Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kotics József: Az arzén mint a női emancipáció eszköze? A tiszazugi arzénes gyilkosságok történeti-antropológiai elemzése
Tisicum XVIII. A források két alapvető típusát különíthetjük el: a primer és szekunder forrásokat. Primer (elsődleges) források:- a bírósági eljárásra vonatkozó peranyag, az első tárgyalástól kezdve a halálos ítéletekig, ezek nagyon részletesek. Az egész falu megjelenik a peranyagban: vagy vádlottként vagy tanúként;- születési, házassági és halálozási anyakönyvek. Az 1820-as évektől vezetik őket;- egyházzal kapcsolatos iratok, presbiteri jegyzőkönyvek: azokat az eseteket örökítik meg, amelyek a normasértő magatartással kapcsolatosak, amelyek kirívóak;- a faluval kapcsolatos, első kézből származó írásos dokumentációk, pl.: adóösszeírások, közgyűlési jegyzőkönyvek. Szekunder (másodlagos) források:- nagy mennyiségű újsághír és tudósítás, amely a per kapcsán napvilágot látott. Több ezer ilyen beszámoló, tudósítás van. Több újságíró riportokat készített, olyan információkat is találunk, amihez máshogy nem jutunk el. Emellett fontos, hogy hogyan kommentálják és értékelik az eseményeket, hogyan közvetítődik a közvélemény felé az esemény. Különösen fontosak a helyi sajtó megnyilvánulásai;- Móricz Zsigmond riportjai, esszéi (a Nyugat tudósítója volt),- a kor társadalomtudósainak művei, szociográfiák születnek;16- fényképanyag, amely a per során és a börtönben keletkezett. Az arzénnel való mérgezés igen régi és elterjedt gyakorlatot mutat. Az arzén színtelen, szagtalan, a szervezetben igen nehezen kimutatható. Bár van ellenpélda is, a legtöbb esetben a nők kedvelt gyilkolási szere az arzén. Francia arisztokrata hölgyek gyakran alkalmazták konfliktusaik megoldására. Az arzénnal való mérgezés megjelenik a politika színterén is. Már az ókori Rómában, de az olasz városállamokban is jegyeznek fel eseteket, leghírhedtebb példa Napóleon száműzetésben való megölése, amelyet a legbizalmasabb embere borába csempészett arzénnel hajtott végre. Az arzénnel való gyilkolás a nemesi és polgári kultúra sajátja, paraszti társdalomban igen ritkán és szórványosan fordul elő, és csak a XX. század elejétől. A tiszazugi eset, amikor két évtizeden át tartó sorozatgyilkosságokra használják az arzént, példa nélküli a kriminológiában. Nagy hiba lenne azonban a tiszazugi eseteket úgy kezelni, mintha Magyarországon csak itt fordultak volna elő arzénnal való mérgezések. Bár Gunst Péter említett felfogását, misze16 SZEIBERT János 1935.; SZOMBATHFALVY György 1931.; SZÁLLÁSI Sándor é.n. rint az egész paraszti kultúra alkalmazta ezt a módszert a „fölöslegesnek” tekintettek eltávolítására, semmilyen adat és tény nem támasztja alá, azonban van még két olyan terület Magyarországon, ahol előfordultak arzénes gyilkosságok. A XIX. század végén egy alföldi mezővárosban, Hódmezővásárhelyen a helyi bába néhány év alatt 16 személyt mérgezett meg arzénnal. Az esetekre fény derült, mert az egyik orvos gyanút fogott. Kiderült, hogy minden gyilkosság biztosítási csaláshoz kapcsolódik, a fő motiváció a pénzszerzés. A tiszazugihoz igen hasonló, már nem városi közegben lezajlott mérgezések történtek a Kőröszugnak nevezett terület néhány falujában. A Debrecentől délre, mintegy 60 km távolságban található falvakban már a századelőtől jegyeznek fel mérgezési eseteket. A központi figura itt is minden esetben a helyi bába. Ami döbbenetes, az az, hogy a tiszazugi asszonyok pere és halálos ítélete után is még a harmincas évek közepéig folytatódik az arzénnal való mérgezés. Eltérően Nagyrévtől itt ez a gyakorlat nem hatja át az egész faluközösséget, néhány családban azonban hosszabb időn keresztül a konfliktusok megoldásának eszközeként szolgál az arzén. A három gyilkosságsorozatban több közös elem is van. Az egyik a bábák központi szerepe. A másik az itt élők református vallása. S a harmadik közös tényező, hogy mindegyik az erősen deprivált dél-alföldi térségben található, ahol a XIX. század végétől igen nagy arányban mutathatók ki deviáns társadalmi folyamatok. Még ma is itt a legnagyobb Magyar- országon az öngyilkosságok aránya, igen kiterjedt az alkoholizmus, s jelentékeny szerepet játszanak a válások. Fordítsuk figyelmünket újra a tiszazugi, nagyrévi esetek felé. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a kiváltó okokat két dimenzióban ragadhatjuk meg. Beszélhetünk a mak- rostrukturális folyamatok által előidézett okokról, s kereshetjük azokat a helyi társadalom működésében. Ez utóbbiakat vesszük majd alaposabban szemügyre. Előtte azonban legalább az említés szintjén térjünk ki az általánosabb vonatkozásokra is. Itt olyan tényezőkre kell utalnunk, amelyek direkt módon nem kiváltó okai az eseményeknek, de olyan hatással vannak a helyi társadalom működésére, amelyek közvetve szerepet játszanak a gyilkosságsorozatban. Elsőként említhetjük a terület elzártságát, elmaradottságát, a városok közelségének hiányát. Ez kétségtelenül konzervál egy korábbi kulturális állapotot, azonban önmagában nem vezet el a gyilkosságokhoz. Ugyanez mondható a Nagyréven erősen jelentkező szekularizációs folyamatról. Különösen protestáns területekre jellemző a vallási felfogástól és gyakorlattól való eltávolodás, s ennek kétségkívül kihatása van az emberek életfelfogására, erkölcsi életére, mentalitására. Fontos tényezőnek kell tekintenünk az első világháborút. Ez két szempontból tűnik jelentősnek. Egyfelől Nagyréven, mint bárhol máshol az országban, az első világháború meg332
