid idővel a halál beállta előtt tiltott operációt végeztek a szerencsétlen lányon. Az orvosok jelentésére teljes erővel megindult a nyomozás a tettesek kézre kerítésére. Hamarosan kiderült, hogy a bűnös operációt A.J-né, született N.R. hajtotta végre, akinek ez nem az első operációja volt. Még bábaasszonyi képesítése se volt, mégis hittek benne az asszonyok. A nyomozást minden irányban kiterjesztették, így derült aztán ki, hogy ifj. G.L-né 24 éves asszonyon is hasonló tiltott operációt végzett, aki azonban csodálatos módon kínos betegségéből felgyógyult. Az ügyészség vádat emelt mindazok ellen, akiknek bármilyen részük is volt a bűnös manipulációkban. így került a vádlottak 39 N.N. adatközlő, Jászszentandrás 40 SZML Jászkun Kerületi büntetőperek 1853.39.4.12. 342
