Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: A magyar parasztság és az öngyilkosság
Tisicum XVIII. orvosi igazolással bizonyítva nem beszámítható állapotban követte el, így egyházi szertartásban részesült. A református anyakönyvekben egyetlen ilyen esetre sem találtunk példát.37 Nehezebb helyzetben vagyunk, ha az öngyilkosság iránti alapvető beállítottságot, attitűdöt kívánjuk elemezni. Úgy vélem, nem tévedünk nagyot, mikor azt állítjuk, hogy a múlt század elején a magyar parasztság körében az öngyilkosságot alapjaiban elítélő attitűd volt uralkodó, mely egyrészt a hagyomány által közvetített hitvilág elemein, másrészt az egyház évszázados tiltásain és gyakorlatán alapult. Ennek megfelelően az önkezű halált rossznak, elítélendőnek tartották. Megbocsáthatatlan bűnnek mind ember, mind Isten előtt, s egyúttal szégyenfoltnak a hátramaradottak számára. Közmondásaink is alapvetően igazodnak ehhez a képhez, elég csak olyan népi bölcsességekre gondolnunk, mint „Aki magának gyilkosa, mennyországnak nem lakosa” vagy „Két halála van, ki magának gyilkosa.’™ Ez természetesen csak egy egyszerűsített, elnagyolt kép, mely a vizsgálatba bevont források körének szélesítése által, több szempontú elemzéssel árnyaltabbá tehető. Ennek egyik lépése lehet balladakincsünk vizsgálata kérdésünkre vonatkoztatva. Bár egy kifejezetten ilyen jellegű tanulmány - mint arra már a bolgár népköltészet területéről született példa39 - még várat magára, annyit azért megállapíthatunk, hogy balladáinknak, ha nem is gyakori, de rendszeresen felbukkanó eleme az életről való önkéntes lemondás. Elég csak olyan klasszikus darabokra gondolnunk, mint a Két kápolna virág szerelmeseinek vagy a Szégyenbe esett leány „vétkes legényének" esete. Mindkettőben a szerelem játssza a központi szerepet, melynek kapcsán a fiatalok a szülői tiltással konfrontálódva jutnak el a végső, megszabadító lépéshez, a halál vállalásához. Ezekben a balladákban az ítélet sokkal inkább a jogtalan szülői szigor, mint az öngyilkos cselekedet ellen fogalmazódik meg. Utóbbi inkább mint a kilátástalan élethelyzetben kínálkozó megoldási minta kerül ábrázolásra. S hogy mennyiben talál követőkre ez a minta? Erre a kérdésre a falusi lakosság öngyilkosságainak életkor szerinti megoszlása tudna esetleg támpontokkal szolgálni.40 Érdemes külön szólnunk az öngyilkos legény temetésének balladájáról, mely révén, Faragó József szavaival élve „balladakincsünk klasszikus, ritka és páratlan balladatípussal gazdagodott.”41. Igazi érdekességét az adja a balladának, hogy benne nem elsősorban a legény tette, hanem annak következményei: az egyházi szertartás, pap és harangszó nélküli temetés jelenti a drámai konfliktus alapját. A sorokból inkább a közösség együttérzése, mint ítélete olvasható ki. Az öngyilkost barátai, fiatal legények és leányok kísérik zeneszóval a temetőbe.42 Új stílusú balladáinkban is hasonló kép rajzolódik ki. Fábián Gyula balladáit, melynek főhőse öngyilkosságot követ el, mivel anyja nem engedi, hogy szegény leányt vegyen el, Szabó T. Attila egyenesen Kádár Kata balladájával rokonítja.43 A hűtlen szerető miatti öngyilkosság ugyancsak témáját képezi balladáinknak. A Drávaszögből Katona Imre és Lábadi Károly több változatát is közli bőséges irodalmi párhuzamokkal.44 Az egri legény balladájának példamutató elemzését Vajda Mária végezte el. Érdekességét a balladának az adja, hogy a tragikus eset nem szerelmi háttérrel rendelkezik: a legény szégyenében követte el tettét, mivel nem tudott helytállni az aratásnál. ítéletről itt sincs szó, inkább a sajnálat és az esemény tragikus volta kap hangot az új stílusú balladákra jellemző részletező ábrázolásmódban.45 A sirató vagy búcsúztató balladák kapcsán Katona Imre azt állapítja meg, hogy az pl. az öngyilkosságok esetében a temetési szertartáskor történt „hátrányos megkülönböztetések miatt elégtételt szolgáltató műfaj lehetett (...) Bennük a rendkívüli körülmények között elhunyt férfiak mondják el esetüket és siratják el magukat, illetve emlékeznek meg róluk harmadik személyben. ”46 Balladáink tehát arra engednek következtetni, hogy az ön- gyilkosság alapvető elítélése nem mindig és nem minden körülmények között jutott érvényre. Voltak olyan élethelyzetek, melyekben a közösség nagyobb toleranciát mutatott, figyelembe véve azt a sajátos szituációt, melyben a tragédia történt. Kunt Ernő ilyennek tekinti a szerelmi eseteket, a becsület védelmét vagy pl. a hosszas rabság eseteit.47 Azt sem szabad figyelmen kívül hagyunk, hogy ha szórványosan is, de öregek önkéntes halálára is találhatunk adatokat a magyarság köréből. Gyönyörű szépirodalmi megfogalmazását adja ennek Sánta Ferenc,48 míg a néprajzi szakirodalomból Dobos Ilona, illetve Bosnyák Sándor tanulmányait említhetjük.49 Az adatok többsége a torjai büdösbarlanghoz kapcsolódik. Ez az a hely, ahova az öregek ínséges időkben meghalni mentek, hogy ezzel könnyítsenek családjuk helyzetén, 37 A furtai kutatásokat 2002 nyarán végeztem. A gyűjtött anyag feldolgozás alatt áll. 38 0. NAGY Gábor 1982. 252., 263.; ZONDA Tamás viszont úgy véli, hogy más közmondások viszont csak enyhe rosszallást vagy közömbösséget fejeznek ki. Pl.: Kinek semmi dolga, akassza fel magát! vagy Ha hírt akarsz szerezni, akaszd fel magad! stb. ZONDA Tamás 1995.43-44. 39 SCHIPKOWENSKY, N.-MILENK0V, K.-BOGDANOVA, A. 1972. 40 Példák a balladákból öngyilkosságokról: KALLÓS Zoltán 1977. ISZZ., 87-90., 118-119., 137-139., 205-206., 229-231., 314-321., 358-359., 371.; KATONA Imre-LÁBADI Károly 1980.151-167. 41 FARAGÓ József 1999.395. 42 FARAGÓ József 1999. 391-396.; KALLÓS Zoltán 1977. 371. 43 KALLÓS Zoltán 1977.456. 44 KATONA Imre-LÁBADI Károly 1980. 278-283. 45 VAJDA Mária 1978. 46 KATONA Imre 1994.167-169. 47 KUNT Ernő 1987. 90. 48 SÁNTA Ferenc 1965. 49 DOBOS Ilona 1986.; BOSNYÁK Sándor 1999. 324
