Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Gecse Annabella: Munka és munkanélküliség egy közösség értékrendjében
Néprajz szinte egykorú, több évtizedes múltja van. Bánfalvy Csaba munkájában megkülönbözteti a munkanélküliség három - abszolút, strukturális és frikcionális - típusát.7 8 Ugyanitt a munkanélküliség kialakulását tulajdonképpen a bérmunka megjelenéséhez köti, innen erednek a munkanélküliség kezelésének lehetséges javaslatai, elméletei is. Az egymást váltó iskolák, nézetek a megoldások tekintetében eltérnek, nemegyszer ellentétbe kerülnek egymással, ám valamennyinek közös jellemzője, hogy a munkát a piac függvényében értelmezi. Bánfalvy Csaba másik Írásában a regionális elemzések jelentőségét hangsúlyozva megállapítja: „A régiók jelentősen eltérnek egymástól a munkanélküliek szocio-demográ- fiai jellemzőit tekintve. A férfiak és nők aránya, az életkori csoportok megoszlása, az iskolai végzettség vagy a szak- képzettség szerinti szerkezet nagymértékben különbözik az egyes munkaerőpiaci szegmensek között.”6 A társadalomföldrajzi vizsgálatok földrajzi módszerekkel olyan értelemben árnyalták tovább a magyarországi munkanélküliség képét, hogy annak összetevőiből tulajdonképpen térképezhető, mérhető területi különbségek, regionális jellemzők rajzolódtak, rajzolódnak ki.9 10 11 „A rendszerváltást követő posztszocialista transzformációs válság egyik legszembetűnőbb jelensége a hirtelen tömegessé váló munkanélküliség volt, így nem véletlen, hogy a területi különbségek alakulásáról, illetve az azokat befolyásoló folyamatokról készült elemzések gyakorlatilag mindegyike kiemelten foglalkozott a témával.”'0 E tekintetben tehát a munkanélküliség kutatása Szabó László munkakutatásaival párhuzamos eredményre vezetett. Ő a munkaalapú üzemszervezetek vizsgálata során megállapította, hogy „...egyes közösségeket, nagyobb tájakat, népcsoportokat sajátosan kifejlesztett üzemtípusokkal éppen úgy jellemezhetünk egy adott korban, miként a népi kultúra más területeivel (viselet, népnyelv, építkezés).”" Tehát tulajdonképpen a munkanélküliség a munkához hasonlóan változatokban létezik. Ma már a munka fogalmának tisztázása sem lehetséges az ellenpólust jelentő munkanélküliség értelmezési keretbe emelése nélkül. Az egyszerű definiálás azonban kérdések és problémák megkerülhetetlen sorát veti fel. Merre toló7 Abszolút munkanélküliségnek azt nevezi, mikor a munkaadók valóságosan kevesebb munkát kínálnak, mint amennyi munkakereső van. Strukturális munkanélküliség alatt azt érti, amikor a kereslet és kínálat szerkezete nem illik össze, ezért keletkezik munkanélküliség. Frikcionális, súrlódásos munkanélküliség pedig valójában az átmeneti, nemegyszer önkéntes munkanélküliség, pl. mikor a régi munkája már, az új pedig még nincs meg a munkakeresőnek. BÁNFALVY Csaba 1997.10-11. 8 BÁNFALVY Csaba 1994. 82. 9 A téma magyarországi szakirodalmából pl.: BALCSÓK István 2001., DÖVÉNYI Zoltán 1985., DÖVÉNYI Zoltán-TOLNAI György 1991., FERGE Zsuzsa 1988., KOVÁCS Teréz 1991. 10 BALCSÓK István 2005.12. 11 SZABÓ László 1997/a. 298. dott a munka helye és szerepe az értékrendben, miközben Magyarország és szomszédai a szocializmust építették? A „szocialista munkaerkölcs” mennyiben gyökerezett a parasztiból lett munkásrétegek magukkal hozott szemléletében? Bonyolítja a kérdést a korábban sem paraszti munkát végzők újabb kori szerepe és az ő szemléletük. Lehet-e az 1950-1990 között eltelt időre a munka szempontjából úgy tekinteni, mint a korábbi rendben nevelődött emberek munkaerkölcsének továbbélésére? Mi történt - a munkapiaci elemzések tényein túlmenően - a munkanélküliséggel (is) jellemezhető utóbbi 20-25 évben? Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a hosszú munkanélküliség személyiségromboló hatású. Magyarország - és sorstársai, szomszédai - munkanélküliséggel erősen sújtott térségei számára mi jelenthet kiutat? Mit bizonyít az, hogy a munkanélküli tömegek évek óta léteznek ebben az állapotban? Azt, hogy a munka sem nélkülözhetetlen része az emberi életnek, a munkába nevelés valóban „csak” nevelés kérdése, vagy inkább csak azt, hogy az 1989-es átalakulás kihívásaira nem tudtunk, tudunk rugalmas választ adni? Amennyiben csupán nevelés, évszázadokig normaként ható, egészében mégis időszakos értéknek tekintjük a munkát, mi az oka annak, hogy éppen azokon a vidékeken, amelyeken mára a munkanélküliség vál(hatott) normává, jelentős a külföldön munkát keresők száma is? Pusztán a megélhetés hazai lehetetlensége, netán a mintegy száz évvel korábbi, „amerikás” minta hatása, esetleg a munka emberi értékmérőként értelmezése húzódik a jelenség mögött? Van-e köze a munkátlan élet teljes elvetéséhez az alig-alig működő, mégis évek óta életben tartott, kisparaszti módon szerveződő, tulajdonképpen mérhető hasznot nem hozó gazdaságoknak?12 Mai mindennapi életünknek van-e munkaértelmezése, megragadható-e, szöveggé formálódik- e, kikristályosodik-e majd olyannyira, hogy a korábbi korszakok jellemzéséhez hasonlóan napjaink munkadefiníciója is megfogalmazódhasson? Ezekre a kérdésekre bizonyára nem én fogok kielégítő választ adni. Felvetéseimmel mindössze utalni szeretnék arra, hogy a munka - fogalma, értelmezése, de léte és nemléte is - mennyire fontos kérdése ma is mindennapi életünknek, ám ugyanilyen kihívást jelenthet tudományos feladatként is. 12 Önálló- és tanulmánykötetek sora, vizsgálati eredmények sokasága jelzi immár a kérdés létjogosultságát, jóllehet ezen munkák alapszempontja általában a gazdaság, gazdálkodás, illetve az ezzel kétségtelenül alapjaiban összefüggő parasztság- és utóparasztság-elméletek értelmezése, aktualizálása. Többszerzős tanulmánykötetek a témában: pl. SCHWARTZ Gyöngyi-SZARVAS Zsuzsa-SZILÁGYI Miklós (szerk.) 2005.; SZILÁGYI Miklós (szerk.) 2002. Önálló kötetek: pl.: KOTICS József 2006., LOVAS KISS Antal 2006. Tanulmányok: pl. KEMÉNY Márton 2004. 299
